A lehetetlen //LeeMinho.ff//

10

Dae mellett ülök ki sírt szemmel még mindig ketten. A fejem a vállán pihen. Csendben vagyunk nem szólunk egymáshoz. Ez így hogy csak ketten vagyunk vissza emlékeztet a régi ,,szép" időre mikor abba a pillanatban csak én voltam neki mindene.

- Hannah...- szólalt meg rekedtes hangon

- Hm?- válaszoltam nem is nézve rá

- Sajnálom.- ennyit mondott és már tudtam hogy ezt arra érti  mikor a ki rohanása volt.

- Nem baj. Igazad volt. Mindig szóltál előre hogy ne menjek haza. De én mégis haza mentem.  - mondtam elnyomottan.

- Sokat változtál.- állapította meg

- Ezt hogy értsem?- kérdeztem furán

- Régen sose voltak barátiad most meg rengeteg. Sose akartál velem buliba menni erre meg egybe látlak újra. Nem szerettél veszélyesen lenni erre pedig itt vagy a kissebb háborúban és meglöttél engem úgy hogy még  se a vért  se a fegyvereket nem szeretted, most meg hadonászol össze -vissza vele és ölsz embereket. - magyarázta észre vételét

- Hát na, ez az élet.- vontam vállat

- Jaj, te!- hallatszott hangján hogy mosolyog, kissé feljebb emeltem fejem hogy lássam arcát és igazam volt. Mosolyog.

- Mit mosolyogsz?- kérdeztem rá, mire le nézett rám. Vészesen közel volt az arcunk így az orrunk szinte össze ért de ez most nem zavart egy kicsit sem, majd előre nézett.

- Még pár perccel ezelőtt majdnem le szedtük egymás fejét majd meglöttél és majdnem megöltél. Most meg itt vagy mellettem a fejed a vállamon mintha egy romantikus filmbe lennénk.- ezt a ,,romantikus" szót meg hallva el távolodtam tőle a vállára csaptam majd vissza hajtottam rá fejem.- Au. - mondta semmi érzékkel hangjában

- Véletlen volt.- mosolyodtam el fel rá nézve, ő is le nézett rám majd gyors egy puszit adott számra. A mosolyom le hervadt egyből erre ő kezdett vigyorogni , én pedig el vettem róla fejem így rendesen mellette ültem.

- Véletlen volt.- vigyorgot tovább, használva a mondatom amit pár másodperce mondtam

- Attól még hogy így ,,jobb lett" a kapcsolatunk nem jogosít fel arra hogy ezt csináld!- szóltam rá

- Mondom. Véletlen volt.- ismételte újra

- Ahj, inkább hadj.- dőltem vissza vállára. Nem tudom miért de olyan kényelmes így lenni.

- Tudod ha meglesz az esküvőnk utána mindig lehetünk így ha neked így kényelmes.- a szemem kétszeresére nőtt.

- Hogy micsoda?- kérdeztem rá nézve és a fejem el vettem a válláról.

- Jól hallottad. Ha ennek vége ,meglesz tartva az esküvőnk. Már le van szervezve, csak meg kell tartani és kész. Hyunjin pedig nem érdekel hogy mi van köztetek. A gyerek ha az övé vagy nem, a sajátomként fogom fogadni utána pedig lesz egy közösünk. Szóval ez miatt ne aggódj. Vagy ha akarod titok házzaság is lehet hogy ne tudja meg. De ez már árulás , hazudás. Ja és megcsalás. De te döntesz hogy hogyan lesz.- vont vállat, mindvégig szemembe nézve.

- Nem. Nem fogunk mi össze házasodni!- ráztam fejem

- Olvastad a ,, Johnson család" papírt?- kérdezte mire habozás nélkül bólintottam - Na az arról szól hogy mi egybe kelünk és miénk lesz minden. A hatalom az ország felett. Mivel apám nem akarta nekem adni csak azzal a feltétellel ha lesz egy feleségem így jöttél te. A te apád eleve nem fizetett így az életét tettre kockára ahogy a saját családjának is. Az apám szemet vetett rád de én mondtam hogy téged akarlak így maradtál életbe. De ha jobban bele gondolok az apámnak is bejöttél.- vágott gondolkozó fejet- Na mindegy. De ez a szitu. Ennek vége a jövő hónap közepén egybe kelünk.- vont vállat , kaján msollyal.