Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

61. rész: Az élet keresztútjai

(Vissza Ayumira.)

Az izmaim váratlanul elengedtek, mikor kihirdették, hogy győztünk. Igaz, szegény Erikára annyira ráijesztettünk, hogy ő elájult. A Maus hamarosan kiállt a kijáratból, és mehettünk paradézni a nézőtér elé.

-Büszke vagyok rád, Ayumi. De ugyanúgy a csapatodra is-mondta Miho.

-Erről jut eszembe... Ha legközelebb kiképzőtáborba vinnéd a csapatom, legalább hívj fel-mondtam.

-Jó, jó. De nekem most mennem kell, vár rám egy esti Pravda-meccs. Találkozunk a döntőben! És a szüleid üdvözölnek!-köszönt el Miho.

-Várunk a célvonalon!-kiáltottam utána.

Ha Miho beszélt a szüleimmel, valahol ők is itt lehetnek. De csak az ellenfeleimet találtam.

-Éppen mit akartok? Nem mintha ti lennétek azok, akik fennhájasan dicsekedhetnek-mondtam méreggel átitatva.

-Mintha neked is lenne jogod fennhéjazni, csaló-mondta Usagi.

-Bagoly mondja verébnek...-vágtam vissza.

-Usagi, nem azért jöttünk, hogy egymást vagdossátok a szavaitokkal-csitította Erika Usagit, majd hozzám fordult-Igazából azért jöttünk, hogy gratuláljunk. Akármilyen segítséget kaptatok is, ti vagytok a nyertesek. Egy kis kérés tőlem: ne hagyd, hogy Miho megnyerje a harmadik nyári bajnokságát!

-Még mindig mérges vagy 2011 miatt? De megígérhetem, azon a részlegen mindent megteszünk-válaszoltam.

Erika és Usagi otthagyott engem, de sajnos nem találtam meg a szüleim. Visszatértem a hajóra.

-Soma, láttad a szüleimet a lelátón?-nyitottam be.

-A lelátón nem, de az Anzio páholyában igen. Ott pizzáztunk néhány egyéb parancsnokkal együtt-mondta Soma.

-Akkor tudom már, hova megyek holnapután-ültem le a fiúm mellé.

Gyorsan bekapcsoltam a tévét, és végignéztük az Oarai-Pravdát.

-Alinával feltörölték a padlót, nemde?-mondta Soma.

-Ja. Ez Oarai-Horthyt jelent-mondtam.

Ugorva másnap reggelre, gyorsan összehívtam a tervezőosztagot.

-Ezt most gyorsan adjuk ki magunkból, mert lehet, hogy Yukari közöttünk van. Ötletek?-terítettem ki a térképet.

-Használjuk ki a túlerőt és rohanjuk le őket!-mondta Suzume.

-Túl olasz-válaszoltam.

-Lőjük őket a földbe a lövegeinkkel!-ötletelt Fanni.

-Az meg amcsi. Egyéb ötletek?-néztem körbe.

-Megcsinálhatnánk azt, hogy az erdőn át hátbatámadjuk a csapataikat, és kilőjük őket-mondta Yor.

-Tetszik az ötlet. Egyebek?-kérdeztem.

Csend honolt a teremben.

-Akkor viszont mit lacafacázunk itt? Van terv, szóval minek vagyunk itt? Irány haza mindenkinek! Ma egyébként nem lesz edzés, csak készüljetek holnapra-engedtem el a többieket.

Rám még persze várt néhány aláírandó dokumentum, és csak aztán mehettem haza. Egész nap csak hevertem a kanapén, és próbáltam rájönni, mekkora fába is vágtuk a fejszénket. De aznap este, miután átgondoltam, mi történt a tanévben, kimentem a kertbe. Még áprilisban váratlanul Héra is elkezdte használni az erőmet. Talán én mint valami töltő, fel tudom tölteni akit szeretnék. Ígyhát elővettem régi barátomat.