A lehetetlen //LeeMinho.ff//

13

Hannah szemszögéből

Már 2 vagy 3 hete hogy ébren vagyok. Minho egész végig mellettem van és próbál beszélgetni. Csak az az egy baj van hogy most nincs senkihez sem kedvem. Mindennap gyógyszereket és kaját erőltet belém. Fáj a gyomrom nem tudok nagyon enni emiatt.

A pocakom is kerekedett ami azt jelenti hogy a gyermekem növekszik. Már egészen meg szoktam ezt a helyzetett.

Bár nem mindig látom Si-Yeon-t meg Hyunjin-t max hetente 4szer de az is csak egy vagy egy fél órára jönnek be. Minho viszont....egy folytában mellettem van.

Mindennap legalább 2szer el mondja vagy csak utalgat arra, hogy szívesen lenne a gyermekem pót apja, de erre inkább nem szoktam válaszolni. Nem akarok ennyire előre menni. Dae-t hála az istennek nem láttam még csak hallottam róla hogy egyszer majd meg kellene látogatnom , legalábbis Chan folyamatosan ezt hajtogatja nekem mikor itt van, ami az is ritka.

Most épp az étkezdébe sétálok Minho-val az oldalamon, Si-woo és Woo-San pedig mögöttem.

Si-Yeon újra öket rakta mellém magán őröknek de nem bánom. Szeretem őket, nagyon jó fejek. És amióta újra meg jelent Woo-San is azóta be nem áll a szája Si-woo-nak meg persze nekem. Imádom ezt a srácot. Mind a kettőt. Olyan lenne mintha a bátyjáim lennének.

- Amúgy ezt tényleg nem néztem volna ki belőled.- lép mellém Woo-San ahogy megint szóba jött az amikor neki támadtam Dae- nak

- Sajnálom, de ez van. - vontam meg a vállam, nem nagyon szeretem ha erről beszélünk így próbálok nem nagyon reagálni ezekre.

- Jaj, tényleg!- szólal meg mögöttem Si-woo

- Na mondjad.- pillantok hátra a vállam felett

- A főnök mondta hogy ha végeztünk a kajálással akkor el kellene menjünk az irodájába .- mondja

- Mármint minekünk kettőnknek?- kérdez vissza Woo-San

- Nem, ha pontosabb akarok lenni akkor Hannah-nak.- javítja ki magát.

- Miért?- szólal meg Minho hosszú hallgatása után. Társaságba nem nagyon szokott beszélni csak ha ketten vagyunk, ezt már ki tapasztaltam az elmúlt 2 vagy 3 hétben

- Nem tudom. Csak mondta hogy majd oda kellene mennie. Nem biztos hogy mi neki kellünk. De azért el kell kísérnünk.- mondja Si-woo

~~~

- Van egy rossz meg egy jó hírem. Melyikkel kezdjem?- kérdi tőlem Chan , miközben az irodában ülök az egyik kanapén, Minho pedig mellettem. Si-Yeon az asztal mögötti karos székben ül miközben Chan pedig az asztal sarkán ül, úgy hogy azért láthassam a barátnőm.

- A rosszal.- jelentem ki

- Dae-hoz ma megyünk találkozni úgy hogy te is jössz. Nincs ellene ki fogásod. Eddig tudtuk tólni a látogatót.- mondja szigorúan

- Ahj. És mi a jó?- kérdem

- Igazából nem tudom hogy neked ez mennyire jó, de a 3hónap múlva lesz az esküvőnk. És terhes vagyok. Ez a második hetem.- egy kis mosollyal az arcán mondja Si-Yeon. Egyből fel pattanok a fotelból.

- E..ez komoly?- döbbenek le, mire Chan-nal össze néznek Si-Yeon fel áll és oda sétál Chan mellé, aki megfogja a kezét és meg szorítja . Majd a szemembe néznek és lassan de egyszerre bólintanak

- Úristen!- vigyoromat le sem lehetne vakarni rólam úgy ugrok a nyakukba - Úristen! Úristen! Úristen!Úgy örülök ennek! Gratulálok! El sem tudjátok képzelni hogy ennek mennyire örülök!- lépek egyett hátra majd újra meg ölelem a barátnőm