Sárkány háton (Fourth Wing)

1.

A Riorson ház egyik szobájában állok. A szüleim ma mennek kihirdetni a forradalmukat.

Az egész ház tele van felnőttekel. Innen fognak indulni. A gyerekeiket mind othon hagyták. Én csak azért vagyok itt mivel apám és Fen Riorson együtt vezetik a forradalmat.

Miután elbúcsúztunk egymástól még utoljára visszafordult.

-Nyújtsd a kezed

A kezemet kinyujtva kissé értetlenül néztem rá, de ő csak a fejét rázta. A zsebébe nyúlt és egy apró követ vett elő, majd ejtette a tenyerembe. A kőn rúnák voltak, ezt egyből ki szúrtam.

-Mivan bele vésve?- kezdtem sejteni de reméltem, hogy csak rosszul fordítottam.
Apám méjen a szemembe nézett, majd halványan elmosolyodott.

- A forradalmat le fogják verni és ha arra kerül a sor akkor fogd ezt a kezedben -a szavai késként hatoltak belém, de ő kegyetlenül fojtatta- Csak egyszer lehet felhasználni. A többi gyerek csak annyit tud, hogy ez mindig legyen náluk és fogják -ezután szigorúbban fojtatta- Még Xadennek se mond el! Hadd legyen bennük egy kis remény...

Komoran bólintottam. Tudtam, hogy ez valamiféle titkosított információ, hogy ha még Xaden se tudja. Általában csak engem és őt avatták be az ügyekbe.

- A te köved egyedi! -értetlenül néztem rá- Megvéd Melgrentől! Még akkor is, hogy ha egyedül vagy!
****
Már órák óta elmentek. Köztük anya, apa és a bátyám Isaac. Fájt a tudat, hogy ma mindenki aki fontos nekem az meg fog halni.

Könyörögtem, hogy ne menjenek. Apám azt mondta, hogy mivel ő az egyik vezető ezért kötelesség menni. Anya nem akarta magára hagyni. Isaac pedig azt mondta, hogy "mindig jól jön egy lovas, egy foltozó meg pláne,,.

Isaac és a vörös tőrfarkja Aspen nagyon jó csapat voltak. Apám és anyám pedig a gyalogságiaknál voltak.

Nem is figyeltem, hogy merre megyek. Nagy mélázásomból a magasság zökkentett ki. Nem tudom, hogy de valahogy a tetőn találtam magam.

Egy gyors pillantással már rá is jöttem, hogy hol vagyok. Ezen a tetőn szoktunk csüngeni Xadennel. Meglepetésemre most se volt másképp. Ő is ott volt. Gyorsan lepattantam mellé. Nem szóltam semmit mivel tudtam, hogy mit érez. Jobban megnézve elég sápatnak tűnt. A kezeiben ott forgatta a követ amit mindjájan kaptunk.

Én is elővettem a sajátomat. Jobban megnézve az övé kissebb volt az enyémnél.
Szótlanul meredtem a kőre. Alapból se voltunk beszédes emberek, de ez most még jobban érződött.

A nagy mélázásunkból egy hangos csattanás zökkentett ki minket. Villám gyorsan oda kaptuk a fejünket. Az ajtón egy nagy csapat csörtetett ki a tetőre, élükön Melgrennel és Sorengail tábornokkal.

Vetettem egy gyors oldalpillantást a Riorson fiúra, de láttam rajta, hogy rájött...
Tudja, hogy vesztettünk...