Ám ez az Álomdémon illúziója, aki az emberek szívében rejlő érzések kihasználásának mestere. Képes előhozni a legrégibb traumákat, sérelmeket vagy dühöt, amivel lerombolja a pszichológiai védőfalakat. Éppen ezért nem volt senki (akiről tudunk) már évszázadok óta, aki ki tudott volna szabadulni.
Shen Qingqiu mindig be akart szólni, mikor ehhez a részhez ért az eredeti műben. Olyan egyszerűen leírták mindezt, de ez a két kis kölyök, Luo Binghe és Ning Yingying keservesen járkált egy ideig, majd simán kiszabadultak; Nagyisten Ég Felé Szálló Repülő, nem adnál egy kicsit több méltóságot ennek az öreg démonnak?
Luo Binghe hirtelen elrohant, úgy tűnt, félre akarja lökni azokat, akik a fiatal énjét bántják, ám az öklei átcsusszantak a testükön. Lehetetlen volt eloszlatni az illúziót. Öklök és lábak csapásai továbbra is sorozták az apró testét.
Shen Qingqiu gyorsan elkapta Luo Binghe öklét, és lefogta.
– Látod már? – mondta nyugodtan. – Nem érhetsz hozzájuk. Ez csak az Álomdémon csapdája.
Ha Luo Binghe már aktiválta volna az összes képességét, tízezer álomdémon együtt sem lenne több, mint egy kis trükk a szemében. De a jelenlegi Luo Binghe: a testében lévő démonvér még nem ébredt fel, az emlékei és álmai legsötétebb mélyében szunnyadt. Csak a saját tehetetlenségét látta.
Hirtelen a kettejük előtti jelenet összecsavarodott, és egy új jelenetté vált.
Shen Qingqiu lelke sikított “nem jó”, a támadás felkészületlenül érte!
Egy roskadt kunyhó volt. A kunyhóban csak egyetlen ágy és egy ferde kis asztal volt. Az asztalon egy olajlámpa állt, oldalt pedig egy pad.
Az ágyon egy törékeny öregasszony erejét megfeszítve próbált felülni, a halál szélén. Az ajtón egy tízéves forma kisfiú szaladt be, az arca gyengéd és gyermeki. Luo Binghe segített az öregasszonynak felülni. A nyaka körül még mindig viselte azt a bizonyos jádenyakláncot.
– Anya, miért kelsz fel megint? Nem azt mondtad, hogy jobban leszel, ha pihensz egy kicsit? – mondta Luo Binghe sietve.
Az asszony köhögve válaszolt:
– A fekvés nem segít. Jobb lenne, ha felkelnék és kimosnám a ruhákat.
– Már végeztem anya munkájával. Anya, feküdj le és várd meg, amíg hozom a gyógyszert. Vedd be, és miután jobban leszel, dolgozhatsz – mondta a kis Luo Binghe.
Shen Qingqiu már tudta, mi ez a jelenet, de amikor a valóságban, a saját szeme előtt játszódott le, lehetetlen volt, hogy ne sajduljon bele a szíve.
Az asszony arca sápadt és szürkés volt, a betegség már gyógyíthatatlan stádiumban járt; a halál ajtajában volt. Mosolyogva megsimogatta Luo Binghe feje búbját.
– Binghe, milyen jó gyerek vagy.
A kis Luo Binghe felemelte a fejét, az egész arca erőltetetten mosolygott:
– Anya, mit szeretnél enni?
– Egyre kevesebb az étvágyam – mondta az asszony. – A múltkor a ház fiatalura kiöntötte azt a rizskását. Meg szeretném kóstolni, de nem tudom, maradt-e még a konyhában.
– Megyek és megkérdezem! – mondta a kis Luo Binghe hevesen bólogatva.
– Elég, ha csak megkérdezed. Ha nem maradt, bármilyen könnyű leves jó lesz, hogy megtöltse a gyomromat.
A kis Luo Binghe szélsebesen elfutott. Az asszony egy pillanatra lefeküdt, majd elővette a párnája alól a tűt és a cérnát, és varrni kezdett.
ESTÁS LEYENDO
The Scum Villain's Self-Saving System
RomanceEz egy történet arról, ahogy mester és tanítványa napról napra, észrevétlenül, különös módon és vért verejtékezve egymásba szeretnek. Arról, ahogy egy gaztevő első kézből tapasztalja meg, ahogy a főszereplő egy kis fehér bárányból egy hatalmas sötét...
