REDEMPTION - megváltás

Part 4: Találkozás

Nyssa úgy érezte, egész nap máshol járnak a gondolatai, és ezt több, boltjába betérő is megjegyezte. Hamar szárnyra kelt a hír, hogy egy fiatal férfi, egy koszos rajz miatt felkutatta a várost Nyssa után. Néhányan látták a boltban időzni egy darabig, és az, hogy ezután Nyssa valahogy nem találta a helyét a valóságban, csak megerősítette pár emberben az esetleges románc lehetőségét. Az idős asszonyok a boltjából kifelé menet összemosolyogtak, és olyasmiket pusmogtak az orruk alatt, hogy milyen édes is a fiatal szerelem.  Na hiszen,ha valójában tudták volna, mik kavarognak a lány fejében... 

A hangok zavaros katyvasza zúgott mindenhonnan. Néha fel, felvillant szemei előtt pár álomkép, vagy valami borzasztó emlék, amitől a hideg futkosott a hátán. Sikolyok, üvöltések, vér....

Nyssa egész álló nap olyan volt, mint egy holdkóros, talán mert a valóság és az álomvilág gyakorta összemosódott a szemei előtt. Ujjai sajogtak, mert egész nap úgy kapaszkodott a pultba, mintha az tartaná tudatánál. Sosem szerette ezt. Nagy ritkán volt csak, hogy ennyi új ember érkezett a városba. Ennyire erősen még sosem zúgott a feje a sok hangtól. Mindenképpen a kalózok miatt lehetett, hogy egész nap szörnyű dolgokat hallott és látott. A legerősebb félelmeik, rémálmaik rendre bevillantak a lánynak. Bár voltak szép álmok is. Három apró fiúcskáról. Egy szőke hajú, és két fekete. Reménnyel teli álmokat is látott, nevetéseket. De mindezek összemosódtak a rémálmokkal. 

Általában képes volt elzárni a hangokat. Elnyomni mások álmait és rémálmait, amik a démongyümölcse miatt keresték őt. Mintha mindenki neki üvöltene egyszerre. De ezek egyszerűbb emberek, egyszerűbb álmokkal és félelmekkel, akik a városban élnek. Nyssa titkon ismeri minden álmukat. De ez a kalózbanda... nem gyenge emberekről van szó, a lelkük hangja vadul csapkodta a lány felállított pajzsát, darabokra zúzva azt. 

Alig várta, hogy délután bezárhasson, és a város másik végébe menjen, lehetőleg távolabb a parton állomásozó hatalmas hajótól. Fogta az összes könyvet, iratot, tollat és papírt, amit magával akart vinni, és mint akit üldöznek, úgy futott keresztül a városon. Minél messzebb a hangoktól. 

Tudta, ha többet foglalkozna a démongyümölcse képességével, akkor jobban menne a hangok kizárása, de leginkább igyekezett megfeledkezni róla. Legalábbis a sajátjáról. Kaizunak sose ismerte volna be, de valójában imádott a démongyümölcsökkel kapcsolatban kutatni. 

Amikor gyerek volt, még nem értette a létezésüket. Attól fogva, hogy démongyümölcs használó lett, meg akarta érteni a folyamatot. Miért húzza le őket a tenger? Miért nincs két egyforma gyümölcs? Hogy jönnek létre? Miért? Amennyire elnyomta a saját képességét, annyira érdekelte őt másoké. Talán egy másik életben, ahol a szülei is élnének még, örömmel fogadná a képességét. Még akkor is ha a tenger kitaszította. De így... nem volt egy olyan pillanat, mikor a képessége megnyilvánult volna, és benne egyre erősödött a kínzó bűntudat. Ez az ostoba gyümölcs volt minden bajának, bánatának forrása. De attól még másoké érdekelheti őt nem? Abban nincs semmi rossz...

Így elkezdett évekkel ezelőtt dolgozni rajta. Minden létező információt, pletykát, hírt, mesét összegyűjtött, hogy kiderítse az igazat, és feljegyezzen mindent. Az adott gyümölcs-használókról, ha volt képe, azt használta, ha nem, akkor a fantáziája, és a rajztudása alapján készített vázlatokat. A gyümölcsökről is. 

Most is, amikor kiért a csendes kis övölbe, helyet foglalt az egyik vízből kiemelkedő sziklán, lelógatva a lábát, hogy a hullámok a talpát nyaldoshassák, elővette a vastag borítós könyvet, és ahhoz a részhez lapozott, amit nemrég dolgozott ki. Egy férfiról szólt, és a gyümölcséről, ami a Homokgyümölcs nevet viselte. A lány legjobb tudása szerint, a férfi egy volt a hét Warlordnak, vagyis Hadúrnak. Veszélyes képessége van, amit a megfelelő környezet, például sivatag, homok, tovább erősít. A fiérfi Crocodile néven vált ismertté, de mióta Warlord lett, és eltörölték a körözését, Nyssa nehezen tudott róla képet szerezni, így csak a kereskedők elbeszéléseire hagyatkozhatott. Több rajzot is készített róla, és a gyümölcséről is, ahogy a sziklán ücsörgött, a lemenő napot figyelve.