Az Első Osztag területén volt egy épület, ahová csak a legmagasabb rangú tagok léphettek be. Ötödik alatt még a tiszteknek is tilos volt a bejárás. Itt találkozott este Kaito két barátjával, de ezúttal felettesi minőségében. Shuji és Rai is jól tudták ezt, mert a tiszteletet megadva, térdelve, lehajtott fejjel várták.
- Jelentést kérek.
Rai felemelte a fejét.
- Igenis uram. Hamar megtaláltam a célpontokat és kiiktattam, mielőtt elértek volna a gyerekekhez és az új beosztotthoz.
Kaito arca kifejezéstelen maradt, még egy izma sem rándult meg Akane említésére.
- Rendben. Köszönöm!
- Azt tettem, ami a dolgom. Nem kell megköszönnie.
- Jól van. Mehettek!
Ezzel a feszült légkör hirtelen átcsapott barátiba. A két tiszt felemelkedett ültéből és rámosolyogtak.
- Azért ne dolgozd agyon magad Kaito! Csak most jöttél vissza. – jegyezte meg Shuji.
- Igyekszem mértéket tartani.
- Nem jössz le velünk vacsorázni? Az osztag tagjai is örülnének neked, már olyan régen láttak, hogy kezdenek kételkedni benne, hogy van-e egyáltalán harmadiktisztünk. – tréfált Rai. – Olyan vagy a szemükben, mint egy szellem.
- Sajnos nem mehetek, még jelentenem kell a kapitánynak.
- Ajjj! Kaito szörnyű a munkamániád! – nyafogott Shuji.
- Induljatok! – intett nekik miközben igyekezett visszafogni a vigyorát. – Mielőtt még büntetést kaptok, amiért így beszéltek a felettesetekkel!
A másik két tiszt nevetve távozott, Kaito pedig derűsen figyelte, ahogy elkanyarodnak a folyosón. Amint eltűntek a szeme elől, az arca ismét komolyra váltott.
Túl sok titkot őrizgetett már. Az egyiket már évszázadok óta és ahelyett, hogy könnyebb lett volna, egyre nehezebbé vált titokban tartani, ezért pontosan tudta, hogy idővel az újabbak is nehezebbek lesznek. Most pedig itt van Akane, akiről a többiek nem tudhatnak csak annyit, hogy frissen végzett az Akadémián. Lassan minden ember előtt, akivel csak beszél meg kell válogatnia a szavait valami miatt.
Hirtelen azon kapta magát, hogy hiányzik neki Hanako és az Élők Világa. Ott sokkal könnyebb dolga volt. Egyetlen halálisten volt mellette, aki a barátaihoz hasonlóan hűséges volt és szó nélkül teljesítette a parancsait. Nem ismerte olyan rég, mint a két férfit, de Hanako-t is a barátjának tartotta. Ráadásul vele megosztozhatott az egyik súlyos titkán és egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy azt a régit is megosztja vele...
De a pillanat elmúlt, ahogy eddig mindig. Jól tudta, hogy soha nem fedheti majd fel. Senki előtt.
Akane hetek óta próbálkozott és úgy érezte nem fejlődik semmit. Amateraszu minden egyes alkalommal felmosta vele a padlót. Ironikus módon a saját lélekölő kardja szelleme volt a legerősebb ellenfél, akivel addig találkozott.
- Önmagunkat a legnehezebb legyőzni. – jegyezte meg Kaito, mikor a lány megpróbált felállni mellette, de a kimerültségtől visszazuhant a térdére.
Amateraszu ütése sajgó, égető érzést hagyott a kulcscsontja alatt és úgy érezte nem maradt benne semmi erő.
- Ezt egy szerencsesütiben olvastad?
- Megtapasztaltam, ahogyan most te is. – a kardjára tette a kezét. Harmadiktisztként magával hordhatta még békeidőben is. – Édesapád halála volt az egyetlen gát a lelkedben?
KAMU SEDANG MEMBACA
Akane, a helyettes halálisten - Bleach fanfiction
Fiksi PenggemarOszaka egyik kerületében szokatlanul megnövekedett a lidércjelenlét. A főkapitány elküldi a harmadiktisztjét, hogy segítsen a városrészt vigyázó halálistennek és együtt derítsék fel, hogy mi lehet annak a különös energiának a forrása, ami ennyire vo...
