The Scum Villain's Self-Saving System

29 Fejezet - Bailu-erdő

– Emlékszel arra a ritka növényedre, ami egy évezredben csak egyszer nő? – kérdezte Shen Qingqiu.

– … – Shang Qinghua szótlan maradt. – A leírásod nem túl pontos. Legalább nyolcszáz, legfeljebb ezer olyan dolgot alkottam, ami illik ezekre a feltételekre.

Szóval te magad is tudod!

Shen Qingqiu sóhajtott, és súgott valamit a fülébe.

Shang Qinghua megrémült, amikor meghallotta. Egy pillanattal később a Shen Qingqiura vetülő tekintete sokkal lelkesebbé vált.

– …Miért nézel így rám? – kérdezte Shen Qingqiu.

– Semmi – mondta Shang Qinghua. – Csak úgy érzem, tényleg egy hűséges olvasóm vagy. Még egy olyan részletre is emlékszel, amit én már rég elfelejtettem és egy poros sarokba raktam. Kicsit meghatódtam.

– … – Shen Qingqiu témát váltott. – Holnap kísérj el az utamon, hogy megkereshessük.

– Holnap? Nem… nem túl korai az? – dadogott Shang Qinghua. – Őszintén szólva, én… nem igazán emlékszem, merre nő. A regény szövege nagyjából húszmillió szó és csak egyszer van megemlítve. Hadd gondolkodjam és majd szólok, ha eszembe jut.

Shen Qingqiu nagyon őszintén így szólt:

– Akkor megvárjuk, míg Luo Binghe visszaöli az útját ide, felfogadja Mobei-junt a követői közé, aki megöl téged, majd megöl engem. Még akkor sem lesz túl késő, hogy eszedbe jusson.

– …Jó. Holnapra biztos eszembe jut! – mondta Shang Qinghua.

Különben is, An Ding-hegy mesterének nem kell feltétlenül olyan ügyeket intéznie, mint a szobák felosztása vagy egyenruhák méretre szabása a különböző tanítványoknak.

Shang Qinghua visszatért és keserűen gondolkodott egész éjszaka, törte a fejét, mintha át akarná fordítani a tengereket és folyókat, míg végre hajnalhasadtán megvilágított egy pontot a térképen.

Miután látta a térképet, Shen Qingqiu az asztalra csapott és leereszkedtek a hegyről. Az út egy részén ettek és ittak, játszottak és remekül szórakoztak, a másik részén támadásokat vertek vissza, míg a hintó haladt. Egyértelműen kellemes utazás.

Csupán egyetlen apró kellemetlenség volt. Shang Qinghua a bakon ült és morgott.

– Miért nekem kell az ételt és a szállást fizetni? Miért kell szintén nekem ülnöm itt és irányítani a hintót?

Shen Qingqiu kiszólt a kocsiból:

– Nem szégyelled magad? Ezt a pénzt a szektavezér adta utiköltségnek. Te csak kiveszed a pénzt a derekadon lévő erszényből.

Arra gondolva, milyen őszintén nézett rájuk Yue Qingyuan, mielőtt elmentek, Shang Qinghuának is sajgott a szíve.

Mit tehetnél egy “Shang-shidi, rád bízom Qingqiut az utazás során. Még mindig a testében a méreg, így kérlek, vigyázz rá!” után?

És milyen közvetlenül a nevén szólítja! Ha a helyek, ahol fiatalkorukban kultiváltak nem lettek volna olyan messze egymástól, tényleg gyerekkori barátok is lehetnének!

Azokhoz a belsős tanítványokhoz képest, akiket a mesterek a kezdetektől fogva nagy gonddal kiválasztottak, a külsős tanítványoknak, akiknek ravaszsággal kellett előrébb jutniuk, nem voltak emberi jogaik.

Ezért nincs jövő a logisztikában.

Íróként minden energiáját abba fektette, hogy Shang Qinghuát különösen szánalmassá faragja, de Nagyisten Ég Felé Szálló Repülő végül a saját bőrén tapasztalta meg a karaktereinek fájdalmát.