Sárkány háton (Fourth Wing)

4.

A sorozás utáni napon már mindjájan a lovasok fekete öltözékét viseljük. A szegycsontunknál van egy négyágú ezüst színű csillag, ami az évfolyamunkat jelképezi.

A vállamon a szárnyam jelvénye virít (Első Szárny). Tegnap megkaptuk a nyári uniformisunkat: szűk felső, nadrág és a hozzávalók. A fiúknak és a lányoknak ugyan olyan uniformisuk van, szóval szinte lehetetlenség megkülönböztetni minket.

A bőrszerelést még nem kaptuk meg, gondolom majd a Cséplés után fogjuk meg kapni.

Az éjszakát barakkokban töltöttük. Az egész első éves szárny egy helyen alszik. Mi száznegyvenketten voltunk. A mi barakkunk a negyedik emeleten van.

A haláltekercs felolvasása elég unalmas program. Csak mondják, mondják és soha nem akar véget érni. Még a felkelésben részt vettek kivégzésén kihalt belőlem az empátia, szóval annyira nem hatnak meg, de a gyilkolás se nagyon.

- Simon Casteneda. Emelkedjen fel a lelkük Malekhez. -végre vége, ha tovább kellett volna hallgatnom akkor esküszöm, hogy az én lelkem is felszált volna Malekhoz.

Miután vége lett az alakzatnak elküldtek minket, hogy készüljünk össze az órára, ha jól tudom akkor a tudósok szárnyában lesz, de addig még van húsz perc szünetünk.

Liammal indultunk vissza a barakkok felé, hogy összeszedjük a cuccunkat. Mint kiderült egészen egy húron pendülünk, szóval egész jól kijövünk egymással.

Útközben Riorsont is megpillantottam ahogy felénk közeledik.

- Solberg! Mairi!

- Riorson! -farkasszemezünk még pár másodpercig, majd intett a fejével, hogy kövessem. Meg se várta, hogy válaszoljak egyszerűen csak otthagyott.

Már fordultam volna Liam felé, hogy mondjak valamit, de ő megelőzött.

- Majd én elhozom a te cuccodat is... -egy gyorsat biccentettem felé majd indultam is Riorson után.

A tudósokhoz vezettő ajtó közelében találtam meg a falhoz támaszkodva, egy harmadéves társaságában.
- Ő Garrick Tavis -mutatta be a mellette állót. Egy gyorsat biccentettem felé és csak azután szólaltam meg.

- Szerintem tudod, hogy ki vagyok... -Garrick csak biccentett egyet, míg Riorson látványosan megforgatta a szemét.

- Hol voltál Aiden! Eltűntél hét évre! Azt hittem meghaltál...! -nem emelte fel a hangját, de a hangsúlyozásán érződött, hogy ideges...

- Csak nem aggódtál Xaden? -erre csak a szemét forgatja, de én elvigyorodtam...

- Mint tudod értem nem vagy felelős, szóval ne parázz! -mély levegőt vesz, de nem szól semmit- Én a királyhoz kerültem mint pohárnok. -itt drámai mozdulattal magamra mutatok.- Szóval nem nagyon volt lehetőségem élet jelet adni magamról.

- Akkor téged a király udvarába képeztek ki? -Garric hangja kissé értetlenül cseng.

- Úristen.... Dehogy! Hogy gondoltad...? -itt egy kis hatásszünetet tartok- Én nem kaptam kiképzést.

A két fiú meredten bámult rám és látszólag nem tudtak mit mondani. A kábulatból elősször Xaden tért magához.

- Akkor, hogy óhajtod befejezni a Lovasok Kvadránsát harci kiképzést nélkül? Vagy azt is papucsban? -a hangjából csak úgy csöpög a gúny.

- Úgy, hogy én kiksoromtól arra készültem, hogy lovas leszek, veletek ellentétben... Ja és jössz egy tőrrel ahogy megigérted! -ugyan olyan gúnyosan válaszolok neki, mint ahogyan azt ő is tette, csak, hogy érezze a törődés.
Majd várakozóan felé nyújtom a kezemet. Ő egy kicsit kelletlenül, de oda adja az egyik tőrét.

- Nesze!

- Gyugi már neked van másik nekem nincs. -az értetlen tekintetük láttán hozzá tettem- Nekem a király nem adott.

Garrick Xaden felé fordult, hogy ő is elmondja a véleményét, de gyorsan abba maradt a mozdulat amint meglátta, hogy kit néz Xaden. Látva, hogy mindkét fiú megmerevedett én is hátra fordultam.

És láss csodát a rotunda közepe tájékán ott ált Sorrengail. A lány mögött megjelent Aetos is. A puszta látványától is irritált, habár ezt egy pillanatra sem mutattam ki, helyette inkább megpörgettem a vadonatúj tőrömet a kezemben, és mivel Sorrengail pont akkor nézett rám ezért valszeg azt hitte, hogy neki szól szóval még jobban megjett. Áradt az egész lényéből a félelem. A tekintetét köztem és Riorson között kapkodta.

- Eddig is tudtam, hogy a szüleitek közel vannak egymashoz -Xaden gúnyos mosolyra húzta a száját- De nektek tényleg muszáj ilyen átkozottul egyértelművé tennetek?

Nem tagadom kissé élveztem, hogy ilyen kínos szituációban vannak, tekintve, hogy egyiket sem szívleltem igazán.

- Hadd találgassak! -itt gondolkodást színlelve hatásszünetet tartott- Gyerekkori barátság?

- Vagy inkább első szerelem? -a kérdést egyszerűen nem bírtam magamban tartani.

- Azt hittem, legalább egy ideig megpróbálod titkolni, hogy gyöngéd érzéseket táplálsz iránta, Aetos. -a mondat befejeztével Riorson megindult a mi kis párosunk felé, mire Aetos elkiáltotta magát.

- Fuss, Violet! Most!

Sorrengail ennek hallatán futasnak eredt, de egyikünk se vette a fáradságot, hogy utána mennyen, elvégre egyikünk se akart merényletet végrehajtani ellene... ilyen nyíltan...