REDEMPTION - megváltás

Part 10: Nehéz döntés

Nyssa cipője talpa alatt hangosan kopogott a város utcáinak macskaköve, ahogy végig haladt rajtuk. Nem tudta, hová tart. Hogy tart e valahová. A lábai csak vitték, hol jobbra, hol balra, remélve hogy a mozgás és a friss levegő segít kitisztítani kavargó gondolatait. A fiú hosszú kabátja vadul csapdosta a bokáját. Maga sem tudta igazán, miért vette fel. Ki is volt szakadva, és nagy is volt rá. Miért kavarta fel ennyire az, amit Ace mondott? Alig ismerte őt. Nem tudott róla semmit. Vagyis a semminél azért többet. Nyssa-nak nem voltak barátai, a bátyján kívül nem állt hozzá soha senki közel. Sokszor úgy gondolta, Kaizu is csak azért törődik vele, mert a bátyja. Sosem keresték a korabeliek a társaságát, mert mogorván elzárkózott másoktól. Hátat fordított a lehetőségeknek, amiket az élet nyújthatott volna, mert túlságosan rettegett attól, hogy elveszíti a hozzá közel állókat. Akárcsak Aozora elhagyásával, a kapcsolataival is ez volt a helyzet. 

Egész nap a sziget útjait járta, körbe járva minden helyet, amit szeretett. Az égen fényesen ragyogtak a csillagok, és a városlakók java már nyugovóra tért, mikor Nyssa leült a piactér közepén lévő szökőkút peremére, kinyújtva maga előtt a lábait. Szomorú volt. Szomorú, mert amennyire idegesítette a fiú, most olyannyira hiányérzete volt, hogy nem volt vele. Úgy érezte, össze van zavarodva. Soha senki sem akart ennyire erőszakosan közel kerülni hozzá, plátói értelemben persze. Soha senkit nem érdekelt, mit akar Nyssa. Soha senki nem látott a falai mögé. De ez a fiú... két nap elég volt hozzá, hogy annyira kiismerje, hogy tudja legnagyobb vágyait. Talán jobban mint Nyssa maga. 

- Hé kölyök! - egy vidám kiáltás törte meg a város csendjét, és Kaizu jelent meg az egyik mellékutcából kilépve, pár ivócimborájával. Sietve elköszönt tőlük, a férfiak tovább indultak, nevetésüktől harsogott az utca amerre haladtak. Kaizu vidáman a lányhoz sietett, és leült mellé, arcáról hamar lehervadt az önfeledt vigyor, mikor realizálta, a húga a szokottnál is szomorúbb - Minden oké? 

- Most játszod az aggódó bátyót, de este hagytad hogy egy vadidegen kalóz a lakásomban éjszakázzon és mindent ki is fecsegtél neki rólam? - mormolta Nyssa az orra alatt, szúrós tekintettel méregetve Kaizut. 

- Nyssa... mit tehettem volna? Próbáljak ellenkezni? Egy sráccal aki... - itt lehalkította a hangját és közelebb hajolt a lányhoz - aki ekkora vérdíjjal rendelkezik? Simán lenyomott volna. Mellesleg nem láttam rajta semmi rossz szándékot. Az egyetlen ami érdekelte a hűtőd kifosztása volt. 

- Vettem észre.... de akkor is, miért meséltél el mindent neki? 

- Hé, te kezdted hogy használtad előtte a... tudod midet. És nem mondtam el részletesen mindent. Csak felületesen. Amit a legtöbb ember amúgy is tud a városban. - vont vállat a férfi, kinyújtóztatva lábait - de valahogy úgy érzem, nem ez az, ami igazán bánt téged. 

- Valóban nem- sóhajtott Nyssa maga elé meredve, üveges tekintettel. Azt... azt mondta, magával visz a Grand Line ra. Hogy megtanuljak bánni az erőmmel. És segít a könyvemben. 

- Nagyszerű! - csillant fel izgatottan a férfi szeme - Mikor indulsz? 

- Nem megyek. 

- Mi... mi az hogy nem mész? 

- Azt jelenti, hogy nem megyek. - állt fel a lány, és szembe fordult fogadott fivérével - Nem tehetem, Kaizu. Ez nem egy olyan dolog hogy... nem mehetek és kész. Ez az otthonom. 

- Aozora itt lesz. Én is itt leszek. Megvárunk. - nézett fel a lányra komoly tekintettel Kaizu. 

- Ah. - morogta Nyssa dühösen - Ő is ezzel jött.