Love Game [Charles Leclerc]

43. Bújkálás (+18)

A nap meleg sugarakkal sütött be, az idő is megenyhült a tegnap óta. A takaró melegsége és Charles karjainak biztonsága egy pillanatra elfelejtette vele a történteket. Valery eltakarta a szemét a párna sarkával, mert zavarta a fény. Zűrzavaros volt a feje, még el sem hitte, hogy szerelmet vallottak egymásnak. A múlt éjszaka... nagyon elsöpörte. A teste minden porcikája bizsergett, Charles alaposan megdolgozta. Az emlékek felvillantak, elmosódva a gyönyörtől. A férfi észrevette, hogy mocorog, még szorosabban átölelte hátulról. Valery szíve hevesebben dobogott. Mindent érzett. Rájött, hogy nem ő az egyetlen, aki a meztelenségük felcsigázta. Charles férfiassága a combját nyomta. Az ajkába mart.

Sosem aludtak még együtt szex után, nem tudhatta milyen mellette ébredni úgy, hogy azelőtt éjszaka egymás testével játszottak. Eddig megfosztották magukat az efféle intimitástól. A szíve hevesen dobogott a mellkasában. Charles szereti, a vonzalma egész végig viszonzott volt. De mégsem szabadok teljesen. Le akarta nyomni a pesszimizmusát azt illetően, hogy mihez fognak majd kezdeni azzal a ténnyel, hogy titkolniuk kell minden lélek előtt, hogy még együtt vannak.

- Jó reggelt - motyogta Charles.

A reggeli hangja mindig ércesebb volt, mélyebb. Dolgokat művelt vele, anélkül is, hogy hozzáérne. Viszonozta a köszönését, megsimogatta a férfi kezeit, amik eddig a takarón keresztül ölelték. Még mindig volt ebben egy tisztelettudó gondoskodás, édes ártatlanság. Pedig Charles nem éppen az az ártatlan fajta. Valery hunyorított, a fény még mindig zavarta. A férfi csókolgatni kezdte a nyakát. Valery felszusszant a gyönyörtől, becsukta a szemét. Nem fair, hogy ennyire könnyen be tudja izgatni. Minden édes csábítás ellenére, kételkedett abban, hogy idejük jut arra, hogy megismételjék az esti tevékenységeiket. Ma már tervezett Franciaországba utazni, haza.

- Nem tudom, hogy hány óra van, de biztos késésben vagyok - suttogta, szomorúsággal a hangjában.

- Hm - sóhajtott fel Charles - Nehéz téged elengedni.

Durvább csókokkal látta el, dacból. Charles kezei a melleit markolták, ő pedig ellazult a kezei alatt. A kezei a takaró alá nyúltak, gyengéden simogatni kezdték a bőrét, mielőtt a durva ujjbegyek a combjait simogatták, és sziszegést és nyöszörgést váltva ki belőle.Valery mélyen beszívta a levegőt. A feszültség átható volt, a vágyakozás áttetsző. Akarta, viszont tudta, hogy készülődnie kellene, hogy elhagyja a süllyedő hajót.

- Akkor ne engedj - suttogta Valery.

Felé fordult, egy gyors csókot nyomott a férfi ajkaira, majd visszahúzott mielőtt elmelyíthette volna a csókot. Charles kezei már a derekát simogatták. A szemei ragyogtak, az ajkain egy játékos mosoly nyugodott. Valery szégyenlősen magára húzta a takarót, hogy eltakarja a melleit, a férfi sajnálatára. Charles felvonta a szemöldökét, amikor a nő akarata ellenére elrángatta a takarót a testéről. Kitűntek az izmos lábai, a takaró a mellkasáról lecsúszott, megvillantva a kidolgozott mellkasát. Valery tekintette követte az anyagot, ami éppen a csípőjénél eltakarta a látványát. Önkéntelenül az ajkai eltávolodtak egymástól, ahogyan feltűnően megbámulta.

- Tetszik, ami látsz?

Valery szégyenkezve becsukta a szemét, mint akit csúnyán rajta kaptak. Hónapokig rejtegették a szexuális vágyaikat, ez a nyitottság most felcsigázta. Elvörösödött. Nem az első alkalom, hogy így látja, de még most is hatása van rá. Charles megemelte az állát finoman, vágytól elsötétedett szemekkel nézte a zavarát. Imádta ezt a játékot, a feszültséget, Valeryt. Közelebb hajolt hozzá, a lehellete tüzes volt. Annyira ellenállhatatlan volt számára. Az, ahogy a teste az övéhez simult, csak arra sarkallja a kezeit, hogy teljesítse vágyait.