Siren- Chanin

Prolológus

-Gyertek már!^Changbin idegesen nézett a másik háromra.

-Jövünk már.^Minho szemet forgatott. Kiugrottak a ház ablakán majd futni kezdtek.

-Nem hiszem el, hogy rávettetek.. ^Bangchan mérgelődött.

-Gyere Hyung.^Felix nevetett

-Jaj Hyung! Egy kis móka nem árt! Nem megyünk messzire.^Hyunjin szemet forgatott.^ Niki bulit tart. Minket is hívott. ^mondta majd átkarolta Felix nyakát.

-Jó. De ne az úton menjünk, a szüleim most fognak haza érni..^a legidősebb sóhajtott.

-Tudok egy rövidebb utat!^Changbin vidámabban indult a helyi erdő felé

-Biztos jó ötlet ez? Nem egyszerűbb ha bemegyünk valami kis sötét helyre mikor elmennek mellettünk?^Minho felvonta a szemöldökét

-Egyetértek...^Felix sóhajtott

-Kételkedtek a tájékozódási képességeimben?^Seo sértetten horkantott.

-Meg ne haragudj Bin, de mindenki tudja milyenek a TE tájékozódási képességeid. AUH! ^Hyunjin feljajdult mikor tarkóncsapták.

-Ch! Majd meglátjátok! Igen is jól tájékozódom!

~

-Jól tájékozódsz mi?^Minho dühösen fújtatva, egy közeli fának dőlt.

-Minho, Nyugalom.^Bangchan sóhajtott.

-De hyung! Hol vagyunk?!^Felix rémültebben kapta fel a fejét.

-Nem tudom de majd kijutunk. ^Bangchan felnézett az égre. Hyunjin megölelte Felixet mikor látta hogy az fél.

-Nincs semmi baj...^Hyunjin Felix fülébe suttogott majd egy csókot nyomott a hajába.

-Most hogyan tovább?^Minho megforgatta a szemeit. Changbin épp visszaszólni akart mikor nevetést hallottak.

-Ki van rajtunk kívül ilyenkor az erdőben?^Felix lefagyott. Hyunjin még közelebb húzta magához.

-Szerintem ez a hang a kis tótól jött. ^ Hyunjin elgondolkodott. Seo elindult.

-Changbin állj! ^Minho ideges lett majd újra meghallotta a nevetést. Lefagyott.

-Hyung?^Changbin lepetten nézett rá.

-Ez a hang...^majd mit a villám, a felismerés belecsapott.

-Ez Jisung!^Felix és Minho egyszerre fagytak le.

-Han? Mint Han Jisung?^Bangchan meglepödött. Felix és Minho a hang urányába indultak. A többiek pedig utannuk. A bokrok közül néztek ki.

A vizen megcsillant a hold fénye, a fáktól üresebb területekre ezzel kis fényt bocsátva. A vízparton két alak ült. Az egyik valóban Han volt. Han-nal szemben Seugmin ült, a hátul megtámasztva kezeit. Mindanyian jól ismerték a két személyt. Ugyan abba az iskolába jártak velük. Felix a barátjuk volt, bár nem igazán beszélt velük. Kissé zárkózottnak gondolta őket és nem akart semmit rájuk erőltetni.

Minho ismerte őket és Jeongin-t is, mert szerelmes Han-ba. Szereti a fiút és reméli, szerelme viszonzásra talál. Már éppen kezdtek jóban lenni. Elhívta Han-t Niki buliára ám az nemet mondott, mondván hogy rosszul érzi magát. Minho ott akart vele maradni ápolni, ám Han nem engedte.

Changbin ritkán beszélgetett velük, de úgy gondolta jó velük beszélgetni.

Hyunjin nem igazán ismerte őket, nem volt véleménye róluk. Szimpatikusak voltak neki.

Bangchan viszont ledöbbent. A baráti körük harmadik tagja, Yang Jeongin, az ő rózsája nem volt ott. Felix, Minho, Hyunjin és Changbin előtt tiszta volt, az idősebb is érez valamit. Viszont velük ellentétben ő még magának sem ismerte be.

Majd pár pillanat.. nagy csapkodó hang.. egy szőke hajzuhatag tűnik ki a hold fényben... egy nagy vöröses-kékes uszony...

Jeongin...

De nem emberi formában.

Az öt fiú lefagyott.

Bangchan sokkot kapott.

-HÉ! ^Han a hirtelen kicsapódó vízre odébb ugrott. Sugmin csak felnevetett.

-Bocsi Hyung!^Jeongin is nevetett.

-Figyu értem én, szirén vagy vannak ilyen izéid.. de légyszi..^Han sóhajtva ingatta a fejét ám arra nem számított hogy Jeongin egy hullámmal berántja a vìzbe

-Jaj Hyung! Ne csináld!^Jeongin felnevetett.

-Mi van Han? Félsz a víztől? ^Seugmin szórakozottan vigyorgott.

-Fogd be!^Han ingerülten trappolt ki a vízből majd sóhajtott. A másik kettő csak nevetett.

-Nemár hyung!^Jeongin a hátára feküdt, így teljes egészében a víz tetején lebegett.

-Mi van ha valaki meglát?^Han megenyhült és aggódva pillantott a fiatalabbra.

-Azért járok ilyenkor mert ilyenkor nincs senki.^Jeongin szemet forgatott.

-De ne járj ki egyedül.^Seugmin megkomolyodott.^ Mondtam már hogy szólj, kijövünk veled. Mi van ha egy ember észre vesz? Tudod milyen az emberi természet! Mi van ha valaki elakar kapni és akváriumba zárni?? ^Jeongin felnevetett, Han elmosolyodott.^  Ne nevessetek. Igazam van!

-Mi megvédjük a kis halunkat nem? ^Han mosolyogva nézett kim-re.

Seugmin lemondóan sóhajtott.
-Meg bizony! ^bólintott.
Jeongin a két fiú között kapkodta a fejét.

-Gyere ki Innie.^Han elmosolyodott.

A fiatalabb csak sóhajtott majd közelebb úszott a parthoz. Megállt oldalt majd az uszonyára nézett.

Az öt fiú ámulattal nézte, ahogy lassan a pikkelyes uszony helyén már lábak vannak.

-Tiszta vìz vagyok! ^fújtatott a szőkeség majd Han elé állt. A mókus arcú kinyújtotta a tenyerét amely körük vörös szikrák gyúltak.
Jeongin egy perc alatt megszáradt.^  Köszönöm Han-ah! ^a fiú elmosolyodott.

-Mostmár menjünk..^Seugmin feszengve állt fel^ Olyan érzésem van mintha valaki figyelne.

-Ez marhaság!^Jeongin felnevetett

-Jeongin halkabban.^Han megkomolyodott.^ Lehet Seugminnak igaza van..

Az öt fiú ilyedten, minél halkabban próbálltak vissza kijutni az útra.

-Ugye ti is látátok..^Felix döbbenten hadonászott, miközben Hyunjin -aki egy fának dőlt döbbenetében- a derekát fogta.