Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

62. rész: A csúcson

(Vissza Ayumira.)

Győzelem. Édes győzelem. De mégis hogyan csináltam? Mindennek az alapja Riku volt. Kiraktam őt a tankból, ő meg felmászott a város legmagasabb épületének tetejére, és onnan kaptam az állandó információt. Miho kilövése pedig csak matek volt, mert amit fellőnek, le is fog szállni. Így utólag lehet, hogy még egy kicsit túlzottan is megaláztuk őket. De ahogy jött az adás, hogy a meccsnek vége, elengedtem a barátaimat.

-Mi történt?-eszmélt fel Suzume.

-Arra emlékszem utoljára, hogy rábólintottam valami nem túl etikusra...-mondta Riku.

-Ennyire kiütött volna minket egy lövés? Vagy te tudod, mi történt, Ayumi?-fordult hozzám Takako.

-Hát... Ezt most nem fogjátok elhinni-kezdtem-Szóval, hipnotizáltalak titeket, és szupererőt adtam nektek, igen, már arra is képes vagyok, és mint egy WoT-profi, úgy rángattam itt a szálakat. És láttátok volna, mit csináltam...

-Hát, nem is csodálkozok. Való igaz, nem egy túl fair dolog, hogy irányítod az emberfeletti bábjaid, de szerintem kvittek vagyunk. Ők visszahozták az aranycsapatukat és még a Nishizumi-féle dupla terror sem egy túlontúl jó dolog-mondta Takako.

-Másnak valami kivetnivalója?-kérdeztem.

-Nincs, nincs. Csak az a lényeg, nyertünk-mondta Riku.

-Most viszont irány a pódium!-adott gázt Riko.

Kis utazás után már ott is voltunk. Azonnal körbesereglettek a csapattársaim.

-Megcsináltátok! Ez már nem is címplaphír, ez történelem!-örült Mina.

-Ilyet még nem pipáltam. Ayumi, akármilyen boszorkányság is volt ez, profik nem csinálják ilyen jól-kacsintott Nao.

-Mostmár egy szava sem lehet apának! De a győzelem megérdemelt-mondta Fanni.

-Na, ez már igen. Ez volt lényegében az én taktikáim tökéletesre fejlesztve, egy kis trükközéssel keverve. Ayumi, minden elismerésem-ugrott fel Yor.

-Köszönjük a kedves szavakat, de kiengednétek minket?-kérdezte Suzume.

Hamarosan kikecmeregtünk a Tasból, és hamarosan már mind az ötünk valaki nyakában ült. Így vittek minket fel a dobogó tetejére.

-Most, hogy az utolsó díjazandó személyek is megérkeztek, felkérném Nishizumi Shihót, aki kétszeresen ifi bajnok játékosként, és kilencszeresen ezdőként, emellett felnőtt bajnokság arca. Mi a véleménye erről a felettébb izgalmas döntőről?-konferált Ami Chono.

-Szerintem mindenkivel egyetértek, ha azt mondom, hogy a sport törtelmében nem volt még egy ilyen meccs. 10:1 arányt még senki sem fordított meg, miközben még nem is próbált erőlködni. De a továbbiakra kitérek, amikor osztom nekik az érmeket. Először is, a tavaly bevezetett bronzpárbaj idei győztese nem más, mint a Fekete Erdő Lányakadémia, volt csapatom, Erika Itsumi vezetésével. Nem tudok túl sokat beszélni róluk, de egy jótanács jövőre: ne próbálkozzon senki már használt taktikákat egy az egyben újrajátszani. Kérem, hogy a parancsnok fáradjon ki, hogy személyesen is nyakába akasszam az érmét-szónokolt Shiho.

Erika kiment, és Shiho egy kézfogás mellett átadta az érmet.

-Most pedig a második helyezett Oarai Lányakadémiáról ejtenék jónéhány szót, mielőtt átadom az érmeket. Már fiatalkoromban se volt a kedvencem az Oarai, mivel az ilyen kevert iskoláknak nincs meg igazán az identitásuk, mint ahogy tegyük fel a Pravdának megvan. Aztán meg mikor hallottam, hogy a túlélésükért újralakítják a sensharészleget, nem igazán voltam boldog, főleg azután, hogy nemrég hagyott ott engem az egyik lányom. Aztán meg jött a hír, hogy a renegát gyerekem ennek a csapatnak az élére állt. Soha nem voltam igazán az oldalukon, de el kell ismernem, Miho igazán lenyűgözött azon a bajnokságon. Ahogy persze teltek az évek, visszafogadtam őt, mivel rájöttem, hogy van, ki továbbvigye a stílusom, és ha a másik sajátot csinál, azzal nincs semmi baj. Tavalyelőtt és tavaly is szurkoltam neki, de a tavalyi döntő után már azt hittem, hogy rajta is ül a Nishizumi-átok, hogy senki sem nyerhet három bajnokságot a családból. Aztán idén már sorban harmadjára Miho a bajnokság kapujába került, és csak öröm volt az örömben, hogy Maho is csatlakozott az eleve már felnőtt válogatottakkal kiegészített csapathoz. Nem mondhatom, hogy nem vagyok szomorú az eredmény láttán, de idézve magamat, "a mostani első helyezettnek hamarosan nem csak a szája lesz nagy". De így is büszke lehetek mindkét lányomra, igaz, hogy ezzel a meccsel bezárul egy időre a Nishizumik jelenléte az ifi szinten. De itt már nem is szaporítanám tovább az eleve elszaporított szavaimat, kérem a lányaimat, hogy személyesen akasszam a nyakukba az ezüstérmet!-szónokolt tovább Shiho.