Egy kislépés

13 3 2
                                    

A következő találkozót Luther késő éjszakára szervezte. Olyannyira, hogy Harmadiknak ezalkalommal módja nyílt lifttel felmenni a Magister irodájáig. Természetesen szigorúan csak Félix kíséretében. De mennyivel kényelmesebb volt így megtenni az utat a legfelső emeletig a tüdeje kiköpése nélkül!

Luther az irodájában várta. Az asztalán kávé gőzölgött, de most nem csak számára. Számíthatott rá, hogy ez hosszúra nyúlik majd. A kávés kancsó mellett három csésze sorakozott. Szóval még Félixre is gondolt. Persze, nem fogja kihagyni az öreget a döntésből, a testőre véleménye is meghatározó lesz majd az ötleteivel kapcsolatban.

Amikor Félix a Magister elé kísérte, a magas rangú férfi előzékenyen elé ment, kezet rázott vele, hellyel kínálta. Harmadik pedig nem tudta eldönteni, mi a félelmetesebb. Ez a szívélyes Luther, vagy az, aki képes lett volna kalapáccsal egyesével darabokra törni a bordáit. Mindenesetre jobbnak látta nem kísérteni a szerencséjét, ezért helyet foglalt a felkínált széken, sőt a kávéra sem mondott nemet. Félix kitöltötte neki a feketét, és elé tette, miközben Luther Harmadik felé fordította a laptopját.

Harmadikat nem kellett külön utasítani, ölbe vette a hátizsákját, és kikeresett belőle egy tárolót. Majd szótlanul csatlakoztatta Luther gépéhez. A Magister ezalatt bekapcsolta a kivetítőt. Harmadik megnyitotta a tárolóról a terveket, amiket meg korábban ígért.

– Jól van, Simon – bíztatta Luther –, ha már feláldoztam a vacsorát a gyerekeimmel, szeretném tudni, mit tervezett nekem.

– Igyekeztem valami olyat, ami széleskörben felhasználható – vigyorodott el ő.

Sosem gondolta végig, milyen hatásai lehetnek a terveinek, egyszerűen élvezte a kihívást, hogy megvalósíthat valamit, amiről valaki csak álmodik. Amire valaki vágyik. Így volt most ezzel a fegyverrel is, amit Luther kért tőle.

– Pisztolyokat és puskát is terveztem – kattintott az első diára. – Nem tudom, melyik lesz majd szimpatikusabb, vagy praktikusabb – lépetett tovább –, bár mivel sokoldalú felhasználásra terveztem, vannak nehézkesen használható részei is.

– Kezd felcsigázni – meredt érdeklődve a kivetítőre Luther.

– Olyan fegyvert kért, ami egyaránt használható mágusok és varázstalan emberek ellen is. Éppen ez adja a nehézkességét. – Luther néha Simonra pillantott, aki teljesen felvillanyozott arccal magyarázott, már ennyiből is tudta, hogy megérte rá bízni. – Ha mágusok ellen akarja használni, könnyű dolga lesz. Minden mágus teste egyforma rezgést bocsát ki, ezért úgy terveztem a fegyvereket, hogy felismerjék ezt a rezgést. Egyébként egy teljesen mezei mesterlövész puska vagy sima pisztoly elvén működnek. Célkövető lövedék funkcióval.

– Álljunk meg egy pillanatra! – emelte fel Luther a kezét. és fojtotta Harmadikba a szót. – Több ponton is lemaradtam – próbálta tisztázni a kétségeit. – Azt állítja, hogy a mágusok teste egyforma rezgést bocsát ki?

– Igen – vágta rá azonnal, semmi kétség sem csendült a hangjában.

– Ebből arra következtetek, hogy a varázstalan embereké eltér.

Simon azonnal erre is határozottan bólintott, majd hozzátette:

– Nemcsak a mágusokétól tér el a varázstalanok rezgése, hanem egymástól is. Nincs két egyforma varázstalan. Mi hárman sem vagyunk egyformák.

– Tudja ezt bizonyítani valamivel? – kérdezte Luther, és az ő arcán is csillogott a kíváncsiság.

– Persze, hogy tudom, készültem – nyúlt bele ismét a hátizsákba.

Három Lépés III. - Ütközőpálya és megújulásNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ