Szerelem a végsebességen

8. 'fejezet'

Scarlett Nelson

Elég régóta elhagytam már a házat, épp a kedvenc helyemen ülök és gondolkodok. Vajon hogy hogy vissza jött anya? Egyáltalán miért? Kezd hideg lenni a fák zörgő levei hallatszanak. Lépteket hallok, két kéz a szemeimre tette a kezét, mintha csak azért, hogy nyugodtan sírjak nem látja senki. Megfordultam és megöleltem az illetőt, jó mélyre beszívtam az illatát Felixnek. Még így maradtam kicsit, újra könnyek szöktek a szemembe.

-Shh. Itt vagyok oké?! - mondta, majd még szorosabban magához ölelt.

Szipogtam még néhányat, majd egy kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Nem erőltetem ha nem akarod elmondani, de azért megkérdezem. Mitörtént? - kérdezi, majd a szemembe logó hajszálat a fülem mögé helyezi.

- Anya... vissza jött. - mondom majd lehajtom a fejem.

- Hogy? Miért? - kérdezte.

- Nem...tudom. - motyogom halkan.

- Gyere menjünk. - mondja, és kezét nyújtja, hogy álljak fel.

-De nem akarok haza menni. - elforditom a fejem.

- Nem oda megyünk. - szól halkan, ránézek és a mosolyra húzódó arcát pillantok meg. - Hozzám jössz. - mondja.

Felálltam s ezzel elindultunk a háza felé. Emmának írtam egy SMSt hogy ma nem megyek haza, nem kell aggódnia jól vagyok.

*

Már Felix szobájában ülök. A falakat poszterek, híres zenekarok plakátja díszíti. A szoba közepén egy nagy szőnyeg melyen kisebb ruha kupacok vannak. Az ágya az ablak mellett kapott helyet ahol amúgy elég szép a kilátás.

- Tessék ezt vedd fel. - motyogja. - Talán jó rád. A fürdő az ott van. - mondja majd oda mutat az ajtó felé.

- Köszönöm. - Néztem rá hálásan.

Felálltam majd elindultam a fürdő felé. Az ajtót becsukva magam mögött elkezdtem levetkőzni majd beálltam a zuhany alá. Ahogy végig folyik a forró víz a testemen kezdem újra jól érezni magam. Jó érzés. Kiszálltam a zuhany alól, majd felvettem azokat a ruhákat amiket Felix adott nekem.

- Akkor jól gondoltam. - mondta, miután kiléptem a fürdő ajtaján.

- Hogy? - kérdeztem, értetlenkedve.

- Rajtad jobban áll mint rajtam. - mondta, egy kaján mosoly kíséretében.

- Hm. Akkor ezt bóknak veszem. - mondtam nevetve.

- Annak szántam törpe. - mondta majd egyre közelebb jött.

- Törpe? Kit hívsz még így? - kérdeztem, a többi lányra utalva.

- Csak téged. - válaszolta.

- Hogyne, persze és a többi. - kérdeztem.

- Milyen többi? - kérdezi szemöldökét felhúzva.

- Például akivel a motor versenyeden csókolóztál az a vörös. Vagy akivel a suliban beszélgettél. - mondom neki.

- Csak nem féltékeny vagy? - kérdezte, majd elvigyorodott.

- Én féltékeny? Annak ismersz te? - kérdeztem nevetve. Amúgy csak kicsit vagyok féltékeny ezt így hozzá teszem.

- Nem, nem de bármit kinézek már belőled. - mondja kaján vigyorral az arcán.

- Haha. De most komolyan van barátnőd? - kérdeztem tőle.

- Nem nincsen. Csak össze járok velük néhány estére, mert az a lány aki nekem kell, sajnos nem... mindegy hagyjuk. - mondta majd megvakarta tarkóját.

- Az a lány aki neked kell? Ki az? - kérdeztem értetlenkedve.

- Nem mondom el. Nem kötöm pont a te orrodra. - mondja nevetve, majd össze borzolja a hajam.

- Na légyszi! - könyörögtem neki, mire ő közeledni kezd és és megcsókol.