Titokban Szeretlek

23.

Emma

- Hova viszel? Meg mindig nem akarod elmondani? - úton a meglepetés felé
- Meglátod. Remélem imádni fogod.
- Már most imádom. - fogtam meg a kezét
- De nem is tudod mi az.
- De így van. Te általad van, tehát imádom.

Kis idővel később a tenger látványa fogadott.

- A tenger.. - annyira örültem, mikor megpillantottam a csillogó vizet

Megálltunk.

- Fordulj meg. - egy kendőt vett elő
- Mire készülsz Dean?
- Nem láthatod hova viszlek, meglepetés.

A szemem eltakarva. A szívem majd ugrott a helyéről. Sosem volt ilyenben részem, még csak meglepetésekben sem.

- Mindjárt ott vagyunk. - a homokot éreztem a lábam alatt, majd egy idő után már nem éreztem ezt.
- Hol vagyunk?
- Mindjárt megtudod, már nem kell sok.

Megálltunk.

- Kinyithatod.

Hatalmas ház a tó partján. Gyönyörű fényben úszott, mintha egy filmben lennénk. Rozsaszírmok hevertek a lábam előtt mutatva az utat.

- Ez.. Nem találok szavakat.
- Már most? Mi lesz, ha bemegyünk? Gyere.

Gyönyörűen meg volt terítve, az asztalon sok finomság, gyertyafény. Minden amivel a romantikus szót körül lehet írni.

- Ezt mind te csináltad?
- Én bizony, képzeld.. Én főztem.
- Tudsz főzni?
- De még mennyire. Tetszik?
- Nagyon. És ez a hely..a ház. Gyönyörű.
- Örülök, hogy tetszik. Ugyanis a miénk.
- Mi? Hogy érted?
- Megvettem. Mostantól a hely a miénk. - a kezembe nyomott egy kulcsot
- Most viccelsz velem..
- Nem. A kettőnk a néven van.
- Mi van, ha erre rájönnek?
- Ez a mi kis titkunk. A rejtekhelyünk.
- Hihetetlen vagy. - öleltem át
- Éhes vagy?
- Farkaséhes.

..

- Tudom, hogy nem ide tartozik, de a számlakönyvvel mi a helyzet?- kérdeztem
- Vannak benne furcsa dolgok.
- Például?
- Az egyik hónapban több lett a kiadás, de nincs róla bizonylat, hogy mire is ment ki. És ami befolyik összeg nem kevés, mégis lassan mínuszban vagyunk.
- Csődbe megy a cég?
- Azt nem hagyom. Viszont eddig nagyon úgy néz ki.
- Jobban utána kell nézni ki is Lis apja igazán. Lehet több van e mögött, mint csalás.
- Lehet. Mindenképp utána járok.
- Szólj, ha kell segítek én is.
- Ha veszélyes vizekre evezlek vele téged is, nem engedem, hogy segíts.
- Ugyan, ne félts engem.
- Így is eleget ártottam neked.. Az én hibám ..
- Shh.. Nem a tiéd.
- De, az enyém. Ha nem mondom el..
- Akkor sem nyugodtam volna. Valahogy úgyis ide jutottunk volna, hidd el. Szóval ne hibáztasd magad. Oké?
- Szeretlek. Nem hagyom, hogy bántsanak téged.
- Én is szeretlek Dean. Amíg mellettem vagy, nem lesz bajom.

..

- Ki megyünk kicsit? - kérdeztem vacsi után
- Persze.

...

A friss szél arcon fújt, mikor kiléptünk. Annyira jól esett, mintha újra lélegeznék.
Megcsodáltam a tengert közelebbről.

- Annyira gyönyörű, úgyis, hogy sötét van. - mondtam - Még sosem láttam a tengert.
- Tényleg? - ölelt át Dean hátulról
- Tényleg. Árvaként felnőni ilyen. Aki gazdag családhoz került, az akkor láthatta, amikor akarta. Ezzel nem a nevelőszüleimet hibáztatom, örülök, hogy rám találtak. Viszont mi messze laktunk a tengertől, így esélytelen volt látnom.
- Örökítsük meg ezt a pillanatot akkor. - elő vette a mobilját, majd elénk tartotta
- Nem vagyok fotogén..
- Csak szerinted.. Szerintem meg a leggyönyörűbb nő vagy a földön.

Szemembe nézett, amitől éreztem őszintén gondolja.

Megcsókolt.

- Nézd, szerintem tökéletes. Fotón az első tengerparti csókunk.
- Tényleg az.
- Még egyet, csíz.. - egy mosolygós kép is készült, bevallom az első jobban tetszett.
- Tudod, ha valahol, az eddigi életemben mdgállíthatnám az időt, azt most tenném. Mi lenne, ha nem mennék vissza a városba? - kérdezte Dean
- Te nem lennél cégtulajdonos, én meg munkanélküli lennék..
- A pénz nem minden..
- De neked sem véges a kasszád..
- Az igaz.. Jobb, ha most indulunk. -viccelődött
- Jó, azért ma este gondolom maradunk..
- Igen, és még sokszor. Ez a mi helyünk Em.

..

Órákig beszélgettünk a parton.
Egy hónap után végre békét éreztem belül, nyugalmat és biztonságot. Nem akartam ebből kiszakadni, soha.

- Elég késő van, és hül a levegő. Menjünk be? - kérdezte Dean
- Menjünk. Fázom. - sajnos már a kabátja sem melegített át

A hálóba érve vettem észre, hogy a romantikának nincs vége. Virágszirmok hevertek az ágyon.

- Gyönyörű, tényleg.
- Én csak egy gyönyörűt látok. - jegyezte meg
- Igen?
- Téged.

Szép lassan elkezdte lehámozni rólam a ruhát, mire megállítottam.
Mintha tudná, hogy nem állok rá készen, úgy nézett a szemembe, majd a homlokomra adott egy csókot.

- Menj, öltözz át nyugodtan.
- Nem haragszol? - kérdeztem
- Miért haragudnék szívem? - ölelt a karjaival
- Én.. Nekem ez nehéz most.. Nem megy..
- Tudom, tudom. Nem kell róla beszélned, ha nehéz. Öltözz át, és az ágyban várlak. Találsz a szekrényben ruhát.
- Rendben.

..

- Gyors voltam?
- Mint a villám. Gyere.. - adott helyet maga mellett

Hozzá bújtam.

- Ugye tényleg nem bánod? - kérdeztem, valahogy nem hagyott nyugodni, hogy eltoltam magamtól
- Minden perc értékes, amit veled töltök. Ne érezd magad rosszul, amiért most nem fekszünk le egymással.
- De mégis..
- Mégis én érzem magam figyelmetlennek, tudhattam volna, hogy érzékenyen érint..
- Egyezzünk ki abban, hogy egyikünk sem ostorozza magát. - javasoltam - Nekem tökéletes így a karjaidban.
- Nekem is.
- Egyszer újra készen állok rá.
- Ne siess, időd mint a tenger.
- Tudom hogy milyen vagy, és bosszút forralsz Greg ellen tudom. De nem akarok többé azzal az emberrel szembe kerülni semmilyen téren. Kérlek, ne csinálj magadnak is rosszat.
- Ez az érzés mindig bennem lesz, és mindig hibásnak fogom érezni magam, bármit is teszel Em. Nem voltam melletted, mikor kellett volna.
- Mondtam, hogy az önfejűségem miatt volt. Nem éreztem milyen közel van a tűz.
- Félek, hogy ez a seb örökké ott lesz.
- Meggyógyul, ígérem, mert én azt akarom.
- Ha tudnád mennyire fontos vagy nekem. Sajnálom, hogy elszúrtam.
- Légy mellettem mindig, nekem ez elég. Nem érdekel más fájdalom, mert a közeledben elmúlik, meg ha idő is kell hozzá.
- Szeretlek Emma Williams.
- Szeretlek Dean Miller.