Meseszép/ercsé ff/BEFEJEZETT/

32.

-Akkor Mégegyszer?-nézett rám Csanád.
-Mégegyszer - bólintottam.
Csak hogy mindenki tudja:folytattuk a húzódzkodást.
Megint tízet. De kb.a harmadiknál átkaroltam Csanád derekát a lábammal, hogy hadd izmosodjon jobban.
-Hé, ez csalás! Nem ér - nevetett.
-Te is sportolj egy kicsit. - tartottam meg mindig rajta a lábam.
-Én már úgyis nagyon sokat sportolok - ugrott le a rúdról, és maga után húzott engem is. A földön landoltam.
-Au, ez fájt - dörzsöltem meg a popimat, mert eléggé bevertem.
-Így jártál baba-ment el Csanád az öltözőbe.
-De ne már - álltam fel, és rohantam utána. Raugrottam határa amire megállt.
-Te mindig is ilyen maki voltal? - fordította a fejét kissé hátra.
-Mérges vagy? - néztem rá.
-Nem. Miért, kéne? - vonta fel a szemöldökét.
-Nem, nem kéne. - ráztam meg a fejem. - Akarsz még valamit csinálni? - néztem az időre, miszerint még csak fél nyolc volt.
-Manó, nekem mindegy. De látom rajtad, hogy még szeretnél valamit. Na, ki vele-rakott le a földre, és leguggolt hozzám.-Na?-fogta meg az állam.

-Nem jut semmi az eszembe.Vagy..lehet bicajozni szeretnék.Vagy popsira.

-Miért pont oda?Így is kerek a popsid.-vonta fel a szemöldökét.

-Te stírölsz?-kérdeztem a homlokom ráncolva.

-Baba,én ezt nem stírölésnek hívom,hanem megfigyelésnek-jegyezte meg ,majd megcsókolt.-Na,mit is kell csinálni fenékre?Csak mert én nem szoktam ilyeneket.Én gyúrok-feszítette be  a  bicepszét,miközben feltűrte a rövid ujjú pólójának az ujját.

-Na,szóvalllllllllllllllllllllllll.-kezdtem el neki mutatni a gyakorlatokat,amiket fenékre szoktam használni.

-Jesszusom.Ez rohadt nehéz-lihegett már az első gyakorlat után.

-Sorry baba,de ez van.-tártam szét a kezem.

-Hé,csak én babázhatlak.Te engem nem.Adj másik becenevet.-háborodott fel.

-De mi legyen?-kezdtem el gondolkozni.-Csiga?Maci?Hercegem?

-Inkább az utolsó legyen.Még hogy csiga..-motyogta a mondta végét .

-Akkor hercegem.De az olyan nyálas....-gondolkoztam még mindig hangosan.-Törpe?

-Legyen-adta be a derekát.

-Mindjárt mennem kell-néztem az órámra,miszerint háromnegyed 8 volt.

-Máris?-biggyesztette le a száját.-Holnap?

-Nem megy.Rebekával találkozok,ráadásul felelni fogok szerdán töriből.-ráztam meg a fejem.De lehet este megint jövök.-vetettem fel az ötletet.

-Koncertezni fogok.

-Ahjjjjjjjjj....-szomorodtam el.

-Figyi baba.Nem baj,jó?Még itt van előttünk az egész élet.Nem baj,ha kihagyunk egy napot.Majd írok,jó?-csókolt meg.-Hazakísérjelek?

-Nem,mert nem akarom,hogy anya meglásson.

-De valameddig,kérlek-nézett a szemembe.-Még a végén elrabolnak.

-Jó,egyeztem bele.