Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/

6.~ EGY RÉGI BARÁT

Nicholas az őszinteségi rohama után beült egy bárba iszogatni, hogy egy kicsit magányába feledkezzen. Emmeline nagyon rosszul érezte magát a történtek miatt. Többször is kereste őt telefonon, de a férfi nem vette fel.

Em még nem tért haza, ugyanis megbeszélt valakivel egy titkos találkozót, a város egyik eldugott kis éttermében. És bár félt Joshtól a levelek után, úgy érezte ezt a találkozót muszáj megejtenie, azonban a testőrök nélkül, hogy ne keltsen feltünést.

El is helyezkedett kényelmesen az előre lefoglalt asztalnál. Kalapot, napszemüveget és sálat viselt, illetve egy szőke parókát. Egy hideg tonikot iszogatott, amikor végre a találka partnere is megérkezett. 

Ő szintén napszemüveget és sapkát viselt. Csak azt tudta, hogy egy beöltözött nőt kell keresnie, de a szőke parókára nem számított, így azthitte, Emmeline még nem érkezett meg.

Kikért egy italt a pultnál, amikor Emmeline felpattant, és ott termedt mellette. Halk, harsány hangon szólította le.

-Azthittem sosem érkezel meg. -tette fel karjait a bárpultra.

Williamnek azonnal ismerős volt a hang, tudta hogy ő lesz az.

-Emmeline?! -kérdezte a megdöbbent férfi, de a nő gyorsan a szájához tette a kezét, és csittelni kezdte.

-Inkognítóban vagyunk itt, emlékszel? -suttogta, majd intett az asztaluk felé, ahol helyet foglaltak egymással szemben.

-Örülök hogy újra látlak, bár, nem így számítottam rá, azt be kell vallanom. -kezdett bele Will. -A szőke nem a te stílusod. -nevetett.

-Én is örülök hogy látlak. -válaszolt Em. -Bár jobb lett volna nyugodtabb körülmények között.

-Megtudhatnám mi az oka hogy idehívtál?

-Hm, gyorsan a lényegre térsz. -mosolyodott el.

-Mert valami nem tetszik itt nekem. Mi az oka ennek a komoly titkolózásnak?! Feltételezem nem a te kis, szoba cselédjeid elől bújkálunk. -gúnyolódott kicsit sajátos humorával.

-Veszélyben vagyunk. -sóhajtott egy nagyot, mire Will arckifejezése is teljesen megváltozott, a mosoly nyomban lefagyott az arcáról.

-És mégis milyen veszély fenyeget? -kérdezte, már sejtve hogy Emmeline mit fog mondani.

-Josh, kiszabadult a börtönből. Fenyegető leveleket hagyott nekem. -nyelt egy nagyot.

-Hogy micsoda?! -váltott egyből dühös hangnemre Will. -Sejtettem hogy ez van! -csapott kicsit az asztalra, de ahogy Emmeline szúrósan rápillantott, gyorsan visszafogta magát.

-Sajnos jól hallottad. Újból megfenyegetett, és tájékoztatnom kell róla téged is. Mert általa te is veszélyben lehetsz. -folytatta a nő halkan.

-És, biztos hogy kiszabadult? Úgy értem, egy elég komoly börtönben őrzik. Nem lehet hogy csak, kapcsolatokat szerzett, és úgy juttatott ki leveleket valaki által hogy rád ijesszen? -próbált Will elméleteket gyártani.

-Bár így lenne, de Josh ennél fondorlatosabb. Sajnos biztos vagyok benne hogy szabadon jár, érzem. Az utóbbi levelében azt is megemlíti, hogy látott engem a városban. Folyton figyel, vagy figyeltet, nem tudom... de eléggé nyugtalanít ez a helyzet. És ha te is érintett vagy, tudnod kell róla. Nagyon vigyázz magadra. Csak figyelmeztetni szeretnélek. Ez az oka hogy idejöttünk.

-Nos, ez kedves tőled. -mosolyodott el. -De nem kell féltened. Tudok magamra vigyázni ne aggódj. És nem hiszem hogy célpont lennék neki, inkább magatok miatt aggódj. Te és Evan most...

-Sajnos jó okom van azt feltételezni hogy célpont vagy számára. -vágott a szavába.

-Mégis miért??

-Mert a "mindenki aki fontos számodra" részbe te is bele tartozol. Főleg azok után, hogy megmentettél engem. -rebesgette a szemeit.

-Hmm. Ez így jogos.  -Gondolkodott el Will. -És ki tud még erről?

-Nem sokan... néhányan, akiknek kell...

-Mégis ostobán kíséret nélkül jöttél ide? Mit gondoltál, Emmeline? -vonta kérdőre az aggódó férfi. 

-Számít ez?? Joshnak sosem volt ez akadály. Kétszer rabolt el nyílvános helyről, egy halom testőr és komoly biztonsági rendszer őrzi a birtokot, valahogy mégis sikerült túljárnia az eszünkön. Ha valamit akar, nincs előtte akadály. -fintorgott. -Ez mind, csak Nick megnyugtatására szolgál. Mintha ő nem lenne tisztában vele, hogy semmit sem ér az egész...

-Akkor is óvatosabbnak kellene lenned. Hol van Nic... vagyis,  Mr.Henderson?? -javította ki magát.

-Valahol iszik. -vont vállat Em.  -Valószínűleg. Tudod hogy sosem volt az a típus aki egyedül szembe mer nézni a démonjaival. -Sóhajtott megint, majd kortyolt egy kis italt. -Egyébként, már nem kell ennyire ragaszkodnod a formaságokhoz. Nem dolgozol nálunk. -csuklott el a hangja kissé szomorúan.

-És ez életem egyik legjobb döntése volt. -hajtotta le a fejét frusztráltan, mire Emmeline szemei kikerekedtek.

-Sajnálom, ha így érzel...

-Ugyanmár. Te is tudod miért érzek így... -hallatszott a bánat az ifjú férfi  hangjából. -Nem lett volna jó vége ha ott maradok. Mind tudtuk ezt. -Vonta fel a szemöldökét.

-Ha azt hitted, más miatt hívtalak ide, akkor sajnálom, de tévedtél! -Simította meg Em Will kezét, ami az asztalon hevert.

-Ebben reménykedni sem mertem. -mosolyította el szája szélét a csalódottan.

Emmeline mostmár vissza húzta volna a kezét, de a férfi utána nyúlt, és finoman megszorította azt. Közelebb hajolt hozzá az asztalon át, és halkan beszélt tovább.

-Ha létezik bármi jó dolog abban, hogy az a rohadt féreg újra feltűnt a láthatáron, az az hogy láthattalak. -mondta, majd gyorsan bocsánatot is kért.
-Sajnálom, ezt nem kellett volna. Tapintatlan voltam...

Emmeline egy percre összerezzent, majd úgy érezte, jobb lesz ha gyorsan véget vet ennek az egésznek, mielőtt még kínosabbra fordulna.

-Ég veled Will. -Állt fel hirtelen az asztaltól, miközben óvatosan elengedte a kezét. -Kérlek, légy nagyon óvatos. -Mondta aggodalmas hangon, majd elindult kifelé az étteremből.

Ahogy a kocsi felé sietett a parkolóban, végig óvatosan tekintgetett a távolba, nem-e figyeli valaki, de egy lelket sem látott maga körül. Megkönnyebülve érkezett meg a piros járműhöz.

Éppen szállt volna be az autójába, már megragadta a kilincset, amikor valaki elkapta hátulról a másik csuklóját, és maga felé fordította. Emmeline szinte szívrohamot kapott rémületében.

-Én még nem végeztem. -mondta Will.

-Megőrültél?! Halálra rémítettél! -kiáltotta el magát Em, miközben a szíve ezerrel kalapált.

-Sajnálom, nem ez volt a cél. -mosolyodott el, ahogyan a kocsi oldalának kényszerítette a nőt, szorosan közel lépkedve hozzá.

Egy óvatos mozdulattal levette a napszemüveget Em szeméről, majd a sajátját is leemelte.
Finoman megérintette kezével a nő puha arcát, és még közelebb hajolt hozzá, mígnem már alig maradt köztük levegő is.

-Nem tudtam úgy elbúcsúzni, hogy egyszer sem néztem a szemedbe. -suttogta Will, ahogyan kezei áttértek Em arcáról az álla szegletére.
-Sajnálom, hogy még mindíg szeretlek.
Ég veled Emmeline... -csuklotta el a mondata végét.

A nő lábai szinte földbegyökereztek, de mire bármit is válaszolhatott volna, Will hirtelen köddé vált, ő pedig ott állt tovább a parkolóban, még mindíg azon gondolkodva hogy mi is történt pontosan, és miért izzott ennyire közöttük a levegő... Az ifjú William mindíg is nagy hatással volt rá, amióta csak megismerték egymást. És bár őszintén szerette Nicket, nem tagadhatta magában, hogy Will nagyon fontos a számára. A lelkiismerete affelől tiszta volt, hogy figyelmeztette őt Joshhal kapcsolatban. Affelől viszont nem, hogy a férfi ilyen hevesen megdobogtatta a szívét, miközben Nick maga alatt volt amiért ők haragban voltak. Emmeline felzaklatottan tért haza a találkozóról.