Elolvasva , hitelesitve

Első rész

"Három évet, 7hónapot, 13 hetett, 68napot, 1167órát és 579108másodpercett vártam rád, hogy ujra ölelj és ujra csókolj."

-Ha valamit meg tanultam az az hogy várhatsz bár medig mert ha szeret ki fog tartani nem fog téged sietettni mert szeret. De ha nem vár meg nem mehetsz utána. Erősnek kell maradnod mert nem lathatja hogy kinlodsz nem hiheti azt hogy te gyenge vagy. Idő rózsat terem es ha ő a tulipánt választja nem hervadsz el, még jobban kinyilsz.
-és ha én vagyok a tulipán?
-akor halálra vagy itelve.-nevetem el magam miközben a húgomat tanítottam az életre.
-Mikor jönek vissza anyáék?
-Nemsokára ne aggódj-zártam le a beszélgetést miközben be rontottan saját szobámba.
Jól tudom hogy nem fognak vissza jöni el mentek, magamat is ezzel hittegetem hogy majd vissza jöneknde nem fognak. Itt hagytak minket engem és a védtelen hugomat.
Fáj bele gondolni hogy soha nem lehetek önmagam, Kettrin bálványoz engem nem omolhatok össze ha rossz napom van, vagy ha a munka helyemen nem adnak 2hét szabit.
Nincs okom panaszra mert milliomos vagyok és híres. Egy híres cégnek vagyok a vezetője amire büszke vagyok és mind ezt magam épitettem fel egyedül, nem szurhatom el mondjuk egy férfival , hogy egyik nap még együtt sétálunk a naplementében a másikba pillanatban meg rá rontok és a szeretőjére. Nincs időm ilyenekre.

Kettrin 15 éves létére ugy viselkedik mint egy 5éves ami miatt nem hibáztattom. Szörnyű dolgokat kellett megélnie és még mennyit fog.
-Szia Tokio.
-Szia Aiden mi járatba erre felé, a házamban? Talán a hugomért jöttél?
-Igen, el vinném randira.-mondta nekem büszkélkedve.
-Értem. Vigyáz rá semi pia, drog és tapi, mert ha meg tudom hogy le fektetted...Tönkre teszlek.
Nem vártam választ töle mert kisé beszart. Az ilyen barmok nem tudnak semit én is ennyi idős voltam amikor az első szerelmem hátba szúrt. El vette az ártatlanságom aztán eldobot mint egy rongyott. Vigyáznom kell a hugomra és az érzéseire, nem nagyon örülök neki hogy Aidenel lóg mert egy tahó. Meg ölni nem ölhetem deee, ahh hagyuk. Szobámba menve üreség ütt meg, magányos vagyok nincs semi elfoglaltságom a munkámon kívül.

Ugy döntöttem el megyek járok egyett.
Az utcán sötétt van hidegség járja att a testem miközben az életelen semire kelő embereket nézem akiknek nincs életük. Néha meg döbenek hogy milyen a sötéttség, az emberek valójában nem a sötéttől félnek hanem attól ami benne van.
Mély gondolataim között nekem jött egy igen csak magas jóképű fiatal ember.
-Oo nagyon sajnálom hölgyem én nem akartam önek meni kérem bocsajtsa meg.-esedezet nekem szegyelve magát.
-Jajj semi gond, nem történt semi.
-Esetleg bocsánat kérés képen nem jöne el velem hávézni?
-Sajnálom de most nem érek rá úram.
-meg adom a számom és hívjon amikor jó magának.-ajánlotta nekem lelkesen a számát.
Igazából nem ellenkeztem el mentettem a számát és vissza sétaltam a házamba.