Refrain Boy |Lev × Reader - Befejezett|

seventeen

A vihar ebéd közben kicsit elcsitult és már csak az eső esett. Addig is a fiúk összeszedtek pár embert, aki szívesen bújocskázna velünk. Ebéd közben meg is kérték az illetőket, hogy majd ebéd végeztével, körülbelül tíz perccel, legyenek az első szinten lévő társalgóban. Én Hitokaval együtt végeztem, így felmentünk a szobánkba, hogy kicsit melegebb ruhát tudjunk húzni, ugyanis eléggé lehűlt a levegő. Közen folyamatosan azon agyaltam, hogy bújócska előtt kellett volna Levvel beszélnem, ugyanis utána biztosan mindenki szétszéled és utána már délutáni lesz lesz és megint elmegy a nap nagy része. Azonban ez ismételten nem jött össze. Úgy éreztem, hogy az istenek nagyon nem akarják, hogy ez a beszélgetés összejöjjön. Mindenesetre eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad, én ma még beszélni fogok vele és mindent tisztázni is akarok. Mivel fél kettőig tartott az ebéd, ezért mi már akkor lementünk Hitokaval az első emelti társalgóba és ott vártuk a többieket. Míg várakoztunk, addig videót néztünk. Az elsők, akik jöttek utánunk, azok Hinataék voltak. Pontosabban Hinata és Noya. Tobiot sajnos nem tudták rábeszélni, hogy jöjjön játszani. Hinataék után jött Kuroo, Lev, Bokuto és Bokuto barátnője, valamint Atsumu és Komori.

  - Wow, veletek nem is lógtunk még együtt - lepődött meg Tanaka, aki utánuk jött be nemrég.

  - Én hoztam ide őket! - nevetett Bokuto - Sakusa érdekes módon nem akart jönni - gondolkodott el.

  - Mert mindig terrorizálod - sóhajtotta Kuroo.

  - Aha, nem is.

  - De - szólt hozzá Bokuto barátnője is.

Lev elém ült (az egyik fotelbe ültem), én pedig a hajával játszottam.

  - Na, ki legyen a hunyó? - kérdezett rá Komori.

Kuroo elkezdett minket megszámolni.

  - ...tíz, tizenegy - számolta bele magát Kuroo utoljára - Tizenegy ember van.

  - Legyen kettő hunyó? - kérdeztem rá.

  - Az lenne ésszerű. Elég nagy a szállás és simán el tudunk bújni - magyarázta Tanaka.

  - Jó, de akkor előtte szabjuk meg, hogy hova nem lehet elbújni - nézett ránk Bokuto barátnője - Én a szobákat erre a listára írnám.

  - A miénkbe bújhattok - vont vállat Noya és Tanaka.

  - Kenma nem akart amúgy jönni játszani? nem sokat láttam őt amúgy - néztem Kuroo felé.

  - El van foglalva mással - legyintett Kuroo - Jó, melyik szobában vagytok pontosan? - nézett Kuroo Tanakaékra.

  - Hetedik emelet, ötös szoba - válaszolt Noya - oda bújhattok nyugodtan.

  - Jó, akkor abba a szobába lehet. Mivel az lenne a logikus, hogy itt számolnak a hunyók, ezért egyértelműen ide nem lehet bújni. De a másik társalgóba, ami a nyolcadikon van, illetve a közösségi térre, ahol van a csocsóasztal is, oda lehet. Akkor...Hát az előtéren nem lehet sok helyre bújni, de oda is meg lehet próbálni. Ezen kívül, aki elég bátor, az elbújuk a szabadban, bár nem hiszem, hogy oda bárki kimenne keresni - magyarázta Kuroo.

  - Kérlek, ne menjetek ki az esőre - néztem a többiekre.

  - Mi van akkor, ha a liftbe bújok és végig megyek vele? - emelte fel a kezét Bokuto.

  -  A lift nem játéknak van, szóval felejtsd el - húzta össze a szemét Kuroo.

  - Jó, bocs már - motyogta Bokuto.

  - Van nyilvános wc is lent az előtérnél - gondolkodott el Atsumu.

  - Jó, akkor az lenne a fair, hogyha egy lány és egy fiú lenne a hunyó - sóhajtotta Komori.