Titkos érzelmek |Minchan|

~4. rész~

Minho szemszöge:

Ma van az a nap amikor a szülleim elvállnak végleg és nekem is persze mennem kell velűk.
Ezért nem megyek ma iskolába amit kicsit bánok mert nem látthatom Chant más részt meg boldog vagyok amiért nem kell szenvednem.

Kilenc órakor indultunk meg anyával aki szerintem egész este sírhatott.
Mikor oda értűnk anyával be mentűnk a tárgyaló terembe majd el foglaltuk a helyűnk.
Majd apám is meg jelent.
Én egy finom kis undorral az arcomon "űdvözöltem" anya meg csak nézzte őt.
Pàr percen belűl meg érkezett a bíró emberke is majd meg kezdödött a tárgyalás.

~Time skip~
~A tárgyalás végén~

Nem kell mondanom, hogy anyukám sírt.
Amikor ki mentűnk az épűletböl a kocsiba a mamát fel hívtam, hogy csináljon anyának vigasztaló kaját.
Szeremcsére amiért be töltöttem már a 18-at ezért én el dönhetem, hogy àt megyek-e apám hoz vagy sem.
Amit biztosan nem fogok sokszor meg tenni.

Aztán csak haza indultunk anyával.
Mikor haza értűnk a nyagyi már megint ezer féle kaját csinált.
Ettem majd el mentem a szobámba.
Changbintol el kértem az anyagot amit vettek majd el kezdtem valami sorozatott.

Kb este 10 kor vettem észre mennyi az idő szoval el mentem fűrdeni és utána még folytattam a sorozatott.

Másnap nem kelltem fel nagyon korán már szinte dél volt.
Mikor meg nyitottam a telefonom Changbin már pár üzzenetett hagyott nekem.
Ki találta, hogy menjűnk el a városba és a párja is jönne.
Nem terveztem nagyon sok mindent a lustálkodáson kivűl szoval bele mentem.
2-re kellet volna el mennem egy kávézóhoz.

Ki kelltem az ágyambol majd ki választottam egy szetett majd el mentem a fűrdöbe össze szedni magam.
Ettem is de inkább ebéd volt mint reggeli.
Addig amíg nem indultam egy melegítőben meg poloban voltam.
Egy óra körűl kezdtem el össze szedni magam a találkára.
Majd mikor meg voltam egy nagyon minimális sminket tettem fel magamra.
Még össze szedtem a telom meg a pénztárcám.
Fél kettö körűl indultam meg. Szerencsére csak 10 percet kellet sétálnom.

Közben fel hívott Changbin, hogy ők már be mentek és menjek én is be majd és ülljek oda hozzájuk.

Mikor oda értem be mentem a kávézóba és körül nézztem.
Szerencsére gyorsan meg találtam Changbin meg a párját mert úgy integettek nekem mint két pompom lány mikor azokat a gombocokat lebegtettik.
-Sziaztok!- köszöntem mikor az asztalhoz értem majd le ülltem.
-Szia Minho!- köszöntek szinte egyszerre.
-Akkor be mutatnám neked Minho, Felixxet. Remélem nem lesz neked kínos, hogy ő is itt van.
-Nem, nem baj.- mondtam mosolyogva.

Majd jobban meg nézztem Felixet.
Szöke haja volt barna szeme és szeplös arca.
És úgy mosolygott rám, hogy szinte világitott.
-Ha már ki csodálkotáttok magatokat akkor rendelhetnénk.- mondta Changbin.

Pár pillanat múlva egy pincér lány oda jött és fel vette a rendelésűnket.
Majd el kezdtűnk beszélgetni és gyorsan találtunk témát és szinte nem is volt kínos csend.
-Egyébként Minho. Te vagy az aki bele szeretett Chan tanár úrba?- kérdezzte rám nézzve.
-Nem szerettem bele!- mondtam picit fel háborodva.
-Ahaa~ akkor miért tiszta piros az arcod?- mondta kicsit pervez mosollyal.
-Jó egy kicsit kedvellem...

Még akkart Changbin is valamit hozzá szolni de meg érkezett a rendelésűnk.
Én csak egy shaket kértem mert 1 órája ettem de Changbin és Felix a kávéjúk mellé kért sűtit is.
Miközben a kért dolgunkat el fogyasztottuk beszélgettűnk.
Changbin és Felix persze egymás kajájába és italába bele kostoltak.
Mikor végezttünk Changbin mind a hármunk rendelését ki fizette.
-Tessék!- adtam a shake arát a kezébe mikor a kávézot el hagytuk.
-Nem kell.- mondta.
-De.
-Nem.
-DE!
-NEM!
-Jó elég lesz!- mondta Felix.

Majd a pénzt ki vette a kezemből majd Changbin pénztárcáját elő vette és bele rakta a pénzt.
-Valahova még akkarunk menni?- kérdezzte Felix.
-Nekem mindegy.- vontam meg a vállam.

Végűl elmentűk egy játék terembe és minden féle cuccot ki probáltunk.
Changbin egy kis csirke plüst ki szedett egy oan masinábol én meg magamnak egy vörös macskát.
Hat körül indultam haza egy macska plüssel a honaljam alatt.

Éppen a piros lámpánál álltam mikor valaki mellém ált és hozzám szolt.
-Cuki a cicád!- mondta egy nagyon ismerős hang.
-Ömm k-köszönöm!- mondtam mire rá nézztem és Chan mosolygot rám vissza.
Hogyan a faszba kerűlt ő meg ide?!
Talán le nyomoz?
-Hogy-hogy itt van?- kérdezztem.
-Már itt laknom sem szabad?- nézzet rám zavartan.
-Oh...

Majd zöldre váltott a lámpa és meg is indultam Chan meg melletem lépkedett.
És ezek útán még 5 percig ugyan abban az írányba mentűnk.
Majd én a tömb házzam ajtajánal meg álltam és màr nyitott volna ki.
-Oh te itt laksz? Én kettövel allrébb. De akkor szia Minho!- mondta mosolyogva.
-V-Viszlát!- integettem.
Majd Chan indult is az lakása fele én meg fel mentem a sajátomba.

Ahogy be léptem a nagyim már a kaját az orrom allá rakta.
-Nem kérek ettünk a fiúkkal.- mondtam.
-Rendben, be rakom a hűttöbe majd ha éhes leszel akkor ott meg találod.- mondta a mamám.
A szobámba mentem a cicát amit nyertem a párnámhoz raktam majd a fűrdöbe mentem és meg fürödtem meg le mostam a sminkem.
És mentem aludni.

Vasárnap csak lustálkodtam meg sorozatott nézztem.
Meg segítettem a nagyim nak.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK

______________________________________
Kicsit uncsi lett sztm ez a rész de a kövi nem lesz az!🤭
Legyen szép napotok/estétek!
Puszikaa 💋