Titkos érzelmek |Minchan|

~7. rész~

Minho szemszöge:

Másnap mikor fel kelltem és elmentem a fűrdöbe arcom meg mosni realizáltam, hogy én Channal járok.
Az részlet kérdés, hogy ő a tanárom de már nem számit pedofilnak mert el múltam 18 szoval mindegy.

Mikor meg csináltam a reggeli rutinom fel öltözztem és a szobámba mentem majd vissza fekűdtem és a telefonom kezdtem el nyomkodni.

10 körűl írt rám Chan és onantol sokáig irogattunk.
-Minho te még élsz?- jött be anyukám a szobámba.
-Ahaa.- mondtam rá se nézzve.
-Lassan 2 óra nem kéne enned?- kérdezzte.
-Mindjárt megyek.- mondtam még mindig rá sem nézzve.
-Kivel írogatsz, hogy ennyire mosolyogsz?- kérdezzte.
-Az egyik internetes barátommal.- hazudtam de most rá nézztem.
-Hát jó, na de akkor gyere enni.- mondta majd ki ment a szobámbol.

Még fél órán keresztűl irogattam Channal majd gyorsan el ment enni.
-Köszi a kaját!- mondtam mikor a tányérom a mosogatóba raktam és rohantam vissza a szobámba.

Aztán szinte az egész napom azzal töltöttem, hogy Channal írogattam.

Másnap reggel úgyan úgy mint szoktam meg csináltam a reggeli rútinom.
Majd fel vettem egy szetett amit találtam.
Reggeliztem majd meg indultam a buszomra.

Be érve az iskolába a terembe mentem majd el foglaltam a helyem.
Changbin már ott volt.
-Jó reggelt Minho!- köszönt rám se nézzve mert a telefonját nyomkodta.
-Jó reggelt.- köszöntem vissza.
-Azt hittem Felixxel leszel a szűnetben.
-Hát szegény beteg lett szoval majd délután megyek át hozzá.
-Oh, jobbulást neki.- mondtam.

Changbin amíg be nem csöngettek Felixxel írogatott én meg csak pörgettem az Instát.
Pár perc múlva be is csöngettek és hétfő révén Chan jőtt be az első órára.

Óra közben Chan sokszor engem nézzet, meg amikor egyéni feladatt volt éreztem a tekintetétt magamon.
Néha meg a szemem sarkábol láttam, hogy Changbin egy zavart tekintett küldött nekem.
Chan mikor körbe-körbe ment és a mi padonkhoz ért a karomon végig simitott.
-Ez mi volt?!- akadt ki azzonal Changbin sutogva.
-Mi?
-Ez! - simitott végig a másik karomon -Szűnetben mindent el kell mondanod!- mondta.

Mikor vége lett az órának Changbin szinte ki rángatott a teremből és a könyvtárba vonszolt.
-Mondj el mindent ami közted és Chan közt van!- mondta és karjait össze fonta maga elött.
-Háát...- mondtam majd meg vakartam a talkom.
Changbin olyan szemekkel nézzet, hogy nem mertem neki hazúdni szoval el mondtam neki mindent.

-Téged még az nap megint le tapizott?! És nem mondtad el nekem?!- akadt ki teljesen.
-Bocsi...
-És most meg jártok?!- mondta majd le üllt egy székre.
-Igen...
-Hah! Gratú!- mondta.
-Köszi.- mondtam.
-Na gyere menjűnk órára mert több mint 5 perce be csöngettek.- mondtam majd meg indultunk az ajtó felé.
-Annyira tudtam, hogy jàrtok! Föleg a mai miatt!- mondta amíg a folyoson mentűnk.

Mikor be értűnk a terműnkbe persze a bent lévő tanár nem őrűlt annak, hogy késtűnk.
Óra közepe fele meg Chan rám írt amít meg is nézztem.

Channie hyuung❤️
Órák útán tudunk találkozni a könyvtárba?

Minnie❤️
Persze!

Még valamit írt de azt màr nem tudtam meg nézni mert a tanárnő nagyon mérges fejjel nézzet rám ezért inkább el raktam a telefonom.

-Én megyek a könyvtárba, te úgyis Felixhez akkartár menni.- mondtam az órák végén mikor pakoltunk össze Changbinnel.
-Rendben menj csak gondolom Channal találkozzol.- mondta.
-Aham.- mondtam majd hátamra vettem a táskám és meg indultam a könyvtárba.

Mikor be értem Chan már ott várt.
-Sokat vártál?- kérdezztem és táskám le raktam a földre.
-Nem.- mondta majd fel állt a székből és elém állt majd derekamra fogott.
-Annyira jó a mai szeted is.- mondtam majd ajkamira csókolt.
-Chan be zárhatom kulcsra az ajtott, félek, hogy valaki be jön.- mondtam majd Chan el engedtett és én meg be zàrtam az ajtott.

Vissza sétáltam Chan elé aki minden mozdulatom végig mérte.
Majd újra a derekamra fogott és magához húzott és ajkaimra csókolt.
Én kezzeim a nyakába raktam.
-Szeretlek!- sugta az ajkaimra mikor el válltak ajkaink.
-Én is szeretlek!

Még egy jó fél óráig ott voltunk majd csak haza indultunk.
-Hétvégén àt szeretnél jönni?- kérdezzte mikor màr ki értűnk az épűlötböl.
-Igen!- mondtam.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK