Másnap Nicholas elrendelte hogy csak az engedélyével juthat bárki és bármi, ki vagy be a birtokra. Evan biztonságát úgy kellett megoldaniuk, hogy a kisfiú ne érezhessen semmit a veszélyből, hiszen még ő is terápiás kezelésre szorult az elszenvedett traumái miatt, és nem mellesleg csak hét éves volt. Nevelőnője, Debora mindent megtett annak érdekében, hogy Evan a lehető legnagyobb biztonságban érezze magát, és semmit se érzékeljen a körülötte zajló vészhelyzetből.
Archebot a birtokra érkezett hogy beszéljen Nickkel, azonban nem találta otthon. Éppen haza indulni készült, amikor Emmeline a lépcsőn lefelé jövet észre vette őt.
-Máris indulsz? -szólt utána.
-A férjuradat kerestem volna, de látom hiába jöttem. Majd visszanézek máskor. -mosolygott a férfi az ajtóban.
-Munka ügyek. -cammogott Emmeline.
-Abból nincs hiány mostanában. -vakargatta meg a tarkóját.
-Mondd csak, Liz még nem akarta beadni a válókeresetet amiért alig tartózkodsz otthon? Vagy neked azért jut időd a családodra is?
-Szerencsére nem tudok róla, miért, te igen? -nevetette el magát, érezve Emmeline hangjában a humort, de az őszinteséget is.
-Ez költői kérdés volt. -mosolygott ő is. -Na gyere, ne siess annyira. Igyunk egy teát ha már itt vagy. -marasztalta.
-Rendben, talán annyi még belefér. -pillantott az órájára. -Utána nekem is mennem kell egy tárgyalásra. Igazából Nick seggét akartam kimenteni egy kínos beszélgetés alól. Szükségem lett volna néhány aktájára, de sebaj.
-Sajnálom hogy nem tudok segíteni. -felelte szomorúan. -Carlotta, kèrlek megtennéd hogy hozol nekünk két teát? A kertben fogyasztanánk el. -kiáltott oda Em.
-Hogyne asszonyom, máris. -indult az idős hölgy a konyha irányába.
-Na és, miért kellett volna kimentened a férjem seggét? -folytatta kíváncsian.
-Jaj, tudod ez bonyolult. Igyekszünk üzletet kötni az orosz terjeszkedőkkel, de mindeddig hiába.
-Igen, Nick mesélt valamit az oroszokról...
-Nos, Valerij makacs. Taylor, pedig szorongat minket az idővel. Egyszerűen káosz van odabennt. El se hinnéd...
-Taylor mindíg is egy seggfej volt. -kuncogott.
-Ez igaz. A legnagyobb örömöm volt amikor pofára esett. Nick elintézte amikor pár hete Seattleben voltunk.
-Jahj, csak azt nem tudom mikor sikerül már végre leváltani valaki olyannak aki nála sokkal érdemesebb a posztra.
-Például?
-Például te. -mosolygott rá Em.
-Most viccelsz ugye? Liz így is a fejemet akarja venni a sok utazgatás miatt. Hát még ha vezérigazgató helyettes lennék. -nevetett. -Akkor térne csak ki igazán a hitéből.
-Ugyan, a feleségek elmorogják a bánatukat, de azért biztos nagyon örülne a sikerednek. -mosolygott.
-Akkor te is örülsz, hogy Nick lett a vezérigazgató?
-Hát, természetesen. -kezdte igazgatni a haját.
-Ez nem volt valami meggyőző. -bámult rá Archebot összevont szemöldökkel.
-Tudod mostanában kicsit, összekaptunk és nem túl fényes közöttünk a hangulat. -felelte szomorúan.
-Em, most lenne a legnagyobb szükségetek egymásra...

YOU ARE READING
Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/
General FictionEmmeline és Nick boldogsága régen töretlen, azonban újra akadályok kerülnek a szerelmes pár útjába, melyek leküzdéséhez egymásra lesz leginkább szükségük. Mi van, ha visszatér egy régi ellenség? Mi van, ha Nick valójában nem az, akinek Em gondolja...