A következő találkozót Luther késő éjszakára szervezte. Olyannyira, hogy Harmadiknak ezalkalommal módja nyílt lifttel felmenni a Magister irodájáig. Természetesen szigorúan csak Félix kíséretében. De mennyivel kényelmesebb volt így megtenni az utat a legfelső emeletig a tüdeje kiköpése nélkül!
Luther az irodájában várta. Az asztalán kávé gőzölgött, de most nem csak számára. Számíthatott rá, hogy ez hosszúra nyúlik majd. A kávés kancsó mellett három csésze sorakozott. Szóval még Félixre is gondolt. Persze, nem fogja kihagyni az öreget a döntésből, a testőre véleménye is meghatározó lesz majd az ötleteivel kapcsolatban.
Amikor Félix a Magister elé kísérte, a magas rangú férfi előzékenyen elé ment, kezet rázott vele, hellyel kínálta. Harmadik pedig nem tudta eldönteni, mi a félelmetesebb. Ez a szívélyes Luther, vagy az, aki képes lett volna kalapáccsal egyesével darabokra törni a bordáit. Mindenesetre jobbnak látta nem kísérteni a szerencséjét, ezért helyet foglalt a felkínált széken, sőt a kávéra sem mondott nemet. Félix kitöltötte neki a feketét, és elé tette, miközben Luther Harmadik felé fordította a laptopját.
Harmadikat nem kellett külön utasítani, ölbe vette a hátizsákját, és kikeresett belőle egy tárolót. Majd szótlanul csatlakoztatta Luther gépéhez. A Magister ezalatt bekapcsolta a kivetítőt. Harmadik megnyitotta a tárolóról a terveket, amiket meg korábban ígért.
– Jól van, Simon – bíztatta Luther –, ha már feláldoztam a vacsorát a gyerekeimmel, szeretném tudni, mit tervezett nekem.
– Igyekeztem valami olyat, ami széleskörben felhasználható – vigyorodott el ő.
Sosem gondolta végig, milyen hatásai lehetnek a terveinek, egyszerűen élvezte a kihívást, hogy megvalósíthat valamit, amiről valaki csak álmodik. Amire valaki vágyik. Így volt most ezzel a fegyverrel is, amit Luther kért tőle.
– Pisztolyokat és puskát is terveztem – kattintott az első diára. – Nem tudom, melyik lesz majd szimpatikusabb, vagy praktikusabb – lépetett tovább –, bár mivel sokoldalú felhasználásra terveztem, vannak nehézkesen használható részei is.
– Kezd felcsigázni – meredt érdeklődve a kivetítőre Luther.
– Olyan fegyvert kért, ami egyaránt használható mágusok és varázstalan emberek ellen is. Éppen ez adja a nehézkességét. – Luther néha Simonra pillantott, aki teljesen felvillanyozott arccal magyarázott, már ennyiből is tudta, hogy megérte rá bízni. – Ha mágusok ellen akarja használni, könnyű dolga lesz. Minden mágus teste egyforma rezgést bocsát ki, ezért úgy terveztem a fegyvereket, hogy felismerjék ezt a rezgést. Egyébként egy teljesen mezei mesterlövész puska vagy sima pisztoly elvén működnek. Célkövető lövedék funkcióval.
– Álljunk meg egy pillanatra! – emelte fel Luther a kezét. és fojtotta Harmadikba a szót. – Több ponton is lemaradtam – próbálta tisztázni a kétségeit. – Azt állítja, hogy a mágusok teste egyforma rezgést bocsát ki?
– Igen – vágta rá azonnal, semmi kétség sem csendült a hangjában.
– Ebből arra következtetek, hogy a varázstalan embereké eltér.
Simon azonnal erre is határozottan bólintott, majd hozzátette:
– Nemcsak a mágusokétól tér el a varázstalanok rezgése, hanem egymástól is. Nincs két egyforma varázstalan. Mi hárman sem vagyunk egyformák.
– Tudja ezt bizonyítani valamivel? – kérdezte Luther, és az ő arcán is csillogott a kíváncsiság.
– Persze, hogy tudom, készültem – nyúlt bele ismét a hátizsákba.
BẠN ĐANG ĐỌC
Három Lépés III. - Ütközőpálya és megújulás
Viễn tưởngEgy megtört csapat. Egy hátrahagyott bajtárs. Egy széteső világrend. Hiába indultak öten Dōrból, csak négyen tértek vissza. De mégsem roppanhatnak össze veszteségeik súlya alatt. Annak ellenére, hogy a legszorosabb barátság kovácsolódott köztük, am...