51 Fejezet - Szomorú álom

5 2 0
                                    

Sha Hualing biztos volt benne, hogy Luo Binghét nem érdekli, ki a másik behatoló. Valószínűleg csak Shen Qingqiu ellopott holtteste érdekelte, így gyorsan új irányból közelítette meg a dolgot:

– Liu Qingge még nem juthatott messzire azzal a… azzal az…! Azonnal üldözőbe vesszük, és elfogjuk!

– Szükségtelen – mondta Luo Binghe.

Sha Hualing egész testében remegett, a szíve jéggé fagyott, és egy baljós érzés jelent meg benne. Ezt megerősítette Luo Binghe rideg hangja:

– Magam megyek utána. Te hívasd Mobeit!

Shen Qingqiu most végre megtapasztalta, milyen kedves volt Luo Binghe, mikor a testében lévő vérparazitákat irányította.

Ha Luo Binghe tényleg meg akarna ölni valakit az ősi démonvérével, akkor kizárt, hogy az csak menstruációs görcsökhöz hasonló fájdalommal járna. Az a fájdalom olyan mértékű lenne, hogy azt kívánod, bárcsak inkább meghalnál, és képtelen lennél talpon maradni vagy megszólalni. Csak annyit tehetsz, hogy a földön vergődsz, és miután azzal végeztél, hullaként heversz, de a testedben lévő szenvedés a legkevésbé sem enyhül. Kizárt, hogy megvárhatnád, míg a fájdalom enyhül vagy hozzászoksz.

Miután a harc füstje eloszlott, Luo Binghének végre eszébe jutott, hogy ott van az ősi démonvére.

Az, aki a zavart kihasználva kiszabadította Shen Qingqiut már minden bizonnyal biztonságos helyre vitte. Egyre lassabban sétáltak, és támogatta őt. Shen Qingqiu le akart ülni, nem pedig sétálni, de már rég nem volt elég ereje a beszédhez. Egy ideig így vonszolták, inkább hasonlított egy élőhalottra, mire az a személy végre észrevette, hogy valami nincs rendjén.

Lefektette Shen Qingqiut a földre. A hangja kedves és üdítő volt, ahogy kissé lassan beszélt. Egy fiatal férfinak tűnt, és mélységes aggodalommal kérdezte:

– Hogy érzed magad? Megsérültél?

Shen Qingqiu kinyitotta a száját, de nem volt elég ereje, hogy akár egyetlen szót is szóljon. Jelenleg úgy érezte, mintha milliónyi parazita fesztiválozna a vérereiben, egyre csak mardosták, növekedtek, kúsztak és másztak. Gusztustalan és kínkeserves érzés volt.

Ettől egészen úgy tűnt, mintha Luo Binghe eddig a legkisebb rosszindulat nélkül használta volna a vérparazitákat. Tulajdonképpen rendkívül gyengéd volt, mintha csak rá akart volna ijeszteni.

Shen Qingqiu sebesen átlapozta a különböző érdemeit és becsületre méltó sikereit, amelyeket az utóbbi években a rendszer irányítása alatt elért, és valóban úgy érezte, hogy ez az egész helyzet abszurd és nevetséges. Hol romlott el a történet, amiért Luo Binghe így érez iránta?! Shen Qingqiu tudta, hogy ő maga egy születésétől fogva tagadhatatlanul heteroszexuális. Luo Binghe szexuális beállítottságához sem férhetne kétség. Pontosan kinek a hibája ez az egész?

Ezen nem kell sokat gondolkodni. Ha a karakterek összeomlottak, akkor az mindenképpen az író miatt történt. Minden Ég Felé Szálló Repülő hibája!

Shen Qingqiu gúnyosan felkacagott, majd még erősebb fájdalom hasított végig rajta, és tényleg vergődni kezdett a földön. Úgy tűnt, mintha ezzel egy kicsit enyhítene a fájdalmán.

Nem tehetett sokáig így, mert az a személy lefogta, és megtapogatta Shen Qingqiu homlokát és arcát. Az álszakálla mostanra már majdnem teljesen leesett, és hideg víz verte ki. A férfi egyre csak tapogatta Shen Qingqiu mellkasát, végül az alsó hasához ért.

Valamiért, ahol megtapogatta, egy kicsit elviselhetőbb volt a fájdalom. Shen Qingqiu levegőért kapkodott, és valahogy sikerült kinyögnie:

– Öh, kedves barátom, hová… nyúlkálsz?

The Scum Villain's Self-Saving SystemWhere stories live. Discover now