Titkos érzelmek |Minchan|

~6. rész~

Minho szemszöge:

Amióta az történt a folyoson velem és Channal azóta nem szolok hozzá.
Mindig oda jön hozzám, hogy beszéljűk meg de én csak el futok mert félek.
Lassan 2 hónap telt el azóta és már javában tél van.

Egy átlagos szerdai nap volt amikor is a könyvtárban tanultam.
Majd az ajtó nyitodott oda forditottam a fejem és Chant véltem fel fedezzni.
Már pakoltam volna össze és hagytam volna a helyett de Chan az ajtó elött a kezem meg fogta és a falnak nyomott.
Mindkét kezzem össze fonta a sajátjaival és úgy nyomott neki jobban a falnak.
Fejét a mellkasomnak nyomta és halkan szolalt meg.
-Sajnálom, kérlek beszéljűk meg a dolgokat.- nézzet a szemembe.
-Rendben.- mondtam majd el engedett.
Kicsitt arébb a babzsákokhoz mentűnk és oda ülltünk le.

-Sajnálom amitt tettem. - szolalt meg ő elöször - Nem tudom miért tettem de annyira jól néztél ki abban a szettben és pont hallotam amit Changbinnal beszéltettek. És lehet tényleg beléd zúgtam. Szerintem azota kedvellek amikor a tanáriba be jöttél.- mondta a szemembe nézzve.
Majd egy kisebb szűnet volt mert meg sem tudtam szolalni.
-Hát én is kedvellem magát.- mondtam csak Chan közbe szolt.
-Jaj Minho most ne magáz ebben a szitu ban.
-Hát akkor Hyung én is kedvellek úgyan úgy mint te azóta, hogy meg láttalak.- mondtam egy kis pirral az arcomon.

Majd megint egy kisebb csend közzénk állt majd Chan szolalt meg megint.
-Eljönnél velem egy randira?
Van egy étterem ahova el szeretnék vinni.- mondta.
-Igen! Szivesen el mennék veled!- mondtam nagy mosollyal az arcomon.
-Szombaton fél tizenkettöre érted mennék! Meg tudnád mondani pontosan hol laksz?- mondta.
-Gyorsan le írom neked messzen.- mondtam majd el is küldtem neki a címem.
-Meg is jött.- mondta egy mosollyal.

Chan fel állt oda jött hozzám és felhúzott egy ölelésre.
-Köszönöm, hogy bizol bennem Minho!- sugta a füllembe.
Én csak szorosan magamhoz öleltem és fejem a vállába furtam.
Chan közben a hátam simogatta ami nagyon meg nyugtató volt.
Még egy kis ideig így voltunk majd meg hallotam a telefonom csörögni.
-Szia anya!- köszöntem.
-Most fejezztem be a tanulást nem rég még pakolok.
-Oké, szia!- tettem le a telefont.
-Menned kell haza?- kérdezzte Chan.
-Igen.- mondtam majd menten a cuccaimért.
-Haza kisérhetlek?- kérdezzte amire csak bolintottam.

Majd ő is össze szedte a holmiait és meg indultunk.
-De nem arra van a buszmegáló.- nézztem rá zavartan.
-Haza viszlek kocsival, ne kelljen fagyoskodnod.- mondta majd a kocsija felé húzzott.
Így, hogy kocsival mentem haza sokkal kevesebb idő volt mint busszal szoval mikor Chan meg állt még maradt egy kicsit amíg a buszom be ér.
-Ennyire félsz anyudtol?- kérdezzte.
-Aha- bolintottam.
-És akkor is félni fogsz ha azt mondod majd neki, hogy járunk?- mondta a kezemre simitva.
-Az még messze van.- mondtam piros arcal amire Chan csak kuncogott egyett.

Még pár percig ott voltam vele és mikor a buszom el ment melletűnk csak akkor száltam ki a kocsibol.
-Vigyáz magadra!- köszönt el Chan.
-Te is!- mondtam majd be csuktam a kocsi ajtaját.

~Time skip~
~Szombat dél elött~

-Hova mész?- kérdezzte anyum mikor a kabátom vettem fel.
-Changbinnel találkozom.- mondtam mikor a cipőm húztam.
-Érezd magad jól!- mondta majd a konyhába ment.
11:26 perc volt mikor el hagytam a lakást és 2 percen belűl Chan hívott, hogy kint vár.
Már éppen az ajtott nyitottam ki mikor is meg láttam, Chant.
-Wow nagyon szép vagy!- mondta mikor oda értem hozza.
-Te se panaszkodhatsz!- mondtam.

Nem volt messze az az éterem amit mondott Chan kocsival 10 perc volt csak.
-Wow nagyon szép!- mondtam mikor egy nagyon szép étterembe értűnk.
Egy pincér el vezett minket az asztalunkhoz amit Chan foglalt majd étlapot is kaptunk.
Mind a ketten rendeltűnk majd el kezdtűnk beszélgetni.
-Olyan fura nem magázni téged.- mondtam.
-Hát szerintem szokj hozzá.- mondta mosolyogva.

Nem sokkal később meg is jött az ételünk.
-Gondolom vissza szeretnéd fizzetni de nem kell mert.
-De akkor hogyan fizzesem vissza?- és mikor ki mondtam fogtam fel mit is mondtam.
-Hát még meg láttjuk.- mondta kuncogva.

Nagyon finom amit ettűnk és nagyon is jól töltöttűk az időnk.
-Van kedved még valahova menni?- kérdezzte Chan mikor már el hagytuk az éttermet.
-Sétálhatnánk.- mondtam.
-Rendben.
Majd csak sétálgattunk a városban.
Majd a parkba mentűnk.
Egy olyan helyre mentűnk ahol az emberek ritkán sétálgattnak télen szoval nekűnk az pont jó volt.
-Minho. - mondta Chan és kezem meg fogta - Annyira szeretlek és nagyon jól éreztem magam ma veled.
-Én is nagyon szeretlek és persze nagyon jó volt veled enni.

Majd egy kisebb szűnet következett.
-Lennél a párom Minho?- tette fel azt a kérdést Chan amit azt hittem sosem fogok hallani.
-Igen!- mondtam könnyes szemekkel.
Majd Chan szorosan magaház ölelt.
-Annyira szeretlek!- sugta a füllembe Chan.
-Én is szeretlek Hyung!- mondtam vissza.
-Meg csókolhatlak?- kérdezzte amire csak bolintottam.
Majd ajkaimra hajolt és finomon kezdte el mozgatni ajkait.
Nekem ez volt az első csókom szoval nehezen vettem fel a lépést.
Közben Chan a derekamnál fogva húzzot közelebb magához.
Én a kezzeimet lassan a nyakába tettem és fel vettem a lépést vele.
Majd ajkaimba harapot finoman szoval így a szám el nyílt és nyelvét át vezette az én számba.
Majd a hó is meg eredt és nagy pelyhekben hullot a földre.
Az egész olyan volt mint egy álom és nem akkartam, hogy vége legyen annyira jó volt.

De csak el kellet válnunk a levegő hiány miatt.
-Ez volt az első csókod?- kérdezte mosolyogva Chan és egyik kezével az arcomra simitott.
-Igen.- mondtam majd el mosolyodott és újra az ajkaimra hajolt.
A hó még mindig szépen esett.
A kezzeim még mindig a nyakába pihentettem.
A csók vége kicsit vadabb volt de úgyan úgy imádtam mint az elsőt.

-Fel jösz hozzám egy kicsit?- kérdezzte mikor már végleg ajkaink el válltak.
-Persze!- mondtam.
Majd kéz a kézben indultunk meg Chan lakásához.

Mikor be értűnk a lakásába egy nagyon szép modern kis aranyos napali, konyha és ebédlő kombo fogadott.
-Nagyon szép a lakásod Hyung!- mondtam.
Majd a szobájába mentűnk ahol egy nagy francia ágy volt egy nagy gardrobb és egy ugyan úgy nagy Tv.
-Van kedved Tv-ét nézzni?- kérdezzte.
-Igen!- mondtam majd az agyára huppantam.
Chan be kapcsolta a Tv-én a Netflixet majd el kezdtűnk egy romi bl sorozatott.

Össze bujva nézztűk az adott részt én a fejem mellkhasan pihentettem míg ő a hajam simogatta.
Egy idő után meg untuk szoval inkább csak hátér zajnak volt jó.
-Meg csókolhatlak?- kérdezztem.
-Persze.- kuncogta el magát.
Majd kicsit feljebb kusztam hozzá és az ajkaira csókoltam.
Hosszú perceken át csókoluztunk amit nem bántam meg.
Már este 7 volt mikor észre vettűk mennyire el szált az idő.
-Hazza kéne mennem.- mondtam.
-Rendben, de haza kisérhetlek?- kérdezzte amire csak bolintottam.

Mire már ki ertűnk a hó az egész várost be terítette.
Megint kéz a kézben mentűnk.
Sajnos pár percen belűl a lakásomhoz értűnk.
-Búcsú csókot kapok?- kérdezzte Chan.
Én csak az ajkaira hajoltam.
Megint egy pár perces csók csata útán váltunk csak el.
Nagy nehezen el köszöntünk végleg egymástol majd én be is mentem a lakásba.

Anyának meg a mamának köszöntem és mentem fűrdeni és útána még Channal beszélgettűnk írásban.
Majd el köszöntem töle ott is és mentem aludni.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK