A jégkirálynő (Átírás alatt)

Akár a hullámok

Szervusztok drága olvasók! Mérhetetlenül sajnálom, amiért olyan hosszú idő után, csak most rukkoltam elő új résszel, ennek igazából több oka is volt. Nem nagyon volt ihletem, és összecsapott bugyutaságokkal nem akartam elétek állni, elvégre sem ti, sem pedig a történet nem ezt érdemli, valamint elkezdtem életem első fantasy témájában íródó történetét, ami az elmúlt hónapokban hatalmas szerelemprojektem lett, és elég sok időmet elvette, így másra, a többi alkotásomra már nem maradt, de ezt igyekszem pótolni. Kérlek nézzetek bele az új irományomba, amit megtaláltok a munkáim között, Sötét és fénylő éjjelek címmel. Valamint jó olvasást kívánok ehhez a részhez, igyekeztem a kárpótlással felétek, ugyanis ez a rész igencsak hosszú lett :D Puszi nektek! 

Osváth Kéla szemszöge:

El sem hiszem, hogy már novembert írunk! A fejünk felett olyan gyorsan peregnek le a napok, hogy szinte alig tudom számon tartani. Az elmúlt napok és hetek azzal teltek, hogy ki kellett választanunk, mely tantárgyakból szeretnénk érettségizni, a kötelezőn felül, valamint melyekből szeretnénk emelt érettségit tenni. Nekem a választott tantárgyam az angol lett, amiből emelt szinten szeretnék érettségizni, valamint kötelező nyelvből evidens, hogy a spanyolt jelöltem meg, szintén emelt szinten. Nát sem gondolkodott sokat ezen, hasonló felállásban jelölte meg a tantárgyait, mint én, annyi különbséggel, hogy neki a kötelező nyelv a német volt, természetesen emelt szinten. A kisujjából kirázza, tekintve, hogy anyanyelvi szinten beszéli, Toni pedig ugyan úgy jelölte meg a tárgyait, mint a legjobb barátja.

Sam tudott egy kicsit csalni a szüleinél, akik még mindig erőltetik, hogy jogi pályát válasszon. Mázli, hogy a joghoz és a régészethez is tökéletesen passzol az emelt történelem, valamint ő az emelt angolt választotta kötelezőnek. Zoé pedig előrehozott emelt spanyol érettségit szeretne tenni, amire minden héten együtt készülünk, és szerencsére eddig úgy tűnik, hogy egyikünknek sem fog gondja adódni vele. Már megszokott rutinná vált, hogy minden szombaton együtt tanulunk, van, amikor annyira belelendülünk, hogy szinte egész nap a tankönyvek és füzetek felett ülünk. Ilyenkor Nát rendszerint nyugiban hagy minket a házában, általában hazamegy az anyukájához és Brúnóhoz, vagy a fiúkkal csinálnak valami közös programot. Bence eléggé kétes lábakon áll, nem különösebben tudja, hogy mivel is szeretne foglalkozni, mi az, amit szívesen tovább tanulna, ezáltal a tantárgyak megválasztása sem volt egyszerű a számára. Végül ő is egy emelt angol mellett döntött, ami jó lehet egy anglisztika alapképzéshez, bár még nem biztos, hogy egyetemre szeretne menni. Kitti egyáltalán nem, ő egy alap érettségit szeretne tenni, angol nyelvvel, majd aztán elvégezni egy képzést, amivel fodrászkodhat. Mondjuk ez tényleg passzolna is hozzá!

Valéria a kedves és támogató barátnő, minden tekintetben. Ő nem szeretett volna semmiből előrehozottan érettségizni, úgy véli, hogy nincs elkésve semmivel, ami igaz is. Valamint az sem biztos még, hogy itthon fog érettségizni, mivel lehet, hogy vissza szeretne menni Angliába a cserediákprogrammal. Ettől függetlenül mindenben támogat minket, segít nekünk a felkészülésben, Tonival például rendszerint tanulnak angolt és németet is. Az elmúlt időszakban a kis csapatunk köteléke még szorosabb lett, és már el sem tudnám képzelni az életemet nélkülük. Náttal konkrétan már beköltöztünk a házába, amibe egyébként csak érettségi után költözhetne, de mivel egyikünk átlaga sem romlott, sőt, mióta rendszeresen tanulunk és készülünk, csak javult, ezért sem a szülei, sem pedig a nagyszülei nem tették ezt szóvá.

Toni már letudta a kötelező látogatásait Kingánál, az iskolapszichológusnál, továbbá már takarítania sem kell, ahogy nekem se és Nátnak sem. Azóta egyikünk viselkedésével sem volt probléma, ezért az igazgató egy fenyítéssel elengedte a büntetés ezen részét. Nátnak ezen a héten volt az utolsó konzultációja, állítása szerint nagyon örült, amiért ide járhatott és Kingának is köszönhetően, az élete kezd egyenesbe jönni, ami igaz is. Az iskolapszichológus nagyon sokat segített neki abban, hogy megértse a benne felgyűlt fájdalmat Krisztián kapcsán, valamint a csalódást és az elhidegülést az apjával kapcsolatban.