1. fejezet

4 0 0
                                    

Március 3 Hétfő

"-Lennél a barátnőm?" -Kérdezte előttem térdelve, egy csokor virággal a kezében miközben Shawn rákezdett az If I can't have you-ra, a körülöttünk tornyosuló tömeg pedig a még nagyobb tombolásra. De ne rohanjunk ennyire előre. Sajnálom, előtte még kikell térnünk az elmúlt másfél hónapra és arra, hogy ez a szexi forgószél, hogyan keserítette meg az életem minden egyes pillanatát a találkozásunk óta. Kezdeném rögtön azzal a nappal amikor összehozott minket a sors. Reggel fél hatkor nulla életkedvvel, holdkóros fejjel másztam ki az ágyból és zombikat megszégyenítő stílusban vonszoltam le a testem az emeletről egy bögre kávéért. Miután negyvennyolcadjára is erőt vettem magamon, álmosan beletúrtam a hajamba és valahogy erőt véve magamon felálltam és elkezdtem kitalálni, hogy mi legyen a mai ennivaló amit összekell hoznom, elsősorban magamnak és a húgomnak a suliba, az meg, hogy még itthonra is kell főzni valamit, hogy ne anyának kelljen mikor hazaér, az már más. Vettem egy mély levegőt és végül úgy döntöttem, hogy majd veszünk valamit. Hatig hagyni akartam a húgom, ezért neki álltam összeszedni minden papírt, iratot, és egyéb fontos dolgokat amik kellhetnek mára. Miután mindent összevadásztam a ház minden sarkából, és ellenőriztem, majd mindent meglévőnek nyilvánítottam, mondván milyen más egyéb iszonyatosan fontos dolgokat hagyhatok még itthon egy elsőnaphoz, elindultam, hogy felébresszem a húgomat, aki nem nagyon örült nekem és az ébresztésemnek. Miután ráirányítottam azt a pokolból küldött izét a készülődés útjára, én is lebegve indultam meg a saját szobám felé, hisz fontosnak tartottam, hogy ne pizsamában induljak el iskolába. Kitárva szekrényem, ami körülbelül egy kutyatál méretének felel meg, egy fehér garbós szettre esett a választásom. A garbóm mellé még kikaptam egy krém, sárga és kék mintás vastag inget és középkék farmert majd feldobtam magamra egy pár ékszert, ami a szeretett pillangós aranynyakláncomból, karkötőmből és karikafülbevalóimból állt. Miután sikerült Nataliet kicibálnom a fürdőből, én is bevonultam a helységbe, hogy kezdhessek valamit sápadt élien kinézetemmel. Kétszer végig húztam a fésűt, tejfelszőke, enyhén hullámos, de amúgy egyenes hajamon majd úgy döntöttem smink nem szükséges, hisz tiszta a bőröm, ezért csak kedvenc vaníliás parfümömből fújtam magamra egy keveset. Amikor kislattyogtam a fürdőből, ismét lementem és egy éppen étkező Nataliet találtam az asztalnál.

-Jó étvágyat.

-Köszi. -Válaszolta teli szájjal. -Te nem akarsz enni?

-Nem, nem vagyok éhes.

-Oké. De ezt edd már meg, nekem nem kell több. -Mielőtt még bármit is válaszolhattam volna, már ott is termett előttem és a beletömte a számba a maradék mogyoróvajas-lekváros kenyerét, majd az emelet felé vette az irányt. Hogy tud tányér nélkül enni? Nem értem. Amig a húgom maradékát fogyasztottam, lehuppantam én is az étkezőasztalhoz és belefolytam az internet sötét bugyraiba.

mls._brstt kedveli a bejegyzésed annacskahh_. kedveli a bejegyzésed ntlbrks megjelölt a történetében therealnash üzenetet küldött neked

Nem szeretnék sok időt fent tölteni. Még végig pörgettem egy pár storyt, de ez idő alatt ki is égtem. Bocsi Nash, majd este válaszolok. Gyorsan bezártam az instát és rápillantottam az időre. 6:52. Lassan, ideje lenne elindulni. Felkiabáltam Natnak az emeletre, hogy jöjjön, mert indulunk, és addig amig ő levánszorgott addig én felkaptam mindent és már indultam vajszínű magassarkúcsizmámért. Nagy nehezen kijutottunk a bőröndjeinkkel és táskáinkkal, bezártam az ajtót, majd megfordulva, a tornáctól csupán pár méterre álló legjobb barátnőm és barátom mosolygós arca fogadott. Natalie és én egyből odaröppentünk hozzájuk és minden cuccunkat levágva előttük megöleltük őket. Én inkább először gyorsan letudtam mindkét barátom, és ez ellen senkinek nem volt kifogása, mivel mind a négyen nagyon jól tudtuk, hogy Natalienek és Milesnak ez nem fog olyan gyorsan menni. Még akkor sem ha késésben vagyunk. Már 7:03 volt, de az a kettő még mindig összeragadva álldogált amig mi Annával beszélgettünk.

Cantering HeartsWhere stories live. Discover now