Meet me halfway (George Russell FF)

Harmincötödik

Spice Alert! Nyugi, még egy ilyen rész és visszatérünk a laza dolgokhoz. 🙈😀

George

Pénteken kora hajnalban arra kelek, hogy azt az átkozott vigyort nem lehet letörölni az arcomról. Voltam már pár nővel, de hasonló sem volt, mint vele. Hosszasan nézem Kamillát, ahogy egyenletesen szuszog. Még kicsit mosolyog is, hülyeség azt remélni, hogy rólam álmodik? Mert én még mindig érzem a számban az édes ízét, és ha belegondolok, hogyan vonaglott alattam a teste, újra akarom élni az egészet. Minden nap.

Esküszöm, hogy nem így terveztem. Bár tudom, hogy a virágszirmok meg gyertyák nem az ő világa, egyszer mondta, hogy nem szereti a virágokat, erre emlékszem. De ennél romantikusabbra gondoltam, aztán tegnap este csak megtörtént. Ő is akarta, én meg nem bírtam tovább. Albon mindig azt mondja vanília vagyok, mert képes vagyok hónapokig várni arra, hogy valaki le akarjon feküdni velem és azt is túlidealizálom. Túl kedves vagyok, túl finom vagyok. Kamillával nem érzem így magam. Viszont rettentő bűntudatom van, ami miatt csak forgolódok az ágyban. Azt akarom, hogy érezze, hogy nem csak az volt a célom, hogy lefeküdjön velem. Ma reggel is kávét főzök neki, mert tudom, hogy imádja, ha kávé illatra kelhet. Bevetem a Michelin csillagos reggelimet is, és amikor már ébredezik, ugyan úgy ágyba viszem neki a reggelit.

A mosolya szélesebb, mint eddig, de a reggelit csak az éjjeliszekrényre teszi és visszahúz magához az ágyba. Egy mozdulattal maga alá teper, és egy egészen rövid csók után a nyelvét végighúzza a felsőtestemen, a boxeremet meg egyenesen a földre dobja.

Ó jézusom! Ki ne akarna erre ébredni? Ha ezen múlik, élete végéig minden nap ágyba hozom neki a reggelit.

Ahogy rám markol rögtön megkeményedek, és amikor a farkam szinte teljesen eltűnik a szájában, valami földöntúli hang hagyja el a számat. Érzem, hogy mosolyog. Egyik kezemet a fejem alatt pihentetem, a másik viszont dús barna hajába markol, néha finom mozdulatokkal diktálom neki az ütemet, aztán hagyom, hogy érvényesüljön. De amit a nyelvével művel, attól az agyamat is eldobom! Viszont úriember vagyok, és ő sokkal jobban megérdemli a kényeztetést, így a hajából az álla alá csúszik a kezem, hogy magamra emeljem a tekintetét. Egyenesen kínzó, ahogy a szája csillog a nyáltól, amikor felemeli a fejét. Felhúzom őt, hogy megcsókoljam, aztán a hátára döntöm, hogy a lábai közé férjek a testemmel. Lábait azonnal összekulcsolja mögöttem és csípőjvel nekem feszül.

-Nyugi, nem sietünk... - suttogom a fülébe, amire utána apró csókot lehelek. Aztán a nyakára is, meg végig a kulcscsontja vonalán, a kezem pedig a lába közé csúszik. Érzem a tangáján keresztül, hogy mennyire nedves, és ettől még jobban megkeményedek. De nem rontok rá rögtön, szeretném sokáig cirógatni és csókolni, mert olyan finom a csókja... A nyelve sürgetően jár a számban, ujjaimmal közben a belső combját simogatom. Hosszú, hangos sóhajok hagyják el a száját, amikor egy pillanatra elszakad az enyémtől. Tudom, hogy alapvetően egy kedves srác vagyok, de ahogy most lenézek rá, azt akarom, hogy könyörögjön, hogy hozzá érjek. Az az ártatlan, önfeledt aranyos lány, most eltűnt. Tegnap este is eltűnt, egy teljesen másik énjét ismertem meg, és azt akarom hinni, hogy ezt én hoztam ki belőle. Csak én.

Egyre ütemesebben hullámzik a teste, miközben simogatom őt.

-Kérlek, George... - a kezem után nyúl, és a lába közé vezeti azt.

-Mit szeretnél?

-Érj hozzám! -amint elhagyják ezek az édes szavak a száját, finoman elhúzom a bugyiját és óvatosan a csiklóján kezdek körözni az ujjaimmal. Az egész teste megremeg amikor hozzá érek. Aztán két ujjamat belécsúsztatom, és egy csókkal elnyelem a nyögését, ami kitörni készül belőle. Fantasztikus érzés az, amit a reakciói váltanak ki belőlem.