Álomvilág

1. Fejezet

Amióta az eszemet tudom, ezt csinálom. Nem is tudnám elképzelni a dolgokat máshogy. Egyik fotózásról a másikra, ebből áll az életem. Igen, mint már kitalálhattátok modell vagyok. Sokan álmodnak erről én mégis mást akarok. Azt szeretném, hogy legyenek barátaim. Igazi barátaim. A filmekben ez olyan egyszerűnek tűnik, hiába utazgat, a főhős ide-oda őt mégis mindenki kedveli. Ez a valóságban nem így működik. Itt most én vagyok a főszereplő.

-Sarah gyere, már el fogsz késni!
-Jövök már anya!

Nos, igen a szüleimnek hála vagyok ilyen sikeres. Ők egyengették mindig az utamat. Ők szervezték meg az összes találkozót, konferenciát és a fotózásokat is. De van az életemben még egy hasonlóan fontos dolog. A tánc. Még négy évesen kezdtem balettozni, azóta imádom. A kecses mozdulatok, a zene és a gyönyörű ugrások ez az, ami igazán kikapcsol. Most is épp edzésre indulok.

Az autóút csendben telt. Anya mellett ültem az anyósülésen, de egyikünknek sem volt kedve beszélgetni.

Amikor beléptem a táncterembe arra figyeltem fel, hogy nincs ott senki. Ez szokatlan volt. Még sosem találkoztam hasonló helyzettel. Végigmentem a folyosón hátha rájövök mi az üresség oka. Az utolsó teremnél volt mindenki. Aki csak edzésre jött az ablaknál ácsorgott. A terem nagy üvegablakain keresztül jól lehetett látni mi történik benn. Középen egz szőke nő állt olyan ruhában amit a Hattyúk tava című előadásnál használnak. Körülötte körülbelül tizenöt táncosnak tűnő lány állt ugyanúgy fehér ruhában. Nem tudtuk ki ő, de az egész csoport őt figyelte. Nagyon ismerősnek tűnt az arca. Mintha már láttam volna valahol. A teremben szétszórtan kamerák álltak. Olyanok, amiket a tévéfelvételeken használnak. Nem hallottuk mit mondanak, de kívülről úgy tűnt mintha utasításokat adna a többi ott lévőnek. Annyira belefeledkeztünk ebbe a látványba hogy észre sem vettük az érkező edzőnket.
-Lányok! Elég legyen a bámészkodásból és gyertek vissza a mi termünkhöz-szólt ránk, ahogy megérkezett.
-Elnézést jövünk már!-mondtuk egyszerre.
Még meg akartam kérdezni tőle tudja-e, hogy mi történik ebbe a terembe, de nem volt jókedvében ezért inkább annyiban hagytam és elindultam visszafelé.

Az edzés eleje elèg egyhangúan telt. Csak csináltuk sorjában a bemelegítő gyakorlatokat és épp kezdtünk volna neki a színpadi gyakorlásnak, amikor az edzőnek megcsörrent a telefonja. Általában nem szokta edzés közben felvenni, de most arra hivatkozva, hogy fontos felvette, és kisietett a folyosóra. Pár perc múlva vissza is jött, de ahelyett hogy folytattuk volna az edzést így szólt:
-Sarah kérlek, gyere velem!
Erre nem számítottam ezért meglepetten és kissé ijedten sétáltam ki az előtérbe. Miről van szó? Rosszul csináltam valamit? Ha igen akkor mit? Ezek az érzelmek valószínűleg az arcomon is megmutatkozhattak, mert az edzőm gyorsan megnyugtatott, hogy semmi ilyesmiről nincs szó.
-Ne aggódj! Nem rossz dologról van szó. Sőt!
Innentől kezdve már tényleg semmit sem értettem.Ott áltam 12 èvesen az intézet folyosóján és nem tudtam mihez kezdjek.
-Úgy láttam te is ott voltál a többiek mellett amikor megérkeztem.
-Igen
-Nem tudom hogy felismerted e de aki középen állt az nem más volt mint Taylor Swift.
Hát itt esett le az állam. Még nem tudtam mire akar kilyukadni de fogalmam sem volt hogy Amerika legnagyobb énekesnője mit keres pont itt Arizonában. De akkor már èrtettem hogy miért volt olyan ismerős az arca.
-Nos! Ha befejezted az elmélkedést akkor folytatom. A részletek neked nem fognak számítani de nagy vonalakban meglróbálom leírni a jelenlegi helyzetet: Ms. Swift azért èrkezett ide hogy az egyik dalához videoklipet forgasson amiben lesz egz rövid rész ahol táncolni kell és erre a helyre esett a választása. Már elkezdték a csapatával forgatni a klipet de az egyik balerina lesérült és már nem maradt idő új táncost keresni így megkérdezett engem hogy van e egy jó táncosom bár szerintem nem feltétlenül a te korosztályodra gondolt de a nagyobbak most versenyen vannak. Na mindegy! Vissztérve a tárgyra én téged választalak. Igazából semmi komolyról nincs szó de én téged egy nagyon jó táncosnak tartalak plusz magasabb is vagy mint a többiek így nem fogsz kitünni a többi táncos közül. Persze nem muszáj elfogadnon kereshetek akár mást is a helyedre. Mit mondasz?
-Először is szeretném megköszönni a bizalmat és az elismerést. Egyébként meg termèszetesen vállalom.
-Rendben akkor pár perc és jövök!
Az edző pár perc múlva vissza is ért.
-Akkor gyere menjünk a teremhez!
Kissé megszeppenve követtem. Bent már vártak ránk.Itt érztem meg először a válaszom súlyát. Taylor elindult felénk. Hirtelen ezernyi kérdésem lett. A legtöbb úgy kezdődött Mi lesz ha... Ezeket sehogyan sem tudtam megválaszolni de megkérdezni sem akartam.
-Sziasztok illetve jó napot!-lépett oda hozzánk kedvesen.
-Jó napot!
Hirtelen ennyit tudtam csak mondani. Erre még nem voltam lélekben felkészülve.
-Sarah akkor állj be te is a többiek közé és tanuld meg a koreográfiát.
Ennyit mondott. Semmi személyeset csak elmondta a tudnivalókat és részéről le volt zárva a dolog. Mindenre számítottam csak erre nem.