Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/

6.~ EGY RÉGI BARÁT

Nicholas az őszinteségi rohama után beült egy bárba iszogatni, hogy egy kicsit magányába feledkezzen. Emmeline nagyon rosszul érezte magát a történtek miatt. Többször is kereste őt telefonon, de a férfi nem vette fel.

Em még nem tért haza, ugyanis megbeszélt valakivel egy titkos találkozót, a város egyik eldugott kis éttermében. És bár félt Joshtól a levelek után, úgy érezte ezt a találkozót muszáj megejtenie, azonban testőrök nélkül, hogy ne keltsen feltünést.

El is helyezkedett kényelmesen az előre lefoglalt asztalnál. Kalapot, napszemüveget és sálat viselt, illetve egy szőke parókát. Egy hideg tonikot iszogatott, amikot találka partnere is megérkezett. Szintén napszemüveget és sapkát viselt. Csak azt tudta, hogy egy beöltözött nőt kell keresnie, de a szőke hajra nem számított, így a keresése egy kis időbe tellett. Kikért valamit a pultnál, amikor Emmeline felpattant, és ott termedt mellette. Halk, harsány hangon szólította le.

-Azthittem sosem érkezel meg. -tette fel karjait a bárpultra.

Williamnek azonnal ismerős volt a hang, tudta hogy ő lesz az.

-Emmeline?! -kérdezte halkan a megdöbbent férfi, de a nő gyorsan a szájához tette a kezét, és csittelni kezdte.

-Inkognítóban vagyunk itt, emlékszel? -suttogta, majd intett az asztaluk felé, és helyet foglaltak egymással szemben.

-Örülök hogy újra látlak, bár, nem így számítottam rá. Azt be kell vallanom. -kezdett bele Will. -A szőke nem a te stílusos. -nevetett.

-Én is örülök hogy látlak. -válaszolt Em. -Bár jobb lett volna csendesebb körülmények között.

-Megtudhatnám mi az oka hogy idehívtál?

-Hm, gyorsan a lényegre térsz. -mosolyodott el.

-Mert valami nem tetszik itt nekem. Mi az oka ennek a komoly titkolózásnak?! Feltételezem nem a te kis, szoba cselédjeid elől bújkálunk. -gúnyolódott kicsit sajátos humorával.

-Veszélyben vagyunk. -sóhajtott egy nagyot, mire Will arckifejezése teljesen megváltozott.

-És mégis milyen veszély fenyeget?

-Josh, kiszabadult a börtönből. Leveleket hagyott nekem.

-Hogy micsoda?! -váltott egyből dühös hangnemre.

-Sajnos jól hallottad. Újból megfenyegetett, és tájékoztatnom kell róla téged is. Mert általa te is veszélyben lehetsz.

-És, biztos hogy kiszabadult? Úgy értem, egy elég komoly börtönben őrzik. Nem lehet hogy csak, kapcsolatokat szerzett, és úgy juttatott ki leveleket valaki által hogy rád ijesszen?

-Bár így lenne, de Josh ennél fondorlatosabb. Sajnos biztos vagyok benne hogy szabadon jár, érzem. Az utóbbi levelében azt is megemlíti, hogy látott engem a városban. Folyton figyel, vagy figyeltet, nem tudom... de eléggé nyugtalanít ez a helyzet. És ha te is érintett vagy, tudnod kell róla. Nagyon vigyázz magadra. Csak figyelmeztetni szeretnélek.

-Nos, ez kedves tőled. -mosolyodott el. -De nem kell féltened. Tudok magamra vigyázni ne aggódj. És nem hiszem hogy célpont lennék neki, inkább magatok miatt aggódj.

-Sajnos jó okom van azt feltételezni hogy célpont vagy számára.

-Mégis miért??

-Mert a "mindenki aki fontos számodra" részbe te is bele tartozol. Főleg azok után, hogy megmentettél engem.. -rebesgette a szemeit.

-Hmm. -gondolkodott el Will. -És ki tud még erről?

-Nem sokan.. néhányan, akiknek kell..

-Mégis kíséret nélkül jöttél ide?

-Számít ez?? Joshnak sosem volt ez akadály. Kétszer rabolt el nyílvános helyről, egy halom testőr és komoly biztonsági rendszer őrzi a birtokot, valahogy mégis sikerült túljárnia az eszünkön. Ha valamit akar, nincs előtte akadály. -fintorgott.

-Akkor is óvatosabbnak kellene lenned. Hol van Nic... vagyis,  Mr.Henderson??

-Valahol iszik. -vont vállat. -Valószínűleg. Tudod hogy sosem volt az a típus aki egyedül szembe mer nézni a démonjaival. -sóhajtott megint, majd kortyolt egy kis italt. -Egyébként, már nem kell ennyire ragaszkodnod a formaságokhoz. Nem dolgozol nálunk.

-És ez életem egyik legjobb döntése volt. -hajtotta le a fejét frusztráltan, mire Emmeline szemei kikerekedtek.

-Sajnálom, ha így érzel...

-Ugyanmár. Te is tudod miért érzek így... -hallatszott a bánat a hangjából.

-Ha azt hitted, más miatt hívtalak ide, akkor sajnálom, de tévedtél! -nyúlt Em a férfi keze után.

-Ebben reménykedni sem mertem. -mosolyította el szája szélét a csalódott Will.

Emmeline vissza húzta volna a kezét, de a férfi utána nyúlt, és finoman megszorította azt.

-Ha létezik bármi jó dolog abban, hogy az a rohadt féreg újra feltűnt a láthatáron, az az hogy láthattalak. -mondta, majd gyorsan bocsánatot kért.
-Sajnálom, ezt nem kellett volna. Tapintatlan voltam...

Emmeline egy percre összerezzent, majd  úgy érezte, jobb lesz ha gyorsan véget vet ennek az egésznek, mielőtt még kínosabbra fordulna.

-Ég veled Will. -állt fel az asztaltól, miközben óvatosan elengedte a kezét. -Kérlek, légy nagyon óvatos. -mondta aggodalmas hangon, majd elindult kifelé az étteremből.

Éppen szállt volna be az autójába, már nyitotta a kilincset, amikor valaki elkapta hátulról a másik csuklóját, és maga felé fordította. Emmeline szinte szívrohamot kapott rémületében.

-Én még nem végeztem. -mondta Will.

-Megőrültél?! Halálra rémítettél! -kiáltotta el magát Em, miközben a szíve ezerrel kalapált.

-Sajnálom, nem ez volt a cél. -mosolyodott el, ahogyan a kocsi oldalának kényszerítette Emet.

Egy óvatos mozdulattal levette a napszemüveget a szeméről, majd a sajátját is leemelte.
Finoman megérintette kezével a nő puha arcát, és közelebb hajolt hozzá.

-Nem tudtam úgy elbúcsúzni, hogy egyszer sem néztem a szemedbe. -suttogta Will, ahogyan kezei áttértek Em arcáról az álla szegletére.
-Sajnálom, hogy még mindíg szeretlek.
Ég veled Emmeline... -csuklotta el a mondata végét.

A nő lábai szinte földbegyökereztek, de mire bármit is válaszolhatott volna, Will hirtelen köddé vált, ő pedig ott állt tovább a parkolóban, még mindíg azon gondolkodva hogy mi is történt pontosan, és miért izzott ennyire közöttük a levegő...