Gongyi Xiao fejében szintén megfordult, hogy egy erre járó tanítványt használjanak súlyként, ám csak egy futó gondolat volt. Mivel Shen Qingqiu maga ment, és hozott egyet, Gongyi Xiao megkönnyebbülten fellélegzett, amiért nem neki kellett valakit a saját szektájából kiütnie. Látva, hogy Shen Qingqiu újra magára teríti a fekete köpenyt, Gongyi Xiao egy gombócot érzett a torkában.
Gongyi Xiao megsajnálta. Bár Shen Qingqiu egy hegy mestere, nem tehet semmit az ellen, hogy bezárták és megszégyenítették. Ráadásul csakis azzal a ruhával tudta betakarni magát, amelyet az hagyott hátra, aki megszégyenítette. Bárki felsóhajtott volna a bűntudattól és a szánalomtól!
Shen Qingqiu látta, hogy Gongyi Xiao tekintetében az együttérzés fénye csillan meg, valamiféle keserű méltatlankodással vegyülve. Nem tudta, hogy reagáljon, így az arca kifejezéstelen maradt.
Hirtelen Gongyi Xiao így szólt:
– Mester, kérem, vegye azt le!
Shen Qingqiu: – … – Mi van?!
Mielőtt még magához térhetett volna, Gongyi Xiao már le is vette a saját külső köpenyét. Shen Qingqiu azon gondolkodott, hogy bevigyen-e egy kritikus ütést, hogy felébressze, ám Gongyi Xiao már le is vette a külső köpenyét, és kézzel odanyújtotta neki.
– Kérem, viselje ezt! – mondta.
Shen Qingqiu hirtelen meglátta a fényt.
Oh, szóval így értette. Annak ellenére, hogy Luo Binghe ruhája fekete, a ruha ugyanolyan, mint a személye. Ugyanolyan kissé extravagáns kinézete volt, mint magának a főszereplőnek, és mindent egybevéve, gyanús lenne, ha viselné. Ha egy egyszerű fehér köpenyre cseréli, az előnyösebb a szökésnél, nem igaz? Gongyi Xiao mindenre gondolt.
Meghozva a döntést, levette Luo Binghe köpenyét, és felvette Gongyi Xiaóét. Mielőtt elment, még arra is gondja volt, hogy szépen összehajtogassa Luo Binghe ruháját, és úgy tegye le a földre…
Miután elhagyták a vízi börtönt, eleinte úgy érezte, hogy az út nem is olyan nehéz. Ám miután tovább mentek, rájött, milyen rémisztő is a Huan Hua Palota labirintusa valójában. Egyik barlang csatlakozott a másikhoz, egy ösvény átfutott egy másikon, minden harmadik lépésnél egy kanyar, addig köröztek, míg a feje bele nem szédült. Gongyi Xiao háta tisztán látszott előtte, mégis többször épphogy csak sikerült elkerülnie, hogy szem elől veszítse. Ha Gongyi Xiao nem tudta volna kívülről a vízi börtön őrségének helyzetét és napi beosztásukat, ki tudja, hány csapat járőröző tanítványba futottak volna bele mostanáig?
Fél óra múlva végre kijutottak a földalatti vízi börtönből. Több kilométert is megtettek, mire elérték a Bailu erdőt. Annak ellenére, hogy már a Huan Hua Palota határához értek, a vízi börtön vészjelzője még mindig nem hangzott fel, ami azt jelentette, hogy még nem vették észre, hogy egy fogoly megszökött. Luo Binghe parancsa, hogy rajta kívül senki más nem mehet be a vízi börtönbe valójában nagyban segítette Shen Qingqiu szökését.
Kis pihenés után Shen Qingqiu így szólt:
– Gongyi úrfi, nem kell tovább kísérnied. Jobb, ha kihasználod, hogy még nem fedeztek fel, és visszamész. – Egy kis szünet után hozzátette: – Ha hét nap múlva Huayue városba mész, ott biztosan megtalálsz.
– Ebben az esetben, nem kísérem önt tovább. Bár a mester tudja, mit kell tennie a mai nap után, kérem, legyen nagyon óvatos. A négy szekta tárgyalásáról szólva, kérem, ne aggódjon. Ahogy a mester mondta, az ártatlanok mentesülnek a vádak alól. Az urak és a többiek mindenképpen tisztázzák a nevét – mondta Gongyi Xiao.
YOU ARE READING
The Scum Villain's Self-Saving System
RomanceEz egy történet arról, ahogy mester és tanítványa napról napra, észrevétlenül, különös módon és vért verejtékezve egymásba szeretnek. Arról, ahogy egy gaztevő első kézből tapasztalja meg, ahogy a főszereplő egy kis fehér bárányból egy hatalmas sötét...
