Titkos érzelmek |Minchan|

~3. rész~ (16+)

Minho szemszöge:

Reggel szokásosan fel kelltem és meg csináltam a reggeli rutinom majd reggeliztem.
Kicsit el aludtam ezért rohanhattam a buszra de csak el értem.

Majd cuccaimat amik egy ideg nem fog kelleni el raktam a szekrényembbe és mentem a terembe.
-Reggelt Minho!- köszönt Changbin.
-Neked is!

Szerencsére ma nem volt óránk Channal.
Meg arra gondoltam, hogy be megyek a könyvtárba tanulni vagy csak keresni valamilyen könyvet és olvasni.

A nap végén ahogy terveztem a könyvtárba mentem és egy székre le tettem a táskám majd a sorok közt kezdtem a könyveket nézzni.
Sajnos nem találtam olyant ami érdekelt szoval csak le ülltem tanulni.
Anyumnak természetesen szoltam, hogy később megyek haza.
Majd neki álltam tanulni.

Egy kicsivel később az ajtó nyílt amire elöször nem érdekelt.
-Oh szia Minho!- hallotam meg Chan hangját amire már szenteltem figyelmet.
-J-Jó napot!- köszöntem.
-Azt hittem már teljesen el hagyatott ez a hely is.- mondta majd jó pár könyvett rakott le egy székre.
-Mit tanulsz?- jött oda mellém.
-Angolt.- mondtam ráse nézzve.
-Érted?- kérdezzte.
-A-Asszem i-igen.- mondtam majd probáltam koncentrálni a feladatokra.
-Biztos?- kérdezzet rá megint amire csak bolintottam.

Majd már ment volna ki de meg állt.
-Mindig is dadogtál?- kérdezzte és rám nézzet.
-Hát cs-csak akkor h-ha zavarban v-vagyok!- mondtam.
-Akkor én zavarba hozzlak?- mondta kuncogva.
Nem válaszoltam csak a fal felé forditottam a fejem ami már tiszta piros volt.
-Nem zavarlak a tanulásban akkor! Csak nehogy bezárodj!- mondta majd el hagyta a szobát.

Még egy fél órát tanultam amíg be fejezztem és el hagytam az épületett.
Haza érve ettem majd mentem pihenni.
Már késő este volt amikor el mentem aludni.
És hát ömm Channal álmodtam és kicsit hát fura álmom volt.

Minho álma:

Lassan kezzeit polom alá vezette majd le is vette rólam az anyagot.
Egész felső testem el leppte kisebb puszikkal és csókokkal és nyakam is kidiszitette.
-Ahh!- nyögtem fel amikor egyik keze az alsomba tévedt a tagamra simitott.
Majd lassan fel tért az arcomra és ajkaimra hajolt és vadul falni kezdte.
Közben ott lent folyamatosan munkálkodott ezért bele nyögtem párszor a csókunkba.
Mikor el váltunk maradék ruhám is le vette és ujjait be nyálazta és az elsőt fel is nyomta belém.
Majd követte másik kettő is egy idő után.
Kezzem a lepedőbe martam és csúkot szemmel nyögtem.
-Ahh..Chanh!- nyögtem fel kicsit hangosabban mikor egy igen kellemes pontott kezdett el ingerelni.
Egy kis idő után ujjait ki húzta éső is le vette a ruháit.
Majd tagját járatomhoz helyezte és lassan belém nyomult.
Kezzeim azzonal hátába martam lábbaim meg dereka köre martam.
-Ahh..ahh!- nyögtem fel kicsit fájdalmasan mikor már egész mérete bennem volt.

Minho álmának vége

Az északa közepén fel riadtam az álmom miatt és hát peszre voltak gondjaim ott lent.
-Mi a faszom volt ez?- kérdezztem magam mikor be villant az álmaim néhány jelenete.
Majd szám be harapva oldottam meg a gondom ott lent közben probáltam vissza emlékezni az álmomra.
Mikor végeztem probáltam vissza aludni és egy fél óra szenvedés után csak sikerűlt.

Reggel nagyon nehezen tudtam felkellni az éjszakai dolog miatt.
Szoval miután meg voltam a reggeli rutinommal a reggelim mellé ittam egy kávét is.
Mikor végeztem ment is a buszomra.
Be érve az iskolába a terembe mentem és a helyemre mentem ahol még nem volt ott Changbin.
A fejem a padra tettem és szemem be csukva pihentem.
Tíz perc múlva meg hallotam, hogy melletem a szék mozdulását és oda nézve Changbint találtam meg.
-Jó reggelt!- mondtam fáradt hangal.
-Reggelt!- mondta Changbin mellém üllve.
-Rosszul aludtál?- kérdezzte amire csak a fejem meg ráztam.
-Channak van hozzá köze?
-Nem!- mondtam de mindegy volt már mert a fejem pirosan égett.
-Naa~ mi történt?- mondta pervez mosollyal.
-Nem mondom el!- mondtam majd arcom a kezembe temettem.
-Hát jó.- mondta.

-Egyébként, hogy hogy később jöttél be mint én?- kérdezztem.
-Felixxel voltam.
-Az ki?
-A párom...- mondta egy "most komolyan?" fejjel.
-Oh, nem is montad!- mondtam.
-Hát akkor most már tudod!- mondta majd a vállát meg vonta.
Inentől nagyon nem beszéltűnk én csak vissza raktam a fejem a padra.
Majd pár perc múlva be is csöngettek.

A nap folyamán egy csomó órán be aludtam a fáradtságom miatt amiért a tanárok szoltak is.
Az utolsó 2 óránk angol volt szoval Channal voltunk.
Azt hittem nála nem fogok be aludni de sikerűlt.
-Minho, a kövi óra végén beszélnűnk kell!- mondta mikor vége lett az órának és kiment a teremből.
-Minhoo~- bökött meg a könyökével Changbin és pervezűl huzogatta meg a szemöldökét.
-Hagyá...!- mondtam majd újra vissza feküdtem a padra.

Ahogy véget ért az útsó óra én bent maradtam.
-Sok sikert!- mondta Changbin és a vállam meg tapogatta.
Mikor mindenki ki ment Chan a padomhoz jött a kezét össze fonta maga elött.
-Minho, ma majdnem az összes tanár mondta, hogy el aludtál az órájukon és az enyémen is.
Mi történt, hogy egyik napról a másik ra ennyire össze szedetlen lettél?- kérdezzte kicsit dűhös hangon.
-B-Bocsánat...- mondtam majd a fejem le hajtottam.
-Rosszul aludtál?- kérdezzte már sokkal kedvesebb hangon és az állam fel emelte szoval így a szemkontaktott fel vettűk.
-I-Igen.- mondtam.
-Mi miatt?- erre nem feleltem csak inkább arcom fel vett egy pirosabb árnyalatott.
-Nem mondod el?- kérdezzte.
-N-Nem sz-szeretném...- mondtam és probáltam nem a szemébe nézzni.
-Rendbem.- mondta majd állam el engedte.

A tanári padhoz ment és cuccait el kezdte össze szedni.
-Mehetsz nyugodtan.- mondta rám se nézzve.
Én is gyorsan a holmiaim össze szedtem és hagytam volna el a termet de még Chan utánam szolt.
-Legg közelebb kicsit jobban dolgozd el az alapozott az ál csontodnál!- mondta mosolyogva rám nézzve.
-R-Rendben!- mondtam majd el hagytam a termet.
Ki érve a teremböl a szekrényemnél gyorsan elővettem egy alapozó szivacsot és a telefonomon meg nézztem az arcom.
-Basszus.- mondtam mikor láttam, hogy tényleg rosszul egyengettem el az alapozóm.

Mikor meg voltam el raktam a szivacsot és csuktam volna be a szekrényem de Chan meg jellent melletem hirtelen.
-Láttom meg nézzted a pofid a biztonság kedvéért!- mondta majd el ment melletem és a SEGGEM meg paskolta.
Érted hozzám ért?! A seggemnél?!
Nem is kell mondanom, hogy olyan vörös voltam mint a paradicsom.

Aztán gyorsan el hagytam az épűletett.
Szinte futottam a buszra de el értem.
Mikor haza értem ebédeltem majd gyorsan meg tanultam.
Majd meg fűrödtem le mostam a sminkem és mentem aludni.
Nem is kell mondanom mennyire jól esett aludnom.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK