𝔸 𝕥𝕚𝕥𝕜𝕠𝕕 𝕟𝕖𝕞 𝕝𝕖𝕤𝕫𝕖𝕜. 𝔹𝕃. 🔞 Folyamatban!

11.

- Este randim van...

Bobby szavai víz hangzanak a fejemben, talán ezért is vagyok ennyire ideges. A telefonbeszélgetés után olyan lassan telt az idő, mintha még az is engem akart volna büntetni a tetteim miatt. Hibáztam tudom, de még sohasem éreztem így! Nem volt senki, akiért ennyire epekednék, és szerelmes sem voltam sohasem. Eddig! Eszembe jutott az is, hogy elmegyek a szépségem lakására hátha szerencsém lesz, otthon találom, de elvetettem ezt az ötletet, miért menne pont most haza, hiszen rám mérges... Újfent. A délután egyik felében a bárszekrény előtt álltam mert kedvem lett volna leinni magam. Azonban az üveggel sokadik alkalommal a kezemben rájöttem, hogy ma tiszta fejre van szükségem. Így inkább a konyhába mentem és minden alkalommal amikor brandyt ittam volna, inkább a narancslevet öntöttem magamba. Ilyen hülye is csak én lehetek, mert a sok üdítőnek köszönhetően már a gyomorgörccsel szenvedek. Persze fogd rá az üdítőre... Szidom magam s igazat is adok ismét a hangnak. A gyomorgörcs nem az üdítő, hanem az este, és a találkozás miatt van.

Kínkeservesen, de eljött az este végre és mivel szépségem előtt akartam odaérni, már nyolckor készülődni kezdtem. Pár percig tanakodtam mit is vegyek fel... Vajon a szépségem miben jelenik meg? Ugye nem öltözik ki, mint a múltkor amikor velem jött el... Kattogok miközben egy fekete póló és farmer kombó mellett döntöttem. Mindegy mi lesz rajta, ha rajtam múlik úgyis leveszem róla elég hamar... Várj már te bolond! Előbb beszélj vele különben még az ajtóig sem juttok el... Tudom! - kiabálok magamban, hiszen nem is úgy gondoltam. Ruha már rajtam, a hajammal nem sokat szarakodtam, majd végül a parfüm, amit tudom, hogy a szépségem kedvence... ekkor leroskadtam a kanapéra, már menetre készen. Úgy beleéltem magam, hogy meghallgat, és meg is tudunk beszélni mindent, hogy fel sem merült bennem az, hogy mi van, ha szóba sem áll már velem. Újra a bárszekrény felé kaptam a fejem mert az a kibaszott szesz nagyon csábított engem. De nem az íze, hanem az érzés ahogy végig marja a torkom és a hatás, amit kivált belőlem. Nem Aaron! Ráztam meg a fejem és már a bár felé sem pillantva a kulcsaimért mentem. Irataim, kulcsom, telefonok mármint Benji és az enyém is nálam volt már egy valami hiányzott csupán... a BÁTORSÁG... Én a nagy és rettenthetetlen Aaron, aki pislogás nélkül tárgyal akárkivel berezeltem egy fiú miatt. Egy fiú miatt, akit mindennél jobban szeretek és most attól félek el is veszítettem. Indulj már te marha így tényleg Bobbyé lesz! A hang terített észhez és nekem pont erre volt szükségem. Utolsó ellenőrzés, hogy minden megvan-e, ami kell, de az ajtóból mégis visszaléptem, hogy Benji telefonját az előszoba szekrényre visszategyem... Így legalább át kell jönnie..., gondoltam rafináltan. Majd egy önelégült vigyorral idióta képemen tényleg elindultam. Bolond módjára vigyorogtam egész úton a bár felé, és még akkor is, amikor rájöttem, hogy olyan korán van nincs is még bent senki. A pultosok még strandoltak felkészülnek a nyitásra, a felszolgálók pedig az asztalok körül mászkáltak.

- Aaron! szólított meg Brad azonnal amint meglátott. Más alkalommal örülnék neki, hiszen Bobby bátyja és én évek óta ismerem. De most, amikor titokban vagyok itt... - Mi van veled haver? - kérdezte közben a bár felé intett a szokásos italomért.

- Jöttem lazítani, kiszellőztetni a fejem. - ráztam le ennyivel. Már elém is rakták az italt, amit más esetben azonnal lehúzok, de most nem, tiszta fejre van szükségem.

- Csak nem gond van?

- A szokásos...- legyintek, lezárva ezzel a témát. – Bobby mikor jön?

- Hamarosan itt lesz, mert nagyon be van sózva. Napok óta egy farok a téma... - mondja, arcán egy apró mosollyal, és nem is sejti, az a fiú, akiről szó van az én szerelmem. Na és én ettől egyre idegesebb vagyok. - Van valami fiúka, akit már rég kinézett magának, és végre az övé lesz. - Brad beszél tovább, arról áradozik itt nekem, hogy az öccse mennyire megváltozott, talán az a bolond szerelmes lehet. Én pedig jó pofát vágok mellé, pedig belül fortyogok. Bazd meg Bobby! Benji az enyém! - Nekem mennem kell a másik klubba. – terített észhez Brad. – Majd mond meg Bobbynak, hogy okosan, ne valami szerrel vegye rá azt a srácot, hogy aludjon vele... – Brad hangja aggódó tónusban játszott, ami érthető is. Azonban én sokkal jobban aggódtam már szerelmem miatt.

- Átadom okvetlen! - vigyorogtam rá, pedig inkább ordítanék, hogy vigye a beteg öccsét is magával..., de nem tettem. Egy gyors kézfogás után ő már el is viharzott mellőlem. Beültem a pult mögé, oda, ahonnan én mindent látok, de engem viszont kevesen. Az ujjaim között a pohár ital, amit kaptam érintetlen, és már teljesen felmelegedett. Más alkalommal félre tolom és másik italt kérek, de ez alkalommal ez csak alibiből kell nekem. Bobbyn kattog az agyam egyfolytában, közben a vendégek is szállingózni kezdtek. Másfél óra ücsörgés után jelent meg az a férfi, akire nem vártam, és nagyot csalódtam benne. Persze ez az én hibám is, így a grandiózus hibáim listáján ez van a harmadik helyen. És, hogy mi az első kettő? Az, Benjamint, mint páromat nem vállaltam fel.. Bobby azonban egyedül jött, Benji nem volt vele, én pedig amennyire lehet elbújtam, hogy véletlenül se lásson meg engem. De végig barátomon... bár ezek után, hogy ráhajtott arra, ami az enyém, nem is tudom az e egyáltalán...Tehát végig Bobbyn tartottam a szemem. Otthonosan mozog, hiszen ő itt törzsvendég, ezért a pultosok lesik minden kérését. Láttam amikor egy kulcsot adott át neki az egyik csajszi, ő pedig azonnal zsebre is teszi. Majd azt is, ahogy mellé telepednek a cseppet sem szimpatikus haverjai. Bobby laza, mint mindig idegesség nyomát sem látom rajta, míg én úgy érzem felrobbanhatok akármelyik pillanatban. Másfél óra ücsörgés öt elküldött pasi után, úgy éreztem Benji, már nem is jön el. Persze én örültem, hogy Bobby hoppon maradt... De így mi lesz velem? Hogy, és mikor beszélek vele, mert én még egy napot biztos nembírok már nélküle, nemhogy egy hetet ismét... Kétségbeestem nem is tagadom, és azon voltam, hogy lesz, ami lesz leiszom magam. Intettem és máris kértem egy italt magamnak, amit azonnal le is húztam. Mégis mielőtt kiélvezhettem volna hűsítő, mégis maró ízét megláttam az ajtóban bátortalanul álldogálni őt. Mellkasán nyitott fehér póló és fekete farmer van rajta, egyszerű converse a lábán. Nem öltözött ki, ami boldoggá tett, én pedig a szemem levenni sem tudtam róla... Annyira gyönyörű! Szívem a torkomban dobog, és én fel is pattanok, hogy rohanjak hozzá karomba vonjam végre. De Bobby gyorsabb volt... Hogy rohadj meg...! Ezek után én már nem ittam és haza se mentem, szerelmemre figyeltem. Fél órát ültem, de lehet csak öt perc volt, azonban láttam Benjin, hogy feszélyezve, kényelmetlenül érzi magát, egyáltalán nem felszabadult. Bobby nyaggatta, hogy igyon, de szépségem makacs, így sikertelenül. Eszembe jutott, talán nem bírja az alkoholt? Hiszen velem is csak valami gyenge koktélt ivott. Azonnal intettem is a pultosnak, és küldtem neki egy pohárral.

- Csak akkor add oda neki amikor egyedül van! - utasítottam a csajt majd szép borravalót adtam neki. Újabb tíz perc telhetett el, amikor Benji végre magára maradt egy időre.

- Ezt neked küldik. - mosolygott rá a pultos és elé rakta a poharat. Szépségem pedig csak értetlenül nézte egy darabig, játszott a szívószállal, forgatta a kezében majd, amikor rájött, hogy kitől kaphatta, csak akkor ivott belőle. Egy korty után... bár szerintem épp csak beledugta azt a csodálatos nyelvét... körbe nézett, mintha engem keresne... Nézz ide! Nézz rám szépségem! Ezt hajtogattam magamban közben magam is meglepődtem, hogy mennyire higgadt vagyok. Menj oda te marha, mire vársz még? Jó kérdés mire is várok? Ha elé állok úgy is beszél velem, és az, hogy Bobby is itt van valahol, egy cseppet sem érdekel engem. Összeszedtem hát magam és megindultam végre felé... De én igazán tudok ám időzíteni, ami meg sem lep... Mert Bobby és még két haverja épp akkor ültek vissza mellé. Ennek azonban nem csak én nem örültem, hanem szépségem sem. Az a gyökér, aki eddig barátom volt, biztos szívott valamit, mert pupillái kitágultak és elég erőszakosan kezdte tapogatni, fogdosni Benjit. Bár szépségem elhúzódott ugyan tőle, és próbálta hárítani a közeledését a két tuskó körül fogta, így nem volt neki semmi esélye...

Vagyis de! Én! Benjamin az enyém!