Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

4️⃣6️⃣. Fejezet:Adrien

Srácok nemrég kezdtem el írni de a történetem átlépte   a 200
Olvasót!!!! Köszönöm, hogy itt vagytok nagyon hàlás vagyok❤️❤️

" Vajon mi a végzet jelképe? Nekem a katica".

Csak ülünk ebben a furcsa étteremben a kajánkra várva. Nemtudom eldönteni, hogy Marinettnek nem tetszett a többi étel, vagy direkt választotta azt a gyerekmenüt.  Igaz eléggé meglepett, de kicsit viccesnek is találtam. De úgy tettem, mint aki egyáltalán nem foglalkozik vele, és tovább meredtem magam elé. A kajánknak nem kellett sok idő, egész hamar itt termettek előttünk. Hát hiába a nagy étterem, a repülőtér azért még repülőtér is marad. Ahogy a felengedett fagyasztott hús is. De hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem ennek az ehetőségét?!..
-Jó étvágyat kívánok!-mosolygott rànk a pincérlány, majd sarkon fordult nekem pedig megakadt a szemem  Marinette tányérján. Ugyanis előtte alig volt valami. A tányér egyik felén pár húsfalat foglalt helyet, mellette pedig 10 szál édes krumpli. Hát a gyerekmenü is gyerekmenü.
Miután észrevettem, hogy látja, hogy nézem felpillantott rám belőlem pedig kitört a röhögés. Hogy bànom-e? Nem egyáltalán nem. Mert ha itt volt az alkalma ha nem, én nem bírtam tovább.
-Nagyon vicces..-Mondta mereven maga elé bámulva, majd a villáért nyúlt.
-Valld be, hogy vicces.-Ugrattam, teljesen a pillanatnak élve nem foglalkozva semmi mással. Ő viszont nem szólt semmit, csak beletűzte a villáját egy hús golyóba, és a szájához emelte. Én pedig felhúzott szemöldökkel vizslattam.
-Hát ez... isteni.-fejezte be a mondatot, egy krumplin rágódva, ami elnézésre nem lehetett valami sült egy darab.
Elvárja, hogy neki legyen igaza, pedig pontosan tudom, hogy a rendelése bitang rossz lehet.
De ő tudja. Nemsokára én is beleszúrtam a villámat az ételbe, és meglepettségemre ez egész jó volt. Nem vártam tőle amúgy sem sokat, Marinette reakciója után, de ez finom volt.
-Nem kérsz ebből?-ajánlottam fel, mire ő hevesen megrázta a fejét. Jó. Ha nem, hàt nem.

                        ***
Mikor befejeztük az evést, vagyis inkább csak én... fizetni készültünk.
-Jó napot! Ízlett az étel? Minden rendben volt?-mosolygott a pincérlány.
-Igen persze.-bólintottam és már vettem is elő anyu kártyàjàt, amit az evésre adott.
-Szuper. Akkor ennyi lesz.-mutatta meg a végösszeget.
-öm.. elnézést de ez komoly?- nézett a pincérre Marinette.
-Parancsol?-kérdezett vissza.
-Na figyeljen ide. Én elhiszem, hogy maguk egy nagyon csini vili éttermet hoztak össze a repülőtér közepén, de attólmég a kaja még mindig pocsék. És ne haragudjon meg de az ár, amit mutat egy luxus kajàldának az ára.-Húzta fel a szemöldökét hadarva.
-O hàt elnézést, de ön kérte a gyerekmenüt.-tárta szét a karját, én pedig csak kapkodtam a fejem köztük.
- igen én. Gratulálok, de azt hittem a gyerekmenüt gyerekeknek készült ételt jelent, nem kutyáknak.
-Hogy mondja?!- emelte fel a hangját.
-Ahogy hallotta. Méghogy "katica kedvence" -forgatta a szemét.
-Tudja, ha elhívnám őt ide, és megetetném ezzel biztosan nem állna jót magáért. De persze az is lehet hogy egy igazi katicára gondoltak, mert annak tényleg lehet elég lenne ez az adag.-mutatott körkörös mozdulatokkal a tányérjára.
-Hölgyem ez csak egy elnevezés, mint a hókuszpók kedvence. Nincs benne semmi kapcsolat.-Magyarázkodott.
-Akkor mégis miért hívják..-de nem engedtem neki befejezni a mondtatot, hanem a szájára tapasztottam a kezem, és kivezettem az étteremből. De persze előtte az árat kifizettem.
-Te meg mit művelsz? Miért vagy ilyen egész nap?!- hitetlenkedtem már kint a friss levegőn Marinette előtt állva.
-Tudod miért mert mert...- kezdte el kiabálva, de aztán ezt átvette egy kézbe temetett arc, és a sírás.
-Hé hé! Semmi baj!-simogattam meg a karját, és nem is gondolkozva, megöleltem. Semmi mással nem foglalkoztam, csak az előttem síró lánnyal, aki minden elvét feladva zokogott a vállamon.
-Én.. én annyira sajnálom de nekem ez már sok már.. már nem bírom!- szipogott.
-Marinette. Ne aggódj. Minden rendben lesz.-mondtam komolyan elengedve magamtól, a szemébe nézve.
-Honnan veszed?-kerítették újra a hatalmukba a könnyek.
-Onnan, mert te is folyton ezt hajtogatod! Mindig hiszel a győzelemben. Sosem adod fel.- húzódott mosolyra a szám, ő pedig átkarolt...

          Folytatjuk....

Ezer bocs hogy ennyi ideig nem volt új rész, de addig a màsik "könyvemet" irogattam.❤️bocsi!