Meet me halfway (George Russell FF)

Harminchetedik

George

Szombaton már hajnalban fent esz a fene és csak órákig bámulom, ahogy Kamilla békésen alszik mellettem. Mi van ha ez az utolsó, hogy így látom őt? Az egyenletes szuszogása megnyugtat, legalábbis eddig megnyugtatott. Amikor hamarabb felébredek mindig elidőzök azzal, hogy figyelem őt. Figyelem hogyan veszi a levegőt, vagy hogyan húzódik apró kis mosolyra a szája alvás közben.

De most nem nyugtat meg eléggé, mert tudom, hogy óriási baromságra készülök.

Még mindig hányingerem van, ha a tegnapra gondolok, és a mardosó bűntudat egyre rosszabb. Alig tudom kivárni a reggel hét órát, kiosonok a szobából, és a fürdőbe zárkózom, hogy újra Bradley-t hívjam. Magam sem tudom mit várok, de minden percben abban reménykedek, hogy majd előáll egy olyan ötlettel, amiben nem az a legjobb a média szempontjából, ha felvállalok egy gyereket, aki nem az enyém, csak azért, mert a média szerette a párosunkat Carmennel. 

-Nem sok lehetőséged van. Felvállalni azt a lányt....rizikós. Már így is pletykálnak róla Norris-szal kapcsolatban, hiába. Nem akarsz egy firkászok által kreált szerelmi négyszögbe keveredni. Pontosabban nem keveredhetsz bele. 

-De itt nincs négyszög! – csattanok fel fel a kellőnél hangosabban és egy pillanatra lefagyok, azt figyelem hallom-e Kamilla lépteit.

-George, meglovagolni ezt a Carmen dolgot... biztonságos. Ha most benyögnéd, hogy szétmentetek és még a gyerek sem a tiéd, minden borulna. Tudod, hogy a Hilfiger imádja. Toto megölne, ha ezért úszna a szponzor.

-Nem hiszem, hogy képes vagyok erre!

-Akkor csak imádkozz, hogy minél tovább titkolni tudd. 

-És, ha kiderül?

-Akkor legyen vészterved. Be kell biztosítanod, hogy a lányt nem szedi szét a média. Kérd meg Norrist, legyen kamu szerelmes, vagy az isten se tudja... De neked ne legyen közöd hozzá.

Nem szólok semmit, csak kinyomom, és a zuhanyzó falának dőlve a földre csúszok. Miért kellett ilyen hülye helyzetbe hozni magam?

Aztán Norrist hívom. Először elküld melegebb éghajlatra, de amikor Kamilla nevét említem, teljesen megváltozik a hozzáállása. Elmesélek neki mindent, amit tudnia kell. Carment, Christ, a gyereket, és talán túl sokat nyekergek a Kamilla iránt kibontakozó érzéseimről, mert azt mondja undorítóan nyálas vagyok. Meg, hogy undorítóan hülye, és, hogy nem is érdemlem meg Kamillát.

Lehet, hogy igaza van. Valószínűleg igaza van.

-Szerintem ez a terv egy faszság. Felesleges. Miért nem lehet felvállalni Kamillát? Szégyelled vagy mi? Mert esküszöm, hogy tényleg minden gumidat defektesre szurkálom..Meg téged is!

-Én...

-Mi van akkor, ha Carmen lebukik, hogy kamuzott? - vág közbe ugyan olyan hevességgel, mint ahogy eddig hadart. – Úgy is neked fognak hinni. Kérhetsz apaságit. 

-Nem akarom, hogy bántsák őt. Mármint Kamillát. Gondolj csak bele. Nem csak veled hozzák össze, de még velem is, meg Carmennel is... Toto kitenné a szűröm.

-Bocs, de nem hiszem, hogy Kamillának pont Carmen lenne az esete. -horkant fel egy apró nevetést elfojtva.

-Norris!

-Jó, akkor sem értem, hogy miért érdekel még, ha ezzel Carmen lesz a hazug? Így is az, nem? A McLaren is kibírta a légből kapott nő ügyeimet, Toto belehalna, ha megvédene téged? Vagy valamit nem tudok?

-Mindent tudsz. – préselem ki magamból.

Megkérem, hogy foglalja le Kamillát, amikor van rá ideje, figyeljen rá, véletlen se böngésszen az interneten, mert ez az egész, most egy igazi időzített bomba. Nem tudom mikor fog robbanni, csak azt tudom, hogy fog. Ha most szembe mennék Carmennel, annak nem csak én innám meg a levét.