~9. rész~

48 2 0
                                    

Minho szemszöge:

Másnap reggel amikor fel ébredtem csak a nagyon fájó seggemre tudtam koncentrálni.
Mikor valahogyan de fel tudtam üllni akkor realizáltam miért fáj ennyire mindenem.
És az ok melletem aludt még az igazak állmát aludva.
Gondoltam el megyek mosdoba ezért valahogy ki mászva az ágybol mentem a dolgomra.
Be érve a helyiségre gyorsan el végeztem a dolgom majd a tűkörbe nézztem.
Ami elém tárult arol még jobban el feledkeztem a nyakam és a kulcsontom környéke tele vol szívás nyomokkal és harapásokkal.
Volt néhány olyan amit egy poló simán el takar de volt amit biztosan nem.

-Bassza meg...
Amíg meg mostam az arcom azon gondolkodtam, hogy mivel, fogom el takarni a foltokat mert ha anyám meg látja akkor biztosan kifog akkadni.
Mikor végeztem el hagytam a fűrdött majd indultam volna Chanhoz vissza még aludni de az ilettő pont felém sétált.
-Jó reggelt!- köszönt mosolyogva és elém sétálva a kezzeit a derekamra tette.
-Reggelt!- köszöntem vissza és kezzeim a nyakába tettem.

-Chan?- szolaltam meg én elsőnek.
-Igen?
-Miért nézzki a nyakam úgy mintha egy rajni szunyog le támadta volna?!
-Nekem tetszik.- vonta meg a vállát Chan.
-Hát ennek én nagyon örülök de anyám biztosan nem fog!
-Nyugi Baba! Van alapozod nem?- kérdezzte amire csak bolintottam.
-Akkor majd azzal szépen el takarod.- mondta majd ajkaimra csókolt.

Kezzei erősen a derekam markolta és lassan ujjai a pizsoma felsőm alá tévedt.
-Ahm!- nyögtem bele a csókunkba mikor is mellbimbom kezdte el maszirozni.
-Fáj a popod?- kérdezzte.
-Igen.
-Akkor nem kínozlak meg még egy menettel!- mondta majd újra ajkaimra csókolt.

Még hosszú percegik csókoloztúnk majd végűl csak el válltak ajkaink.
Chan is el ment a mosodba majd mikor végzett vissza mentűnk a szobájába.
-Oh hív anyám. Kérlek nem szolj semmit!- mondtam.
-Oké.

-Szia anya!- köszöntem mikor fel vettem a telefont.
-Szia Minho! Mikor jösz haza?
-Nem tudom, baj van?
-Nem csak a nagyi kérdezzte mert akkor úgy föz neked.
-Hát ömm 4 óra körűl talán ott leszek!
-Remdben! Szia!
-Szia!- köszöntem el és nyomtam ki a telefont.

-Haza kell menned?- kérdezzte Chan és hátulrol át ölelt.
-Aha de még van időnk egyűtt leni.- fordultam meg ölelésében és mancsaim a nyakába tettem.
Majd Chan ajkaimra hajolt és vadúl falni kezdte az ajkaim.
Nyelvét át vezette a számba és feltérképezte egész száj üregem.
Az egész szobát a csók cupogos hangja telitette meg.
Chan a kezzeit lassan le vezette a seggemhez és bele markolt.
-Ahm!- nyögtem bele a csókba mikor seggem kezdte el gyúrni.

Majd seggemnél fel kapott és az ágyra tett.
Felém mászott és fejem mellet támaszkodott meg.
És inentől az történt mit tegnap is.

~Time skip~
~1 óra múlva~

-Ahh..Channieh..nem..bírom..tovább!
A mondatom végén fel síkoltottam mikor is még egyszer el élvezztem.
-Baby kérlekh még egy körth!- mondta a füllembe.
-De még haza is kéne mennem!
Chan az órára nézzet ami három órát mutatott.
Még párat lökött majd újra meg éreztem folyadékát magamban.

Kihúzodott belölem és úgyan úgy mint tegnap meg mosdatott meg minden.
Amíg én vissza öltözztem ő le cserélte az ágyneműt.
Majd kicsit sántitva mentem vissza a szobájába.
-Ennyire durva voltam?- nézzet rám mikor be értem a szobába.
-Meg tudom szokni nyugi.- mondtam majd ajkaira pusziltam.

Az ágy mellet volt a táskám amibe be pakoltam a dolgaim és éreztem Chan tekintetétt rajtam.
Majd mikor fel álltam Chan egy akkorát csapot a seggemre, hogy még vizhangzott is.
-Ezt most miért?- nézztem rá a popom fogva.
-Olyan jó segged van nem bírtam ki.- mondta kicsit be harapott fejjel.

Mikor túl tettem magam a mondatán indulnom is kellet mert majdnem 4 óra volt már.
A lakás ajtajába is el ment még 10 percem csak amíg el köszöntűnk.
Majd csak el tudtam indulni haza.
Chantol kaptam egy pulcsit is, hogy amíg nem tudunk találkozni addig is az nálam lesz.
Út közben azon gondolkodtam, hogyan fogom el rejteni a foltokat a nyakamon de max be futok a szobámba és valamit ki találok.

Mikor haza értem ahogy terveztem be futottam a szobámba és az alapozokat elő vettem de semmi sem használt.
Szoval gyorsan nézztem tutorialt hátha találok valamit és sikerűlt végűl el tűntetni valamennyire.

-Szia mama!- mentem be a konyhába.
-Szia Minho drágám! Milyen volt az otalvás?- kérdezzte.
És itt nagyon örűltem, hogy háttal ált mert olyan vörös lettem mint egy paradicsom vissza gondolva mi is történt.
-Jó volt. Filmeztűnk meg ilyenek.- mondtam.
Még beszélgettűnk majd anyám is meg jelent és neki is azt mondtam mint a mamámnak.

Ettem majd vissza mentem a szobámba tanulni.
Mikor végeztem el mentem fűrdeni majd Chan pulcsiát vettem fel és abban aludtam is el.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK

Titkos érzelmek |Minchan|Место, где живут истории. Откройте их для себя