16. Fejezet

20 2 0
                                    

Szeléna

A forróvíz lassan folyik lefelé a testemen, mikor a zuhany alatt állok. Vonakodva nyúlok elzárni a vizet. A felakasztott törülközőm után nyúlok, és szorosan magamköré tekerem. Kilépek a zuhanyfülkéből, és a csaphoz sétálok vizes lábnyomokat hagyva magam után a csempén. Egy intéssel teljesen eltűntetem a párát a tükörről, majd elé állok.

A tekintetem a vállamon lévő sebhelyre siklik, ami most a melegvíz miatt láthatóbbá vált. Sóhajtva, halványan megrázom a fejem.

Ezzel kezdődött minden azon az éjszakán, amikor a kollégiumba érkeztem. Amikor én csak sétálni indultam el, hogy kiszellőztessem a fejem, helyette pedig megváltozott minden. Vajon, ha aznap nyugton maradok, akkor máskép történik minden?

Valószínűleg igen. A démonok biztos találtak volna másik alkalmat az elkapásomra. Talán a többiekkel nem találkoztam volna, vagy csak később. Talán egy ideig nem tudtunk volna a dolgokról, de szerintem rájöttünk volna.

Nem változtatnék semmin. Bár olykor nehéz ez az egész, de akkor sem cserélném el semmiért sem. Bizonyos szempontból többet nyertem, mint veszítettem.

Megtörölközöm és a ruhám után kutatva nézek szét.

A fenébe! Bent hagytam őket a szobában.

Lemondóan csóválom a fejem és az ajtóhoz sétálok. Közben vigyázok, hogy még csak véletlenül se csússzak el. Kinyitom az ajtót, majd kilépek rajta, de rögtön megakadok.

-Segíthetek valamiben? -kérdezem felvont szemöldökkel az ágyamon ülő Eriket.

Nem kis meglepetést okoz a jelenléte. Amióta itt vagyok csak nagyon ritkán láttam őt, és akkor sem beszélgettünk. Egyrészt, mert rengeteg dolga volt és van. Másrészt, mert nem lett volna okom rá.

-Beszélnünk kell! -jelenti ki, miközben végig néz rajtam.

A törölköző nem takar valami sokat és kezdem magam kellemetlenül érezni a tekintetétől és annak intenzivitásától.

-Szeráf mondta -szedem össze magam. -Egy pillanat és megyek is -erőltetek egy mosolyt az arcomra.

-Most nem arról van szó -időzik el a tekintete a melleimen, mire keresztbe teszem a kezeimet.

-Akkor? -kérdezem némi éllel a hangomban.

Válaszra nyitja a száját, de azonnal becsukja, mikor nyílik az ajtó és Szeráf lép be rajta. Elsőnek rám néz, majd megállapodik Eriken.

-Mit keresel itt? -kérdezi durván.

Becsukja maga után az ajtót és súlyos léptekkel elindul felém. Megáll előttem és hátat fordít nekem. Hatalmas testével teljesen eltakar a férfi elől.

-Beszélnem kell vele! -hallom Erik hangját, de így nem látom őt.

-Képes voltál ezért kirángatni őt a zuhany alól? -kérdezi nyugodtan, de kicsit sem megnyugtatóan és tesz felé egy lépést.

-Nem, én nem... -kezd magyarázkodni és hallom, hogy feláll közben.

-Azt ajánlom, hogy nagyon gyorsan tűnj el innen! -mondja és az árnyai kavarogni kezdenek a szobában.

Most komolyan féltékenységi jelenetet rendez? Hát ez hihetetlen!

Még mindig nem látok tőle semmit, de úgy hallom, hogy Erik bölcsen döntött. Mikor hallom az ajtót nyílni, majd csukódni, ellazulnak a vállaim.

Kissé döbbenten sétálok a szekrényemhez.

-Mindjárt kész vagyok -szólok hátra a vállam felett.

Vér átka (Szirének Öröksége 1.)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora