Love Game [Charles Leclerc]

45. Max (+16)

A hullám halk suttogása, a trópusi meleg és az enyhe szél simogatása tökéletes volt. Valery tudta, hogy ahelyett, hogy a telefonját nyomogatja a gyönyörű tájat kellene bámulnia. A táj lévén Charles félmeztelen teste a tengerparton. De mégis egy cseppet a telefonjára nézett, aggodalmaskodva.

- Baj történt?

Valery megrázta a fejét, elmosolyodott, amikor a férfi leült mellé a homokba. A táskájába dugta a telefonját. Próbált a jelenben létezni, de a gondolatai mindunatalan a néhány nap múlva várható beszélgetésére tudott gondolni. Magával Christian Hornerrel. Izgult, hogy mi várja majd. Hátradőlt, a kezeivel megtámasztotta magát, a szemébe sütött a nap.

- Aggódsz a jövő miatt, ugye? - kérdezte csendesen Charles, mire csak bólintott - Lazíts most. Ne gondolj semmire.

- De minden nap után egyre idegesebb leszek - túrt a hajába Valery - Hogy mi lesz velem?

Egy része, szerette volna ezeket a szorongásokat magában tartani, de mégsem tudta. Hetek óta sokszor szótlan magányba fojtotta ezeket. Tudta, hogy a férfinak igaza van. Nem akarta elvenni a kedvét a szórakozástól a mélabússágával. Mindjárt elkezdődik a szezon és a férfi szabad ideje is majd megcsappan. Charles kezei a kézfejét cirógatták, vígasztalásképpen. Valery mélyen beszívta a friss, tengeri levegőt. A volt csapattársa tényleg elrepítette egy csendes, félig-meddig lakott szigetre, ahol meg tudják húzni magukat. Talán itt nem kell félnie attól, hogy az apja rájuk tör majd. Valery becsukta a szemét, mélyen lélegzett.

- Csak pár napja robbant ki a dolog, adj még neki időt - javasolta, kedvesen megsimogatta a kezét - Szemezgettél már valamilyen csapattal?

- A Willams tett eddig ajánlatot, Logan helyébe, de nem vagyok meggyőzve. És ha ez nem... - Valery elharapta a szavait, figyelve, arra, hogy ne tegyen említést a rejtélyes hívásáról - Necces vissza menni az F2-be, Romannak van már új csapattársa. És különben is, jobban szeretnék tőle távol maradni...

- Még egy csomó embernek nincs szerződése - szakította félbe, mielőtt belelovalja magát a kétségbeesésbe - Ott van Daniel például. 

Valery kinyitotta a szemét, a férfi kezei finoman simogatták, megnyugtatta. Csak túlreagálja, megint. Bűntudata volt, mert eddig még nem vett magán bátorságot, hogy őszinte legyen a barátjával. Csak.. félt, hogyan reagálna Charles arra, hogy bevallja a pályára visszatér a rivális csapatban. Idén nagyon sokat viaskodtak a RedBullal, úgyszint a Mclarennel. És ő pedig az ellenséggel barátkozik. Nem tartozik semmivel a Ferrarinak. Sem Charles-nak. Az igazság az, hogy akármit megtett volna azért, hogy az F1-ben maradjon.

Különben is, lehet, hogy nem is egy ülésről lenne szó és akkor meg mire a sok hűhó. Nem kézpénz, hogy RedBull pilóta lesz. Mélyen beszívta a levegőt. Gyönyörű szép idő van kint, el kellene felejtse a sok gondot. Charles előre hajolt a földön, egy sietős csókot nyomott az ajkaira.  

- Segíthetek, hogy ellazulj?

Valery bólintott, a férfi kezen ragadta. Egy lélek sem volt a parton. Levette a napszemüvegét. Fürödni mentek a tengerbe, a sejmes habok cirógatták a combját, ahogy egyre mélyebbre ment a vízben. Charles megfogta a kezét vezette, lépkedett a homokban. A hullámok felcsaptak, a kék tenger kristálytiszta volt. A nő elmosolyodott, Charles tényleg gyönyörű helyre rabolta el erre a hétvégére. És ő meg képtelen beismerni neki a helyzetét... Valery megrázta a fejét.

Charles magához húzta, a lábuk még érte a homokot. A férfi hajtincsei nedvesek voltak, kövér vízcseppek futottak végig a nyakán és a vállán. A mellkasát nyaldosták a hullámok. Micsoda látvány. Valery mohón megcsókolta, a testük egymásnak feszült.