Üdv Liverpoolban (Sz. D.)

18. fejezet

 „Szofi, ne ugrálj, mert át fogsz esni a korláton!" A kislány mintha meg sem hallott volna, folytatta tovább a korábbi tevékenységét.
„De, így nem látom Domit."
„Ha most nem ugrálsz, akkor lemegyünk az öltözőkhöz, és köszönhetsz neki, jó?"
El sem hiszem, hogy itt vagyunk az EB-n. ráadásul úgy, hogy legyőztük Svájcot, most pedig a skótok elleni meccsre várunk. A VIP lassan megtelik a hozzátartozókkal, így Szofival várjuk, hogy a család másik fele is megérkezzen. Ahogy megpillantottam anyáékat, a kislány kezét megfogva léptem ki az ajtón, és írtam egy üzenetet Dominiknak, hogy Bendivel jöjjenek ki az öltözőből, hogy a húga köszönhessen neki. A lépcső aljáig sem értünk el, Szofi már rohant is a bátyja karjai közé.
„Te nem akarsz nekifutásból a nyakamba ugrani?"
„Nem, öcsikém. Nem akarom, hogy lesérülj idő előtt attól, hogy neked rontottam." Bendi egy rosszalló pillantást küldve felém ölelt magához. „Vicceltem, te hülye. De nem vagyunk hét évesek."
„Hé, én nyolc éves vagyok!"
„A bolond nővérem nevében is elnézést, Szofi hercegnő!"
„Az oké, hogy nem ugrasz az öcséd nyakába, de a barátodnak már nem is köszönsz?"
„Nem akartam elrontani a pillanatot." Amint a derekam köré fonta a karjait, lehúztam magamhoz egy csókra. „Szofi nagyon várta, hogy lejöjjünk."
„Sejtettem, hogy nem bír magával. Azért ne engedj meg neki mindent."
„Hé Doma, idő van."
„Menj, Nik. Szeretlek. Rúgj nekem egy gólt, jó?"
„Mindig bébi. Szeretlek." Egy utolsó szerencse puszit nyomtam az ajkaira, majd mielőtt Szofit kézen fogtam volna, megöleltem az öcsémet is.
„Na, hogy vannak?" Gréti érdeklődve fordult felém egy óriási hamburgerrel a kezében, amire rögtön le is csaptam. „Hé, azt magamnak hoztam."
„Éhes vagyok, na. Egyébként jól vannak, de izgulnak rendesen. Dominik nagyon fél, hogy csalódást okoz a szurkolóknak."
„Pedig a szurkolók mindig büszkék lesznek rájuk, mindegy mi lesz a végeredmény."
„Tudod mennyire makacs, és nem hallgat meg."
„Csak, mint az öcséd." A poharamat megdöntve nevettem barátnőmre, hiszen nem kell bemutatni a testvéremet. „Ti fogadtatok valamiben?"
„Mi?"
„Tudod, ha nyernek akkor az lesz, amit akarsz."
„Ja, hogy úgy. Fogadtunk, de lehet jobb, ha megtartom magamnak. Nem tudom, Domi mennyire örülne neki, ha kifecsegném. Ti?"
„Lesz egy macskánk, ha nyernek." Kicsit sem lep meg, hogy Gréti valahogy kikönyörögte a macskát. Hónapok óta rágja az öcsém fülét, hogy neki kell egy cica. „Szóval, ti miben fogadtatok? Nem fogadom el, hogy megtartod magadnak. Tudnom kell."
„Dominik nagyon ki lesz bukva, ha elmondom, mert megbeszéltük, hogy kettőnk titka marad, ha esetleg nem jön össze semmi."
„Nem jön össze semmi? Elizabet, ti mire készültök?"
„Hagyjuk inkább. Hetekbe, vagy hónapokba telhet mire összejön..."
„Bolla Elizabet, ugye nem arra készültök amire gondolok?"
„Mivel nem látok a fejedbe, ezért nem tudom, hogy arra..."
„Gyereket akartok?"
„Mi? Nem, dehogy! Ugyan már beszéltünk róla, de addig nem is gondolkozunk rajta, amíg nem vagyunk házasok, úgyhogy..."
„Ti rohadtul össze akartok házasodni?" Ijedten csitítgattam barátnőmet, mielőtt az egész stadion meghallja.
„Ne üvölts már! Mondtam, hogy senki nem tudhatja! Megbeszéltük, ha tovább jutunk, akkor megtesszük. Ennyi. Nem kell nagydobra verni!"
„Ti nem vagytok normálisak! Csak ennyit mondok."
„Gréti, Eli! Gyertek ide, kezdődik a meccs!" Örök hálám Szofinak, aki izgatottan ugrálva várta, hogy mellé érjünk.
„Ezt el sem hiszem!" Üvöltve ugrottam Szoboszlai nyakába a meccs után. Életemben nem futottam olyan gyorsan, mint mikor lefújta a bíró a meccset. Szinte azonnal felpattantam, és rohantam le a pályára, hogy magamhoz ölelhessem a barátomat.
„Megcsináltuk bébi! Láttad, hogy még egy gólt is rúgtam neked?"
„Hé, tesó! Én is rúgtam ám gólt, ne sajátítsd ki a nővéremet!" Meghatódva öleltem át az öcsémet, aki nevetve törölte le a könnyeimet, miközben puhánynak nevezett. Persze, aztán este majd Gréti vállán sírja ki magát.
„Nagyon-nagyon büszke vagyok rátok!"
„Bendi, ugye tudod mit ígértél?" Az öcsém egy lemondó sóhajjal csókolta meg a barátnőjét.
„Mit ígért neki? Ugye nem az..."
„Nem! Lesz egy macskájuk. Tudod, máshogy nem lehetett rávenni a világfájdalmast."
„Helyes. Ami pedig minket illet..." Olyan közel hajolt hozzám, hogy csak én halljam, amit mond. „Alig várom, hogy vége legyen az EB-nek, és Szoboszlai legyél!"
„Miből gondolod, hogy felveszem a neved?"
„Mindenki Szoboszlai akar lenni." A szememet forgatva csókoltam inkább meg, mielőtt még jobban elszáll magától.
„Bébi, mi tart már ennyi ideig? Anyáék ránk várnak, és Bendi is zaklat, hogy mikor érünk már le!"
„Figyelj Szoboszlai, inkább fogd be, és gondolkozz el, hogy miért nem tudtam időben elkezdeni készülődni!"
„Nehogy már azt mondd nekem, hogy sajnálod, hogy a szexre fordítottuk az időt a sminkelés helyett!"
„Nem mondom, de ne engem hibáztass! Most pedig add szépen ide a cipőmet, és utána mehetünk."
„Hogy a francba tudsz járni ilyen magas cipőben?" Értetlen arccal nyújtotta felém a tűsarkúm. „Wow Ella, nagyon dögös vagy! Nem akarjuk inkább lemondani a vacsorát?"
„Nem. Holnap vissza kell mennem Magyarországra, úgyhogy szeretném, ha kihasználnánk ezt az estét a családdal."
„Miért mész haza?" A fenekemre csapva terelgetett ki az ajtón, miközben próbálta felidézni mit mondtam neki a meccs utáni programommal kapcsolatban.
„Már mondtam, hogy le fog járni az útlevelem, és kell újat csináltatnom, nehogy megint kifussak az időből."
„Szóval nem akarsz eljönni a többi meccsünkre." Nem tudtam eldönteni, hogy poén volt, vagy komolyan megsértődött azon, hogy hazamegyek holnap.
„Dominik! El akarok menni az összes meccsetekre, de te is tudod, hogy mennyire fontos, hogy legyen iratom, utána pedig már dolgoznom kell."
„Jó, nyugi már, nem vettem véresen komolyan." A szememet forgatva szálltam ki a liftből, és mentem a hotel éttermébe. Örülök, hogy Rossi engedélyezte, hogy az éjszakát itt töltsük a fiúkkal, mert így legalább egy kis időt együtt tölthetünk, még mielőtt vissza kell mennem Liverpoolba.
„Késtetek!" Zsolt az óráját pöcögtetve szúrt le minket, és csak remélni tudtam, hogy a fia nem szólja el magát, és fecsegi ki az okát.
„Bocs apa, csak Ella sokáig sminkelgette magát."
„Sminkelgette, mi?"
„Fogd be Bendi, és inkább edd a fokhagymás kenyeret!" Nyilván mindenki tisztában volt vele, hogy mivel is töltöttük el az időnket, így kínosan temetkeztem bele az itallapba, hátha van olyan pia, amitől nem mi leszünk a terítéken.
Szerencsére pár mondat után leszálltak a témáról, így teljes nyugodtságban folytathattuk a vacsoránkat. Élveztem, hogy hosszú idő után újra együtt a család, de fájt a szívem, amikor belegondoltam, hogy egy ideig ez lesz az utolsó ilyen kaliberű találkozó, amin mindenki jelen van.
„Szívem, minden rendben? Olyan csendes voltál a vacsora alatt."
„Persze anya, csak próbáltam kiélvezni, hogy mind együtt vagyunk, és felszívni magam a következő hetekre."
„Ugye szólsz, ha van valami gond?"
„Tudod jól, hogy mindig szólok." Anya keserű mosollyal az arcán, de mosolyogva húzott magához. „Egyébként, veletek megyek haza. Jövő hónapban lejár az útlevelem, és hazamegyek újat csináltatni. Otthon aludhatok pár napot?"
„Ezt felesleges megkérdezned kislányom! Attól mert nem laksz otthon, az a te házad is."
„Na kösz. Én akkor nem is mehetek haza akármikor?"
„Nem kisfiam, téged nem várunk haza!" Anya egy tockost adva az öcsémnek lépett be a liftbe, és vonult vissza a szobájába.
„Hol hagytad a herceged?"
„Szerintem a barátnőddel iszogat a bárban. Gyere, ránk is ránk férne egy ital!"
„Eli, a jövőhéten segítesz nekem bepakolni a lakást? Még a szezon előtt le akarjuk tudni költözést."
„Persze. Fura lesz, hogy már nem Genfben fogtok élni, hanem Bécsben. Anyáékhoz legalább közelebb lesztek. Szerintem nagyon hiányzunk nekik."
„Ez volt az egyik ok amiért igent mondtam a csapatnak. Hiányzik a család. Ausztria mégiscsak közelebb van, mint Svájc."
„Jó választás volt. Azt sajnálom csak, hogy tőlünk messzebb vagy, de majd megoldjuk."
„Mindig megoldjuk."

Utáltam, hogy nem maradhatok Németországban, de így is rengeteget kihagytam a munkából, és minél hamarabb vissza kellett mennem Liverpoolba, így sajnos Fehérváron sem maradhattam túl sokat. Amint végeztem a kormányhivatalban, indultam a reptérre. Furcsa érzés volt, hogy a központban már nem Kloppal kávézok reggel, de szerencsére Slottal hamar megtaláltuk a közös hangot, így a munka nagyon könnyen ment. Az amerikai turné előtt még egy kis szabadságra is elengedett, így Bendiékkel pár napot eltölthettünk Marbellan. Rossz érzés volt újra elbúcsúzni a testvéremtől, de a hívott a munka munka hívott. Ott volt az első angliai edzés a srácokkal, és Arneval, meg persze három meccsünk is volt Amerikában, ami hihetetlenül jól sikerült, így kifáradva, de boldogan tértünk vissza Liverpoolba.
„Tényleg nem gond, hogy el kell csúsztatnunk New Yorkot?"
„Dominik!" A szememet forgatva húztam be az irodámba, hogy mégse a folyosón beszéljük meg a magánéletünket. „Már pár hete is elmondtam, hogy egyáltalán nem baj, hogy nem most megyünk New Yorkba. Majd elmegyünk, ha lesz egy kis szüneted. Ezen ne aggódj!"
„Oké, csak tök rossz érzés, hogy ott voltunk Amerikában, és mégsem tudunk elmenni a kedvenc városodba."
„És? Szerintem elég időnk lesz még elmenni oda. Ha nem idén, akkor majd jövőre, emiatt ne aggódj! Egyébként is, voltunk nyaralni! Marbella is tökéletes volt."
„Ugye tudod, hogy imádlak?"
„Tudom. Egyébként is beletörődtem, hogy ilyen a focista barátnő élet."
„Már nem sokáig!"
„Mi?" Kicsit megijedtem, hogy most közölni fogja, hogy akkor ennyi, és szakít, de megnyugodtam, mikor megláttam azt a sunyi mosolyt az arcán.
„Focista feleség leszel, nem?"
„Te bolond vagy!"
„Csak szerelmes. Nem ugyanaz!" Nevetve fogtam közre az arcát, és csókoltam meg. Hát igen, szerelmesnek én is szerelmes vagyok. Ez biztos. „Mára mi a programod?"
„Úgy érted a munkán kívül, amiben amúgy feltartasz?"
„Ja, mintha annyira bánnád."
„Egyáltalán nem bánom. Nem tudom amúgy, nem terveztem semmit estére. Miért?"
„Arra gondoltam, hogy elmehetnénk Sexy Fish-be."
„A Sexy Fish-be, mi? Teljesen véletlen akarsz pont ma odamenni, igaz?"
„Lehet van egy kisebb hátsó szándékom."
„Szóval el akarod enni előlem a legjobb sushit, mikor nem figyelek!"
„Egy éve történt, és még mindig nem tetted túl rajta magad! Szép mondhatom."
„Inkább menj edzésre! Innen hallom, ahogy Trent sír utánad."
„Otthon találkozunk!" Egy apró puszit nyomott a számra mielőtt kilépett volna az ajtón, én pedig hatalmas vigyorral az arcomon nyitottam fel a laptopomat, hogy folytassam a fiúk naptárának tervezését.

Izgatottan vártam az estét. A tudat, hogy a férfi emlékezett a helyre, ahol egy éve vacsoráztunk egy hosszú munkanap után meglepett, de nagyon örültem neki. Ahogy ő a helyszínre emlékszik, úgy én a pontos szettemre arról a napról, így kézenfekvő volt, hogy azt a piros felsőt, és világoskék farmert veszem fel, amit akkor este is viseltem. Hihetetlen, hogy egy éve ilyenkor még bénáztunk, és nem mertük bevallani egymásnak az érzéseinket, most pedig pár hét, és egy teljes éve vagyunk együtt.
„Bébi megjöttem! Átöltözök, és mehetünk is!" Valamit még mondani akart, de amint felnézett a telefonjából hatalmas mosoly kerekedett az arcán, és a készüléket azsebébe csúsztatva húzott magához.
„Tetszik?" Válasz helyett, csak lehajolt, és egy apró csókot nyomott a számra. Én többet akartam volna, de a sunyi mosolya arról árulkodott, hogy játszadozik velem.
„Ezt most direkt csináltad igaz?" A Sexy Fish-ben végül az a majom tényleg ellopta a legjobb sushit a tányérról, csak hogy bosszantson.
„Fogalmam sincs, miről beszélsz. Az a falat az én tányéromhoz volt közelebb!"
„Hihetetlen vagy Domi! Lopkodsz, és még hazudsz is!" Természetesen poénnak szántam minden szavamat, amit szerencsére ő is annak értett.
„Azt gondoltam, hogy ami a tied az az enyém alapon működik a kapcsolatunk, de ha egy sushin nem akarsz osztozkodni, itt bajok lesznek!"
„Te vagy smucig kifizetni még egy adagot! Vagy esetleg csökkentették a fizudat? Szívesen kisegítelek anyagilag."
„Na adok én neked olyan smucigot, hogy csak nézel!" Nevetve hajolt át az asztalon, azzal a szándékkal, hogy megcsókol. Vagyis azt hittem, hogy megcsókol. Ehelyett nevetve elcsórt még egy halas csodát, majd elégedetten ült vissza a helyére. „Na mi van, azt hitted, hogy lekaplak?"
„Mekkora bunkó vagy!" A kis poénos vitánk kísértetiesen hasonlított az egy éve történtekhez, és ez boldogsággal töltött el. Örültem, hogy ennyi idő után is a csipkelődések adják a kapcsolatunk alapját, és nem laposodott el az egész.