Kényszer házasság | SaneGiyuu |

1. rész

Giyu Tomioka már az ébresztő előtt felkelt. Megnézte hány óra van. 6:30. Sóhajtott egyet és kezébe vette a telefonját. Rengeteg üzenete érkezett. Egyik a titkárnőjétől, Shinobu kisasszonytól, egyben a barátnőjétől. Másik a legjobb barátjától, Tanjirotól, aki szintén ott dolgozik ahol Giyu, de csak recepciósként. Sajnos Giyu apja csak ezt a szerepet tudta adni neki.

Megnézte barátnője üzenetét.

Shin♡︎:
Jó reggelt életem! Remélem jól aludtál. Ne felejtsd el, hogy 8kor fontos megbeszélni valód van az apáddal. 8-ik emelet és 104es ajtó! Sajnos lebetegedtem, ezért szabadságot kértem ki a mai napra. De este gyere át, van egy meglepetésem. Szeretlek.

Amint Giyu elolvasta az üzenetet egy mosoly terült szét az arcán. Ritkán mosolyog, de az is csak azért van, mert vagy a nővérével beszél, vagy az élete szerelmével.

Nem akarok bemenni ma.. - gondolta magában Giyu. De mivel muszáj volt neki bemennie, ezért nagy nehezen felkászálódott az ágyából. Elővette a ruháit a szekrényből, és ment is be a fürdőbe, hogy vegyen egy jó meleg zuhanyt.

Beállította a vizet melegre, és levette magáról a pizsamát. Beállt a zuhany mögé és elkezdte magára engedni a vizet. Jól esett ez most neki, hiszen stresszelt, hogy az apja mit is akarhat tőle.

Egyedül él már másfél éve. Barátnőjével 2 éve vannak együtt, de nem vették rá magukat, hogy összeköltözzenek. De így jó is volt számukra. Amint tudtak találkoztak.

Kész volt a zuhanyzással, megtörölte a vizes testét, s felvette a mai ruháját, ami egy fehér ingből állt és egy fekete szaggatott farmerből. Megnézte a telefonján, hogy mennyi idő volt és lesokkolódott mikor meglátta az időt;7:43.

Késésben volt. Reggelizni sem volt ideje. Majd veszek ebéd szünetbe valami kaját.. - gondolta magában újra és elindult a bejárati ajtóhoz. Felvette a dzsekiét, a fekete Nike cipőjét. Majd elvette a kulcstartóból a kocsi kulcsát és ki is ment a bejárati ajtón, amit utána be is zárt. Beült a kocsiba és útnak indult.

Pár perc alatt meg is érkezett. Ki szállt az autóból, bezárta az autóját és sietett is befelé. Egyből a lifthez ment még Tanjironak is elfelejtett köszönni. Tanjiro nem akarta szóba hozni, hiszen látta, hogy siet.

8-ik emeletre érve megkereste a 104es termet. Kopogás nélkül bement. 2 percet késett csak, de az apja ezt nem nézte jó szemmel. Amint körbe nézett rá jött, hogy a Shinazugawa cégtől itt van Sanemi és az apja. Kérdőn nézett apjára, aki csak egy székre mutatott, miszerint üljön le.

— Azért vagytok ma itt kedves fiúk, hogy közöljünk valami remek hírt veletek — mondta boldogan Giyu apja. Giyu csak furcsállva nézett az apjára és rossz előérzete támadt.
— Fiam össze fogsz házasodni Giyu Tomiokaval — meglepődve nézett Sanemi a saját apjára.
— Ugye most csak szívatsz? — nemlegesen megrázta a fejét Kyogo Shinazugawa — Miért akarsz hozzá adni ehhez? — kérdezte ingerülten a fiatalabb Shinazugawa, Giyura mutatva — Ráadásul randizok valakivel és egyáltalán nem vagyok meleg!
— Fiam ez a ti érdeketekben van — válaszolta Kyogo.
— Vagy inkább a tiétekbe — szólalt meg halkan Giyu, és lehajtotta a fejét. Azon gondolkozott, hogy hogyan fogja ezt elmondani az egyetlen embernek akit tiszta szívéből szeret.
— Nem! Nem így van. Boldognak akarlak látni — ellenkezett Akatsuki. Giyu erre a válaszra hisztérikusan felnevetett.
— Apa ez röhejes. Shinobu mellet én igen is boldog vagyok. 2 éve vagyunk együtt, te meg ezzel a marhasággal akarod, hogy megcsaljam? Nem megyek ebbe bele — támaszkodott meg a kezén Giyu. Fejét a kezére téve.
— Eddig elnéztem, hogy vele jársz. De folyamatosan arról beszélnek, hogy a titkárnőddel vagy együtt. És én ezt nem színlelem. Azt akarom, hogy szakíts vele és Sanemi úrral házasodj össze — mondta úgy, hogy a hangjában lehessen érezni azt, hogy nem fogad el nemleges választ. Giyu mérgében felállt, ezzel a tettével a szék is hátra dőlt. Kyogo rosszallóan nézett a fiatalabbik Tomiokara, Sanemi meg megértette a reakcióját, hiszen ő sem szimpatizált ezzel az egésszel. Akatsuki látta Kyogo arcán, hogy nem tetszik ez neki. Amit szóvá is tett — Nem fogadok el nemleges választ Giyu! Fiam vagy és a cégemnél dolgozol, azt teszed amit mondok!
— Én sosem akartam ennél a cégnél dolgozni. Utálom az egészet! És téged is utállak — csuklót el a hangja, hiszen nagyon kevés kellet ahhoz, hogy ne sírja el magát a 3 férfi előtt. Akatsuki meglepődve nézett a fiára a hirtelen kiindulásából Giyunak.
— Én viszont ebbe nem fogok bele menni — csapott rá az asztalra, ezzel pedig ki is ment a teremből, ott hagyva a jövendőbelijét, annak az apját és a saját apját, aki szigorúan nézte már a becsukott ajtót.

Lerohant a lépcsőn egyenes Tanjirohoz. Kifulladva támaszkodott meg a pulton. Tanjiro meg kérdőn nézett rá. Tudta, hogy az apjával volt megbeszélni valamit. De ezek szerint nem nagyon sikerült jól.

— Nos mi történt? — kérdezte Tanjiro felvont szemöldökkel.
— Apám hozzá akar adni Sanemihoz.
— Mármint Sanemi Shinazugawahoz? — kérdezte megilletődve Tanjiro. Giyu csak bólintott egyet, ezzel megválaszolta a kérdését — De hát tudja, hogy barátnőd van, nem?
— De igen, viszont nem színleli, hogy rólunk beszélnek az emberek, a munkások és a riporterek.

Hirtelen a semmiből Sanemi került oda hozzájuk. Utálta Giyut, de megértette az apját is. Remek cég lehetne a kettőből. Tetszett neki egy lány. De sikeres akart lenni és azt akarta, hogy az apja büszke legyen rá.

— Én sem röpdösök az örömtől, hogy hozzád kell mennem, főleg hogy nem is vagyok meleg. De apánk érdekében meg kell tennünk — mondta a semmiből a Shinazugawa. Giyuban pedig felment a pumpa. Tanjiro közbe se mert szólni.
— Barátnőm van te elmebeteg! És nem megyek hozzá egy olyan emberhez akinek a személyisége csak az aggreszíóból áll. — Sanemi úgy érezte, ha valaki ennek állítja be, a szíve ezer darabokra törik. Ahogyan most is. Utálta ha valaki így hitte. Pedig tud ő normális is lenni. Giyu látta Sanemi szemeibe, hogy összetört valamiért. Kicsit meg is bánta, hogy durva volt vele — Sajnálom — kért bocsánatot végül.
— Hagyjuk, nem számít az egész — mondta Sanemi és faképnél hagyta a két férfit.

— Nem gond ha ma nem dolgozok? Meg mondanád apának, hogy ne keressen mert egyedül akarok lenn egy kicsit? — mondta Tanjironak. Aki csak bólintott. Rá mosolygott és elment a kocsihoz. Kinyitotta és beült, majd ment is a barátnőjéhez. Most rá volt szüksége. Írt egy gyors üzenetet, hogy 10 perc és ott lesz nála, aztán majd mindent elmesél neki.

Ahogy mondta 10 perc alatt oda is ért. Shinobu kinyitotta az ajtót és Giyu egyből rá tapadt az ajkaira. A lány a hirtelen ért csóktól nem is viszonozta. De pár másodperc múlva a barátja nyaka köré rakta a kezeit és úgy viszonozta az édes, de mégis vad csókot amit a barátja kezdeményezett. Giyu ezt észlelve belemart a lány derekába és elkezdett hátrálni vele egy helyiségbe. Nem is érdekelte hova mennek, csak magáévá akarta tenni a barátnőjét. Mert most erre volt szüksége.

Az aktus után;

1 óra után kidőltek a kanapéra, mert igen, ott csinálták. Shinobu a párja mellkasára hajtotta a fejét, és elkezdte simogatni. Kellemes csend telepedett rájuk. Szerették ezt a csendet az aktus után. De végül Shinobu nem bírta magában tartani, így megszólalt.

— Miért jöttél hirtelen ide? — kérdezte Shinobu, amitől Giyu a legjobban tartott. Sóhajtott és megfogta a barátnője kezét, amire rászorított. A lány értetlenkedve nézett a barátja zafírkék szemeibe. Amit mindig is gyönyörűnek talált.
— Apám hozzá akar adni Sanemihoz. Nem tudom mi okból. De van egy olyan sejtésem, hogy a céget össze akarják hozni, hogy a legnagyobb legyen egész Japánba. — vallotta be az egészet. Shinobu meg ledöbbent. Majd szomorú szemeit lehunyta.
— Nem akarom, hogy elhagyj.
— Nem foglak elhagyni Shinobu. Szeretlek — mosolygott a lányra, aki viszonozta a gesztust. Végül a lány kezdeményezett egy csókot, amit a fiú örömmel viszonzott.