Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

60. rész Háborús idők 2: Electric Boogaloo

60./a: Takarítószolgálat akcióban

Nyissunk onnan, ahol az előző rész véget ért. Vége lett a beszédemnek, és persze annak a káoszos néhány napnak, ami lejárató hadművelettől kezdve a választásokon át és egy puccsal majd egy ellenpuccsal megkoronázva telt. Vagy legalább is azt hittem.

-Ayumi!-kiáltott utánam Yor, ahogy elhajtottam volna a tankettel.

-Igen?-satufékeztem.

-Gyere velem. A lakásomban van valaki-mondta Yor.

-Nem tudnád magad megoldani? Azért egy embert csak ki tudsz tenni a lakásodból, hamár annyira profi vagy abban, hogy kitedd őket az élők listájáról-mondtam.

-Hát, ez nem ennyire egyszerű...-tette össze az ujjait Yor.

-Rendben. Akkor jövök. Ugorj be-paskoltam meg az anyós.

Elhajtottam a lakásához, és amikor benyitottam, valami horribilis fogadott. Egy fiatal nő, egy székhez kötve, mesterlövész ruhában, tele ólommal, és itt a testét értem, nem a tölténytárát.

-Ő itt az egyetlen áldozat, akit találtam. Nem tudom, kicsoda lehet-mondta Yor.

-A Vándorsólyom...-lepődtem meg.

-Ő? Hogy micsoda? Te ezt honnan tudod?-kérdezte Yor.

-Nézd csak meg a sapkáját. Ott van beleakasztva a toll-mutattam oda.

-Csak mit kereshetett itt, és miért lőtték őt szét?-kérdezte Yor.

-Ő itt volt az egész incidens alatt. Valószínűleg ő adagolta be mindenkinek a hipnotikus folyadékot. Aztán hozzám személyesen látogatott el, már amennyire személyes egy mesterlövész. De ki engedte meg Yukiyuminak, hogy tüzet nyisson?-mérgelődtem.

-Nem tudom. Elpusztítsam a hullát?-kérdezte Yor.

-Nyugodtan. De most mit teszünk, ha valakinek feltűnik, hogy nincs meg egy legálbérgyilkos?-kérdeztem.

-Elméletben ha egyikőnk eltűnik, automatikusan halott, szóval ez senkit sem fog zavarni-mondta Yor.

-Huh, legalább ezzel nem kell számolni. De én most megyek számonkérni Yukiyumit. Ha valaki keres, a bunkeremben vagyok, és nem mehet be senki, ha meg a Kör keres, nem kell hazudni-vettem elő a multiverzális tabletet.

Yor bólintott, én meg elteleportáltam az alternatív Horthy fedélzetére.

-It's you again. Just tell me where is your version of myself. (Oh, már megint te. Csak mondd meg, merre vagyok.)-fordultam az őrhöz.

-Colonel-in-Chief 1.0 is in her home. (Vezérezredes 1.0 a házában van.)-sétált el az őr.

-Thank you! And sorry for being rude earlier! (Köszi! És elnézést, hogy illetlen voltam az előbb!)-indultam el a házam felé.

Ahogy odaértem, bekopogtam.

-Megmondtam, Yor, hogy ezt...-Yukisomába ragadt a szó, ahogy meglátott engem az ajtó előtt-Hát tényleg létezel...

-Miért ne létezne? Talán megkérdőjeleznéd a szavam?-lökte odébb fiúját Yukiyumi-Mi történt, másik én, hogy ilyen gyorsan visszatértél?

-Az, hogy kinyírtatok valakit. Igaz, hogy egyszer megpróbált engem kinyírni, de akkor is, nem az volt, hogy nem lövünk?-kérdeztem számonkérően.

-A mesterlövészről van szó? Tüzet nyitott ránk amíg elmentél csinálni valamit, és kénytelen voltam engedélyezni az ellencsapást, ahogy meggyőződtünk, hogy nem Horthys. És ha egyszer megpróbált megölni, hát tessék, neki nyalt vissza a fagyi-mondta Yukiyumi.