Meet me halfway (George Russell FF)

Hatvanegyedik

2024 December, Abu Dhabi Nagydíj

George

Mindannyiunknak szembe kell nézni azzal, hogy bármennyire is szeretnénk elkerülni, egyszer mindennek vége van. Véget ér a kedvenc filmed, véget ér a munkanap, véget ér az év, aztán jön egy új. Tovább lépünk, és bár változnak dolgok, a lényeg mindig ugyan az. Azért, mert jön valami új, nem veszíted el azt, amid eddig volt. Az év utolsó futama mindig keserédes, most főleg. Rengeteg változás következik, pedig az életm már így is a feje teteéjére fordul ebben az évben.  Hiába álltak hónapok a rendelkezésemre, hogy elfogadjam, mégis nehéz. Jövőre Lewis a Ferrarinál fog vezetni, a kis Antonelli pedig megkapta az ő ülését. Nehéz menet lesz, de alig várom a kihívásokkal teli új szezont. Azt hiszem az internet által rámragasztott büszke nagybácsi szerep tökéletesen leírja a szituációt. Kamilla nehezen viseli a változásokat, aggódik, hogy mi lesz, de pontosan tudom, hogy a társaság marad. A barátság marad, hiszen nem veszítjünk el azt, amink eddig volt. Azt megtanultam a pár hónap alatt, hogy kellő támogatással ő is könnyebben átlendül ezeken a dolgokon, hiszen két nap alatt hozzám költözött, és hetek alatt beolvadt a világunkba. Így minden nap emlékeztetem rá, hogy ez egy ugyan olyan új év lesz, mint a többi. Próbálom én is elhinni, akkor is, ha tudom, hogy minden más lesz. Más lesz, mert már minden napot vele tölthetek. Más lesz, mert mindenkin nyomot hagyott a jelenléte, amiről még csak nem is tud.

Nem volt egyszerű az elmúlt három hónap, de minden pillanata megérte. Hétről hétre bújkáltunk, és próbáltuk titkolni az egyre erősödő köteléket, ami köztünk alakul. A hotelekben maradtunk, hogy kettesben tudjunk lenni. Minden lopott érintésnél láttam rajta, hogy azon aggódik, mikor kapnak lencsevégre minket, de megúsztuk. Nem tudom hogyan, de sikerült. Viszont képtelen vagyok tovább várni, azt akarom, hogy mindenki tudja, összetartozunk. Megküzdöttünk azért, hogy itt legyünk. Meglepetésemre csak egyszer akart hazamenni, mert csúnyán néztem rá egyik este, ő pedig azt hitte már nem szeretem. Bár előre mondta, hogy ne engedjem, ha menekülni próbálna, de magamtól is van annyi eszem, hogy sosem engedném. Nem engedném, hogy a félelmei közénk álljanak, így csak kivettem a kezéből a bőröndöt, és addig ismételtem, hogy szeretem, amíg el nem hitte.

-Nagyon szeretlek, tényleg... de nem korai ez még? – kérdezi az ujjait tördelve. Már vagy fél órája dekkolunk a pálya mögötti parkolóban, és tizedjére beszéljük át a félelmeit. Képes lennék még ugyan ennyiszer megtenni, ha neki erre van szüksége. – Mit fognak szólni az emberek?

-Mindenkivel megbeszéltük, tudod te is. Az áldásukat adták, engem pedig semennyire nem érdekel, hogy ki mit fog írni rólunk. Téged se érdekeljen. -olyan aggodalmas arccal fordul felém, hogy összeszorul a szívem. – A barátnőm vagy, a szerelmem. Nem érdekel, hogy mit gondolnak.

-Szóval a barátnőd vagyok? -a szemében csillanó pajkosságtól elnevetem magam.

-Miért, nem szeretnél az lenni?

-De! Csak megint megváltozik minden... -dünnyögi halkan, én meg legszívesebben beleharapnék a lebiggyszetett ajkaiba, bármennyire is gáz erre gondolni ebben a helyzetben.

-Kicsim, csak annyi változik meg, hogy innentől nyugodtan megcsókolhatlak vagy megölelhetlek bárhol anélkül, hogy aggódni kellene. – egyik tenyeremet az arcára simítom, a hüvelykujjamat pedig lassan végigvezetem az alsó ajkán. – Gyere! -gyors csókot lehelek a szájára, kiszállok a kocsiból és megkerülve azt, kinyitom neki az ajtót. A keze remegve találja meg az enyémet, de amikor pár lépés után felnéz rám, megnyugszik. Fejét egy pillanatra a karomnak dönti, engem pedig végtelen büszkeség tölt el, hogy végre hivatalosan is Kamillával az oldalamon léphetem át a kaput. Amint több fotós is körbevesz minket kicsit megszorítja a kezem, de nem engedem el őt. Mosolyogva nézek rá, ő pedig félénken lépked mellettem. Egy pillanatra engedem el csak a kezét, amíg mindketten lecsippantjuk a kártyát a beléptetőkapunál. Amikor ő is átjut, az egyik kezem átvetem a vállain, ő a derekam köré fonja a karját és így sétálunk a motorhome-ok között.