Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Huszonhatodik fejezet:Adrien

Anyával már az 1.osztàlyon készülünk leülni, amikor megakad a szemem a turista osztályról integető Marinetten.
-Miért van ott?-kérdezem.
-Nem mondtad neki, hogy az első osztályra szól a jegyünk?- furcsállom.
-Jaj Adrien most minden olyan gyors és sok egyszerre kiment a fejemből.-Nevetgél anyu.
Mire újra szóhoz jutnék, Marinette már ide is ér, és anyu megmutja  a helyünket.Ami a 13,és 14-es  ülés volt.Mielőtt, még leültünk végignéztem mi van körülöttem.Közvetlenül mellettünk egy öreg fazon szunyókált.Fogalmam sincs mióta lehet a repülőn, hogy ilyen mélyen alszik.Mögötte ha jól gondolom egy kimerült anyuka próbálta leültetni a gyerekeit, akik mindenképpen az előttük ülő fazon, hajával babráltak.Végül az anyuka megrántotta a kezüket, azok pedig belehuppantak az ülésbe.És bömbölésben kedtek. A 2 sorral mögötti házaspár pedig, rászólt a gyerekekre, és az anyuka szemébe mondták  milyen neveletlenek a gyerekei. Az előttük lévő üléseken, vagyis mögöttünk, egy királyi családhoz hasonló Nő, és férfi ült.Kiegyenesedve üldögéltek, szürcsölgetve az italukat.Ami innen egy teának tűnt.Majd hangos sóhajjal kísérték a síró gyerekek, az anyuka, és a házaspár vitáját.A repülő 1.osztálya elég tágasnak bizonyult.Elég sokan, igényelték a szolgáltatást.Míg én inkább sétáltam volna át a turista osztályra.Egész életem során, eddig az 1.osztályon repültem.Ami nem 1-2 utat jelent, hanem 10-12-őt.És már kezdenek  unalmasak  lenni a sürgő forgó kedveskedő stewardes-ek,  akik minden utastól megkérdezték, fülig érő vigyorral hova lesz az út.Vagy éppen, hogy vannak.És elhihetitek.Ez őket egy cseppett sem érdekelte  valójában.Csak a munkájukat  végezték.Amiért busás összeget kaptak egy szép kedves szóért.Mikor a szemem visszatévedt a mi csapatunkhoz, megnéztem magamnak az üléseinket, amik mellett egy kis ajtón belül egy komplett ágy is tartozott. Annak szélén pedig,  pezsgőspoharak sorakoztak.A pezsgő, ami bizonyára nem volt olcsó, az ágy másik oldalán kapott helyet.Emelett még volt bent lég kondi,
(Ha a repülőben nem lenne elég) és rengeteg más.Amit valószínűleg az utas sose fog használni, vagy éppen azt se tudja mi az, csak azért van ott, hogy jó látványt nyújtson.
Marinettel, le is ültünk a már "szállásnak" mondható helyünkre.Anya odahajolt hozzám, és az ablakon kileselkedő  Marinettre és elmondta a helyzetet:
-Jól van szíveim! Minden rendben jól vagytok?
-Igen!-feleltük egyszerre.Marinette hangjában, némi ámulatot is véltem felfedezni, ami  bizonyára, az 1.osztály látványára kapott helyet, elméjében.
-Akkor szuper! Na figyu.Nekem 5 üléssel arrébb van a helyem.-Mutatott anyu a már csendben üldögélő, egykor síró, gyerekek iránya felé.
-Meglesztek?-kérdezte mosolyogva.
-persze anyu! Minden rendben lesz!-válaszoltam, osztozva a mosolyában.
Ezután pedig, felállt, és irányt vetett, a helye felé.Mikor eltűnt, a látókörömből, magam elé néztem. A tv mellett,( persze az is volt) egy kis rés figyelt, amibe be voltak csúsztatva különböző lapok, újságok.Habozás nélkül ki is vettem egyet útkezdőnek.De amint megláttam mit takar az eleje, visszacsúsztattam, és megpróbáltam élvezni az utat
" Hőseink ismét megmentettek minket az egész világot, egykor csapdában tartó, fejedelemtől! És köszönjük Gabriel Agrestének akiről mind emlékezünk.Hogy, mindent maga után hagyva, áldozta fel magát párizs, és az egész világ biztonságáért"- köszöntött az újság...

                      Folytatjuk....