Titkos érzelmek |Minchan|

~5. rész~

Minho szemszöge:

Megint hétfő reggel van és asszem első órám megint Channal van.
Mikor ki kelltem az ágyambol a szokásos sminkem és rutinom meg csináltam majd fel vettem azt a szett amit ki gondoltam már tegnap este.
Egy egyszerű baggy jeans meg egy cuki sőtétkék felső amiből ki látszik a hasam de csak akkor ha a kezem fel emelem.
Még vettem fel hozzá egy fekete cipzáros pulcsit ha fáznék.
Ja és cípőnek egy sima fekete adidast vettem fel.
-Nagyon jó ez a szett Minho!- dicsért meg anyukám mikor kimentem a konyhába.
-Köszi!- mosolyodtam el.
-Meg fog fázni a derekad!- mondta a mamám.
-Mama veszek fel hozzá egy pulcsit is, ne aggodj.- mondtam majd el kezdtem enni a reggelim.

Mikor végeztem el is indultam.
A pulcsim magamra vettem meg a táskám és meg indultam.
Közben zenét hallgattam és a buszon csak az ablakon nézztem ki.

Be érve az iskolába a terembe mentem majd a hejemhez mentem.
-Jó reggelt!- köszöntem Changbinnak.
-Reggelt. Wow jól nézzek ki!- mondta.
-Köszönöm!- mosolyodtam el.

Mikor be csengettek Chan meg is jelent.
-Jó reggelt osztály! Gyorsan el mondom, hogy utsó óraban is én leszek mert a matek tanárotok beteg lett.- mondta.
-De - tette fel a mutató ujját - akkor is angol lesz.
Mikor be fejezte a mondanai valoit el is kezdte a tanyagot magyarázni.

Ahhoz képest egész gyorsan el telt a nap és most az utsó órán üllök.
-Gyere Minho csináld meg ezt a feladatott!- mondta Chan majd a krétárt az asztalra tette.
Én kimentem majd meg csináltam a feladatott és egész végi éreztem magamon a tekintetét.
Mikor végeztem vissza mentem a helyemre.
-Majd óra útán el mondok valamit.- mondta Changbin amire csak bolintottam.

Mikor ki csengettek össze pakoltam majd Changbinnal a szekrényemnél mondta el amit akkart.
-Haver szerintem Chan beléd zugott.- vonta meg a vállát.
-Miért is?
-Nem láttad de úgy nézzet rajtad végig jó párszor az utsó órán mint ha ott és akkor fel akkarna falni.
-Oh... akkor lehet azért tapízta le a seggem mutkor.
-Tessék?! És ezt miért nem mondtad még?!- akadt ki teljesen Changbin.
-Hát mert el felejtettem.- vakartam meg a talkom.
-Naa~ és tetszett?- huzogatta a szemöldökét pervezen.
-NEM!...Jó egy kicsit...- halkult el a hangom.
-Nem lepödnék meg ha el hívna egy randira.- mondta majd megint meg vonta a vállát.
-Na de nekem mennem kell mert Felix már vár! Pá!- ment el.
-Szia.- integgetem utána.

Majd még kicsit rendezgettem a szekrényem és be csúktam majd majdnem szívrohamot kaptam.
-Bocsi.- mondta Chan.
-S-Semmi g-gond!- mondtam majd indultam volna meg de Chan a karomnál fogva húzott vissza és nyomott neki a szekrénynek.
-Szoval tetszett mikor le tapiztam a popod?- mondtam egy huncut mosollyal és egyik kezze a derekamra tévedt és cirogatni kezdte.
Nem tudtam meg szolalni csak egy nagyott nyeltem és fejem már biztosan nagyon égett.
-Most is meg engedett?- sugta a füllembe majd kezze ami a hasamon volt széppen lassan a seggemre tévedt és finoman bele markolt amire fel sohajtottam.

Annyira szerencsém volt, hogy már senki sem volt a folyosokon és senki sem látta ezt.
-Mi az Minho el vitte a cica a nyelved?- sugta megint a füllembe majd a füllcimpába harapot amire halkan fel nyögtem.
Majd itt realizáltam mit történik és el toltam magamtól Chant aki csak zavartan nézzet rám.
-Bo-Bocsánat de e-ezt nem sza-szabadna!- mondtam majd a kijárat felé rohantam Chant ott hagyva.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK