CoD: Aki Titkos Fegyver Lehet 🔞 (Második Kötet)

16. Nagyobb tűz - part I

2016. augusztus 14.
Oroszország, 200 km-re Petropavlovsktól

SOAP

Esküdni mert volna rá, hogy egy szökött rab sem állt olyan gyorsan munkába, mint az SAS egykori tisztje, John Price százados. Nyolc órakor még a levegőben csüngött akkora szakállal, hogy az álruhás Mikulások is megirigyelték volna, most pedig, tíz órát elhagyva pár perccel, rövidebbre nyírt - bár az ő esetében még mindig dús - szakállal, egészen formába jőve lépett be hozzájuk a rögtönzött tárgyalóterembe. Shepherd egyelőre nem hívta vissza őket, szerinte Makarov elfogása a Task Force célja, a háborút csak bízzák az államokra. Hárman várták hát a tábornok szavait, a vénember, aki egészen fess formába hozta magát, a százados, aki társat szerzett, és a nő, aki csodák-csodájára visszatért a halálból.

Bármi is legyen, az ő világukba Price már felfordulást hozott. Az emberei meglátták azt, aki katonát, férfit faragott belőle. Az SAS-nél Soap alatta tanult, Price pedig minden tudást átadott neki, amire csak lehetősége volt. Kemény irányítása alatt pedig vagy kibukni lehetett, vagy észvesztően fejlődni. MacTavish pedig az utóbbi kategóriába esett. Hiába is morgott rá olyan sokat Ghost, amikor a Task Force-ba került, hiába látták azt az emberek, hogy ő volt a mentora. A Task Force-hoz már egy hozott tudással kerülhettek, és tagadhatatlan, hogy John MacTavish rendelkezett a legtöbbel.

Ghost csak kikupálta kicsit, vigyázott rá, mint egy báty. Ám az, aki igazán férfit faragott belőle, Price volt, nem más.

Ghost már nem tartózkodott velük, csak a lapotot kötötte össze. Ezek után ő is ment, kicsit szétnézett az emberek közt MacTavish utasítására. Kezdtek zúgolódni, mert nem értették, ki az, akit kihoztak a gulágból, és miért került azonnal irányítói szerepbe. Soap nem akart beszédet mondani erről nekik, mert tudta, hogy a tettek többet érnek, mint szavak. Látva, hogyan fegyverezte le a gulágban Roachot az öreg, méghozzá bilincsbe vert kézzel, nem kételkedett abban, hogy most is hozni fogja a tőle elvárt szintet. És akkor majd megtudja mindenki, ki is az, akire még ő is felnézett, még ha olykor bosszantotta is egy kicsit. Mégiscsak kemény volt vele Price, mégiscsak odalökhette a fricskát néha, hogy neki is sikerült sokat elérnie.

Miután Ghost elment, Tiffany ült be a helyére a laptophoz. Ő is ügyes volt, igazából mindenhez hozzá tudott már szagolni egy kicsit. De azt, hogy ilyen repülőt is el tudjon irányítani, Soap álmában sem gondolta volna. Amikor ez a nő megemlítette neki, hogyha nem ügynök lenne, hanem mondjuk pilóta vagy oktató, nem hitte volna, hogy a harci repülőkhöz is ért. Tudta, hogy Tiffany tud repülni, azt nem, hogy ennyire komoly gépekkel is. Bár valaki, aki a mezei autók helyett is a szuperautókért rajongott, az lehet, hogy a légi járművekhez is így viszonyult, a kapcsolatait kihasználva pedig bármilyen tudást megszerezhetett. És bizony, egy informátornak bármikor, bármilyen zűrös helyzetből szöknie, menekülnie is kellhet, akkor meg jó, ha nincs elveszve.

Akkor is olyan vadító volt az a belépő, és az, amit Tiffany művelt. Ehhez volt neki igazán érzéke, ezzel kellett volna foglalkoznia. Szállni, repülni, vezetni egy nagy és erős gépet. Soap már-már zavarba jött a saját gondolataitól, amiért párhuzamot vont a repülő és önmaga közt. Tiffany a legnagyobb dolgokat is képes volt kezelni, legyen az repülő vagy ember.

Várniuk kellett Shepherd bejelentkezésére, hiába állt készen a kapcsolat. Tiffany unott arccal ült, és MacTavish közben mindent elmondott a faggatózó Price-nak.

- Ha látható, hogy Makarov a tettes, ő ölt civileket, akkor milyen alapon támadták meg a ruszkik a jenkiket?

- Volt egy beépített ügynök, akit az amerikai Rangerből választottak ki. Allennek hívták. Az lett volna a feladata, hogy Makarov közelébe jusson, de Makarov tudta, hogy áruló. Pedig úgy nézett ki, mint Borodin.