First Chains

1 Fejezet

Darius

***

Minden féle figyelmeztetés nélkül verték ki az összes foglyot az ágyból. Az őrök idegesen kapkodtak, és igyekeztek mindenkire minél hamarabb bilincset adni.

Itt még kicsit sem sejtettem, hogy órák múlva a poklok poklát fogom megélni és a haláláért fogok könyörögni.

***

Miután egész nap utaztunk magán zárkákba zártak mindenkit. Talán az összes rabot átszállitották északra. Nem tudom pontosan hol lehetünk, zsákot húztak a fejünkre, és csak akkor vették le, miután már a dohos szagú pincében megkaptuk az új lakosztályainkat. Egyedül az út során érzett hőmérséklet, és nyomás változás miatt gondolom úgy, hogy északon a Bonehills egyik hegyén lehet az új otthonunk.

Mindenki nyugtalan, feszült, amit meg is értek. Még folyamatban van az, hogy mindenkit bezárjanak a helyére és senki se érti mi ez az egész költözés.

-Ennél jobb nincs? -szólal meg pár cellával arrébb az egyik rab. Már az előző helyen is ő volt az a tipikus rossz fiú, aki nagyra veri a testi képességeit, viszont ész tekintetében nem a legélesebb kés a fiókban. - Ennél a kis lyuknál még az előző hely is jobb volt, legalább kitakaríthatnád azzal a csinos kis pofiddal. - belehajol az előtte álló őr arcába, és a rusnya képén vigyor terül el.

Az ör két fejjel kisebb a nagyszájú börtön királyhoz képest. Eléggé fiatalnak tűnik, biztos egy újonc és szivatásként kapta a többiektől, hogy az óriást kísérje.

-Menj be, nem szólok többször. Engedetlen emberre nincs szükségünk. - a katona hangja határozott és rideg. Megtámaszkodom a rácsokon, hogy jobban lássam a jelenetet.

Az óriás arcán a düh jelenik meg azért, mert nem váltotta ki a sebhelyekkel tarkított pofija a szokásos félelmet, és a fejével, mint valami faltörő kos ront neki az előtte álló katonának. Ritkán látni ilyen gyors kivégzést. A fekete ruhás katona egy pislogásnyi idő alatt vágta le az óriás fejét, akinek brutálisan hatalmas teste hangosan zuhant a földre. Csend telepedett az egész folyosóra. Mindenkit meglepett a kivégzés.

A katona megtörölgette palástjában a kardját, majd a frissen érkező őrökhöz fordulva eltakaríttatta a testet.

-Jól jegyezzétek meg, a következő napokban nem számít, hogy éltek vagy haltok e. Egy biztos ha gyengék vagytok mind szellemileg, mind testileg, akkor hamarosan egy tömeg sírban talaljátok magatokat. -a hangja nyugodt, komolysággal cseng, én nekem pedig le kell nyelnem egy hatalmas gombócot, mert a szavai azt jelentik, hogy megérkeztünk a pokolba.

Én magam igyekeztem eddig kerülni a feltűnést, megbújtam az árnyékok között, most sem tervezem másképp. Nem akarok még meghallni, így feleslegesnek tartom, hogy barátokat vagy ellenségeket keressek magamnak. Csupán öt évet kell kibírnom fogságban, utána szabad ember leszek. Már idős vagyok ahhoz, hogy a gyerekes erőfitogtatásokban részt vegyek. A legtöbben mind piti bűnözők, az ország selejtjei.

Lassan egy órája szállásolhattak el minket az új otthonunkban. Egyik szobában sincsenek ketten, egyedül vagyunk, maximum a rácsokon keresztül láthatjuk a többieket. Nagy a csend mindenki azon gondolkodik, hogy vajon miért hoztak minket ide.

Én arra tudok tippelni, hogy a hegyekből fogják kitermelni a nyersanyagot. Mi lennénk erre a megfelelő munkaerő és a hatalom éhes Glommgrave király könnyű szerrel megtudná erősíteni a hadseregét azzal a nyersanyaggal amit ezek a hegyek rejtenek. Új fegyverek, páncélok, és bevehetetlen erődök. Mind ez ingyenélőkkel, elitélt bűnözőkkel, haza árulókkal elvégeztetve.