𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

46

Mondanom se kell, hogy nem bírtam ki anélkül, hogy ne lépjek be a live-ba.
-Charles, folytassuk egy Forma-1 témájú kérdéssel, mit gondolsz a jövő évi szabályokról és csapat váltásokról?
-Szerintem ez egy jó dolog, hogy az FIA időről-időre frissíti a szabálykönyvet. A rajongóknak így tudunk minél több izgalmat hozni, illetve szerintem jót tesznek a változások. Az átigazolásokhoz pedig annyit tudok fűzni, hogy mindenkinek a szíve joga eldönteni hol folytatja a Forma-1-ben, bár ez nem csak a versenyzőkön múlik.
-Köszönjük. Most a magánéletedre térnék ki egy kicsit, méghozzá barátnődre. Jól megvagytok, minden rendben van köztetek? Így elsősorban.
Na erre én is kíváncsi vagyok mit mond.
-Igen, elmondhatom, hogy nagyon jó kapcsolatunk van és nagyon szeretjük egymást. A másik hiánya igen nehéz, ha nincs lehetőségünk együtt tölteni napokat a munka miatt.
Itt egy pillanatra elérzékenyültem. Már éppen kikapcsoltam volna, amikor meghallottam egy kérdést, ami éppen jól felhúzott.
-Yvette karrierét illetően, milyen érzés az, hogy ennyit köszönhet neked és miattad futott be?
Na igen, ez volt az, amiért kértem Charlest, hogy maradjon ki belőle.
-Nem rajtam múlott az Ő karrierje. Én semmivel nem tettem hozzá. Mindent magának épített fel és Ő tett a céljainak eléréséért. Az, hogy a Ferrarinál modell, csak tudták, hogy a barátnőm, de egyáltalán nem az én befolyásom miatt kezdett ott dolgozni. Az Armani ugyanez. Ha nem lenne tehetséges, akkor nem szerződtették volna le ezek a cégek. Illetve a szépségét és alkatát sem nekem köszönheti.
-Elnézést ezúttal a kérdésért.
-Semmi probléma, bár sokat köszönhet nekem, hisz mindig mellette álltam és segíteni fogom továbbra is. Nagyon büszke vagyok rá.
Megvédett. Azok ellenére, hogy jelen pillanatban nincsen semmi konkrét kettőnk között. Főleg látni, hogy az engem illető témák által is mennyire elérzékenyült... igen nehéz volt. Nagyon kedves gesztus volt tőle ez.
Tudom, hogy szeretem, de saját magamat szeretném megóvni a pofára eséstől. 
Számomra Ő jelenti a mindent, de vajon Én jelentem neki a mindent?
Úgy döntöttem, inkább kinyomom a liveot és neki látok immár valami tápláló étel elkészítéséhez. TikTokon kerestem is egy jóféle receptet. Tettem-vettem a konyhába, amikor egy értesítés jött.
@charlottesiine követni kezdett téged
Mivan? Így hirtelenjében azt se tudom mi történik. Megnéztem újra a profilt, immár a sajátommal. Továbbra is gyönyörű és mosolygós.
Nagyon hezitáltam, hogy mit kéne kezdjek most. Visszakövetem az elég gáz, ha nem akkor az is. Addig-addig gondolkodtam, amíg az üzenet kéréseim között nem jelent meg a lány neve.
@charlottesiine: Szia Yvette! Charlotte vagyok, valószínű nem ismersz engem és lehet nem is hallottál rólam. Röviden-tömören Charles ex-barátnője vagyok. Persze tudom, szép nyitás, de abból az okból írok, hogy bocsánatot kérjek. A minap találkoztam Charlesszal Rómában az egyik boltban. Ebben véleményem szerint semmi probléma nincsen. Inkább a rólunk készült lesi fotókkal van a baj, ezért is tisztáznám a helyzetet. Néhány rajongó felismert engem, majd később Charlest is. Született egy olyan kép, ahol éppen megölelem őt, ez az oka annak, hogy megkerestelek. Tiszteletlen voltam veled és Charlesszal is. Ne haragudj. Nem tudtam arról, hogy van új párja. De ez rossz kifogás, nem kellett volna ilyen módon lereagáljam semmiképpen se. Féltem, hogy bármit is megkever köztetek ez a fénykép és minden tönkremegy. Téged különböző fanoldalakon keresztül találtalak meg, így tudok most neked írni. Nagyon szép pár vagytok. Illetve el szeretném mondani azt is, hogy részemről már semmilyen érzelem nincs Charles felé, szóval tényleg semmilyen szándékom nem volt az öleléssel, csupán csak régen láttam és megörültem neki. Remélem minden rendben van köztetek. Tényleg, ezer bocsánat.
Charlotte
Hát ezt nem hiszem el. Komolyan rám küldte az ex-nőjét? Ilyen nincs!
De várjunk... Charles nem lehetett, hisz én nem valami fotó miatt akadtam ki. Nem tudta, hogy vagyok neki. Ezt érdekesnek találom. Lehet tényleg ennyire hidegen hagyja már Charles?
Visszakövettem a lányt, majd kedvesen válaszoltam az üzeneteire. Arra jutottam, hogy nem indítok további botrányokat.
Amint folytattam volna az ételem elkészítését megcsörrent a telefonom.
~
A Ferrari keresett, hogy elfelejtettek szólni, hogy a következő héten van egy show. Ennek nem igazán örültem, de mit is lehetne tenni?
Holnap be kell menjek már a reggeli órákban próbára. Erre az alkalomra néztem is repjegyet, amit meg is vettem.
Hogy az elméletileg, de vőlegényemmel hogyan is állok, azon még nem volt időm gondolkodni. Tanácstalan vagyok. Azt tudom, hogy Charlotte hogyan vélekedik róla, de Charles... hallottam, amit hallottam. Tudna úgy szeretni? Vagy felejtsem el? Nem is egymásnak vagyunk teremtve?
De szeretem őt mindennél jobban. Ez a félreértés... de ez nem is az. Megnehezítem a saját dolgom.
Ahogy ezen agyaltam, ismét megcsörrent a mobilom. Ezúttal Charles hívott.
-Haló.
-Nem gondoltam volna, hogy felveszed.
-Mit szeretnél?
-Otthon vagy? Felmehetek hozzád, hogy megbeszéljük?
-Te Olaszországból ide akarsz jönni? Nem vagy már fáradt?
-Őszintén? De. De egyáltalán nem érdekel, mert az fontosabb nekem, hogy helyrehozzam a köztünk lévő viszonyt. Kérlek, adj rá egy esélyt.
-De úgy gondolom, hogy ezen már nincs mit megbeszélni.
-Mi? Komolyan mondod? -hallottam hangján a teljes döbbenetet.
-Charles, nem tudom mit mondjak. Tényleg. Csúnyán hangzik, de most erre nincs időm.
-Nincs időd ránk? A kapcsolatunkra?
-Holnap dolgozom és szörnyen nézek ki, valahogy helyre kell pakoljam magam.
-És a munka után rám fogsz érni?
-Ha döntést hoztam keresni foglak. Szia!
-Ennyi? Yv, beszéljünk még...
Bontottam a vonalat. Jobb ötletnek tartottam. Annyira nehéz ez az egész. Tényleg nem tudom mit csináljak. Ezt a döntést meghozni talán több lesz, mint 1 nap?
~
Ma van a show napja. Nem telt el túl sok idő, hisz szombaton mentem a próbára... ha jól emlékszem, de olyan szedett-vedett vagyok... és ma szerda este van. Charlest nem kerestem. Ő hívott, ahogy mondta mindig mellettem áll. Hihetetlenül nullának érzem magamat, amit most nem tudok félretenni a showra. Hiányzik nagyon, de valami bennem felé mégis visszatart.
Kayla ösztönzése se visz semmire, tényleg teljesen szét vagyok esve.
-Kayla... szeretem még mindig.
-Tudom Szivem, ezért kell megbocsátanod neki. Nem vagy meg nélküle... -itt elnézett a vállam felett- és ahogy látom, Ő se nélküled. -fordultam meg
-Itt van? -kérdeztem közben döbbenten.
Egymásra néztünk, majd mindketten egymást felé indultunk el. Odaérve a másikhoz mélyen egymás szemébe néztünk, egy szót se szóltunk, csak néztük egymást. Nem bírtam tovább, éreztem, hogy vágyok arra, hogy megöleljem és megérintsem, hisz az mindig megnyugtat. Nyakába ugrottam és szorosan megöleltem.
-Kérlek, ne haragudj. -dünnyögte fülembe.
-Szeretlek Charles. Nem tudlak elengedni.
-Én se Téged Szerelmem! Szeretlek én is!
Kérlek, szedd össze magadat a showra oké? Itt leszek, nézz rám, ha bármi van. Mondjuk végig csak nézz engem, amíg lehet.
-Rendben, köszönöm.
-Yvette! -szólt egy hang a távolból, hisz még a hajam igazítása nem fix.
-Mennem kell. Majd beszélünk utána!
-Várj! -húzott vissza- Kicsim, ez kérlek legyen rajtad! -vette elő a gyűrűt- Remélem másodjára is igent mondasz!
-Igen! -mosolyogtam el magam, mire ő ismét felhúzta a gyűrűt, majd egy csókot nyomtunk egymás ajkaira.

~