Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Harminchetedik fejezet: Marinette

Éppen a mosdóban itattam az arcom hideg vízzel, amikor meghallottam némi szüntelen nevetgélést és a finom de magas, tűsarkú cipők hangos súrolását a padlón.
-Csajok!!! Ez itt Adrien Agreste??-kiáltotta az egyik. De biztosan rosszul hallottam mert, mit keresne Adrien itt a lánymosdóban?!
Hogy ezt kiderítsem, kiléptem a csobogó csap mellől amit gondosan elzártam. Nem
Kellett sok lépés elég volt hátranéznem, és megláttam három doktor szöszit akik valakinek mondták a magukét.
Kíváncsi lettem, és tettem még egy lépést közelebb, és észrevettem egy vörös hajú lányt is, aki Adriennel(!!) társalgott az egyik saroknál.
-Haho?-Mondtam, a mosdó zárt falain belűl, a hangom pedig vékonyabban visszhangzott , a tükör fényes csempék társaságában.
-Ez meg ki az anyám?!- kérdezte az egyik szöszi undorodva, és a veszélyesen mini, mini szoknyájában, csípőre tett kézzel állt meg.
Mekkora egy bunkó!...
- Arról nemtudok hogy az anyád vagyok, de remélem nem igaz mert nagyon nem akarnék az lenni.-vágtam vissza nyugodt hangnemben, amitől a csajban, fortyogott a düh.
-Hogy mit mondtál?- kérdezte meglepetten.
- Hé! Te nem beszélhetsz így a barinőnkkel te kis cafka!-nyávogott a másik.
- Jaj bocsánat legközelebb figyelmesebb leszek! Csak tudod, annyira hasonlít a dédanyámra akit nem nagyon bírtam-bólogattam, "na erre mit mondasz drágaságom" alapon.
- Te... Teee!! Te kis...-mutogatott rám a harmadik, de befejezni nem tudta.
- Nem találod a szavakat szivi? Talán suliba ki kéne járni az általánost!- vigyorogtam.
Egyébként fogalmam nincs mi kelt életre bennem, de úgy éreztem bátor vagyok! Megállíthatatlanul bátor!
-Na? Van még valami? Mert kezdem unni.-mondom, oldalra húzott szájjal.
-Nem vagy semmi csajszi! Cintia vagyok.- néz rám büszke tekintettel a vörös, aki eddig Adriennel beszélt.
-Marinette.-Mutatkozom be én is.
-Hát akkor szevasz Marinette! Ők a barátnőim. Loren,-mutat az egyik szőke hajú lány felé, aki pink miniszoknyába , és fekete pántnélküli trikóban feszített. Persze a hozzá illő, fekete tűsarkúban, amin rózsaszín rózsák díszelegtek.
-Ő Margo- pillant egy kissebb termetű lányra. Haja egyenes copfba feltűzve, amit egy masni fog körbe. Ruhája egybe részes fehér alapon, kék csíkok díszelegnek. Nyakában, vagy négy nyaklánc lógott, tökéletesen illeszkedve egymással.
-Ő pedig, Chloé- int a lány felé, aki le anyámozott. Tökéletes aranyszőke fürtök, türkiz felső, és fekete szoknya amit egy övvel társított össze. Kinézete alapján elég drága egy darab.
- Áh még egy Chloé akit nem bírok. Ne vedd magadra. Valahogy minden Chloé ugyanolyan.- finomítom a szavakat undorodva.
- Nem is veszem!- húzza fel az orrát.
-És Cintia!- szólítom meg azt aki eddig a legkedvesebb volt.
-Igen?
- Ti hova utaztok?
-Ó a cél Görögország. Ott készítik a legjobb bulizós piát- bólogat.
-Oh..
- Csak vicceltem!- nevet fel a többi lánnyal együtt. Bár ezt inkább őrületesen idegesítő vihogásnak nevezném.
- Azért megyünk, mert kint él egy nagyon jó barátnőnk. Őt látogatjuk meg. De azért a pia sem rossz ott-kacsint.
-Hát jó akkor jó utat.- mosolygok.
Mi is oda tartunk.- mondom csak úgy mellékesen.
- Csakugyan? És kit értesz a "mi" alatt?-kíváncsiskodik.
-Biztos anyucit...-Szól közbe Chloé.
- Ne már Chloé! Az új barátnőnk éppen válaszolna.- néz Chloéra, majd vissza rám mosolyogva.
-Adriennel.-mutatok a mellettük álló Adrienre, aki eddig csendben hallgatott.
-ÚR..IS-TEN!!!Nem mondod? Ezzel a szuper modell csinifiúval??-vijjog Chloé.
-Hát már nem modell de igen.- helyeslem.
- Akkor tuti, hogy nagyon jóba leszünk! Hol szálltok meg? Ha nem fértek el a szobába átjöhetne hozzám is-vihog tovább a szöszi.
-Chloé ne már állj le!-oltja le Cintia.
-Hát akkor jó utat nektek is!-mosolyog.
-Ja és, fordul vissza az ajtóból.
-Ez a számom. Ha úgy gondolnátok kéne egy kis társaság.-Kacsint, és a kezembe nyom egy papír fecnit.
-Mindenképp.-bólogatok.
A lányok màr épp az ajtó felé tipegnek, amikor megpillantok, egy egészen furcsa láncot Cintia lábán. Nem is azért furcsa mert úgy néz ki. Csak azért, mert egyáltalán nem illik a szettjéhez.. Jesszus most úgy érzem magam mint azok a csinibabák, aki egyforma hajgumit vesznek fel a karkötőjükhöz... De az ő helyzetében, biztos nem venne fel csak úgy egy ilyet.
-Hé Cintia!-kiabálok utána.
-Igen Marinette?-néz vissza ràm.
-Bocs..de meg kell kérdeznem. Mi az a lábadon?-mutatok közvetlenül a bokájára, amin a lánc díszeleg. Majd mindenki oda néz.
-Tényleg! Milyen furcsa az a szem rajta! Mintha figyelne- rázkódik meg Adrien.
- Ajj már ez olyan uncsi. Egy kis csaj megfigyeli, hogy van aki képes ékszereket hordani. Aaaaaa..-hatja hátra a fejét Margo unatkozva.
-Mi megyünk majd gyere! Megvárunk kint ha megbeszélted, az ékszerek fogalmát a csajjal.- int Loren, és ki is lépnek az ajtón.
-Mert azt is csinálja.-mosolyog rám Cintia.
-Bocsi? Mi elkalandoztam hol tartottunk?
-Olyan... Szinte megbabonáz.-Bamulja Adrien tágra nyílt szemekkel a kis szemet a láncon.
-Jaj ne nézd sokáig!-kiabál Adrienre Cintia.
-Szuperhősöknek nem szabad!- fordítja el a lábát.
-Várj mi?-furcsállom.
- gyere velem!-Fogja meg a kezem, és a kézmosókhoz visz. Majd megáll, és a szemembe néz.
- Tudom ki vagy Marinette!-néz rám mosolyogva.
-Ho-hogy tessék?-rázom a fejem.
-Az ékszer, ami annyira felkeltette az érdeklődésedet, egy mindent látó.
-Egy mit látó?- kérdezem összezavarodva.
-Tudod, olyan mint egy szuperképesség. Csak ezzel nem változhatsz át senkivé. De ha rajtam van, átlátok az emberekben. Gondolatokat olvasok.-magyaráz.
-Hűű ha!!- mondom, és nem leplezem meglepettségemet.
-Mindemellett látom a talizmánokat is.
De furcsállom, hogy nálad hült helyét találom.
-Ja már nem vagyok katica-szegem le a tekintetem.
-Ha tényleg nem? Akkor szerinted honnan tudom? Te vagy katica! Talizmán, ide vagy oda.-Bólogat.
- De mostmár tényleg mennem kell katica!-kacsint mosolyogva.
-Ez maradjon a mi kis titkunk okés? A csajok sem tudják.
- és macska? Aki ugye Adrien. Gondolom ezt is tudod.- szegem le a tekintetem.
-Hümm.. gondolkodik. Persze tudhatja, de inkább ne reklámozzuk.- mosolyog tovább. Ez a csaj egy kész boldogság. Talán a kis lánc azt is ad neki?!-nevetek magamban.
-Rendben. És jó làtogatást!-Teszem a kezem a kézfejére válaszul, hogy megbízhat bennem.
-Köszönjük.-Mondja komolyan.
-Akkor rohanok mert a csajok szétszednek, hogy veled foglalkozom inkább mint velük.
-Akkor szaladj- nevetek.
-Szia!
-szia!
Ó! És Marinette..- szól vissza.
- mond!-mosolygok.
- Az amit Adrien iránt érzel szinte hátborzongató.
-Hogy mondod? Teszem ki a nem értésemet.
- Csak azt modnom, hogy jártam a te gondolataid, és Adriené között is. És a köztetek lévő szerelem nem àtlagos! Ezt becsülni kell!- suttogja meghatottan, én pedig ott maradok egyedül gondolataimmal.....

Folytatjuk....