Szétszórt/ Benisso ff

~Six~

Időközben már december huszonharmadikát írunk. Ma terveztük családosan feldíszíteni a fánkat, amit Lara és apa hoz el. Úgy szeretek fát díszíteni. Tök jó karácsonyi program. 

-Mi elmentünk! Nagyjából egy óra és jövünk- kiáltotta apa, majd már csak az ajtócsapódást hallottuk. 

-Segítsek sütni? - fordultam anya felé. Megvetően bólintott, mire bekísértem a konyhába, és neki álltunk a linzer sütésnek. 

-Nem értem. Kevin azóta is zaklat- avattam be anyát a tegnap történtekről. Látta, hogy anya elfehéredik a név hallatán. -Jól vagy?

-Igen, persze. - bólogatott. -Hívott vagy írt?

-Hát..először hívott, de Beni elvette tőlem, és beszélt vele helyettem. Utána letiltottam a számát- közölte.

-Jól tetted.Nem szeretném, ha a múlt megismétlődne- mosolyodott el szomorúan. - De ne beszéljünk erről a gyerekről. A karácsony a szeretet ünnepe! Becsomagoltad Lara ajándékát?

-Igen, még tegnap. Biztos örülni fog neki- vigyorogtam, de az agyam nem tudta teljesen kizárni a Kevin-témát.

-Remélem. Tudod, manapság már nagyon nehéz ajándékot találni- kezdett bele a monológba. -Mindennap más a trend, és nem tudunk kiigazodni a fiatalokon.

-Azért nem mindennap- szóltam közbe fejet rázva. -Max csak havonta. De akkor tényleg nagy a változás. Amúgy...elmehetek ma még egy-két ajándékot venni?

-Még nem vetted meg? - csodálkozott anya. 

-De, dehogy is nem. Csak hát megismertem egy -két embert, és őket is megszeretném ajándékozni- vallottam be, mire elmosolyodott.

-Rendben, délután elmehetsz. - felelte, mire nyomtam egy puszit a homlokára. 

-Köszi szépen. - vigyorogtam.

-Amúgy ki ez a Beni, akit említettél?

-Hát..öhm..-köszörültem meg a torkomat. -Tudod, Lara folyton üvöltet itthon egy duót- kezdtem bele, mire bólintott. -És abból a duóból az egyikkel jár, én pedig    összehaverkodtam, vagy igazából még annak se lehet mondani, a másik taggal- avattam be a titkomba, ami amúgy nem is volt titok, de így legalább jól hangzik. Titok.

-Értem. És hány éves ez a fiú?

-Elmúlt tizennyolc( írói szerk. Nos, amúgy Beni novemberben tölti a tizennyolcat, de ebben a könyvben elmúlt már az a hónap, szóval ez így korrekt, hogy leírom. De amúgy a való életben még 17)- feleltem.

-És kedves?

-Amúgy az igen. De olyan hű, de sokat még nem beszélgettünk. De tudni szeretné, hogy mi volt a Kevines téma....- mondtam. Anya megint elsápadt.

-Miért?

-Mert....azt mondta segíteni akar- nyögtem ki. -De én nem szeretném.  De nem is mondtam el neki.

-Majd idővel így is megtudja- közölte, majd összekeverte a hozzávalókat a linzerhez.

-Igen, megfogja. Nem tudom örökké titkolni. De nagyon kivagyok már a témától.

-Elhiszem- halványan elmosolyodott,de láttam belülről nem mosolyog.

Mihelyst apáék hazaértek, előszedtük a fenyőfa díszeket, és neki láttunk díszíteni. Hiába mondjuk Larának, hogy a karácsonyi zenéket kapcsoljon, közölte, hogy már nem kell hangolódnia, így szokás szerint Hepiéket kapcsolt. Viszont most a Nem szóltál-t. Anyáék kivételesen most kibírták, sőt apa mintha énekelte volna!!! Mondjuk nem csodálom , hisz null-huszonnégyben ez megy nálunk. 

   Amúgy nagyon jó volt fát dekorálni. Csomó díszünk volt, ami mind felkerült a fenyőre. Úgy nézett ki mint egy agyon aggatott kisfaház, de ezt már megszoktam. A család szereti a giccses dolgokat. Főleg anya. Nekem például nem ideálom, és nem tudom, hogyan viselném el, ha rózsaszín fenyőnk lenne. 

  Folytattuk utána a süti sütést, viszont most már Lara is csatlakozott hozzánk. Így legalább hamarabb végeztünk a készítéssel. Négy körül aztán én elindultam bevásárolni. Igazából csak a fiúknak szerettem volna valami apróságot beszerezni. A karácsonyi vásárba vettem a célomat. Nagyon reméltem, hogy nem találkozok senkivel. Főleg nem vele.

   Kevin volt az első barátom. Akit igazán szerettem, és azt hittem, hogy az érzéseimet viszonozzák. De nem így volt. Eleinte konkrétan lebegtem a boldogságtól, de utána kezdett minden szarra fordulni. Kevin teljesen megváltozott, és elkezdett szavakkal bántalmazni, hogy én mekkora egy ribanc vagyok, meg ehhez hasonló rondaságokat. Aztán napok múlva ez át ment testibe is. El nem tudjátok képzelni, hogy mennyi erőfeszítés kell ahhoz, hogy elbírd a pofonokat, amit a párodtól kapsz. Hogy úgy vár rád mindenhol, hogy tudod, nem ez lesz a legjobb találkozásod. És akkor.....nem egyszer erőszakolt meg. Napi rutinja volt. Nem mertem feljelenteni, mert tudtam, hogy lesz vele még probléma, de szakítottam vele. És azóta is zaklat, folyamatosan, ahogy tud. És újra tönkre akarja tenni az életemet. Ennél már szörnyűbb nem is lehetne. Ezért nem szeretnék újabb kapcsolatba belebonyolódni. Mert nem merek már bízni a történtek után.

Hali! Itt van az új rész! Kissé rövidke lett, de remélem nem zavar! Ha tettszik, vote/komment!Pusza!!💖💖

Helga