Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/

8.~ A HALÁL ÁRNYÉKA

Archebot kihívta a rendőrséget, amiért Nick nagyon haragudott. A kihallgatás után a fáradt Emmeline belehuppant egy forró fürdőbe. A férfiak még sokáig tanácskoztak a dolgozó szobában.
A nő aznap este a közös hálójukban feküdt le aludni. Sokáig várta Nicket, de nem tudott tovább ébrenmaradni, elnyomta az álom. A férfi csöndesen bújt hozzá hogy ne ébressze fel, óvatosan ölelte át amikor mellé bújt. Védelmezőn tette karját Em oldalára, aki   álmában megszorította Nick kezét, és így aludtak tovább összefonódva.

Azonban pirkadat tájékán Nicket óriási sikoltozás riasztotta fel.

-NEM AKAROM!! NE!!! ENGEDJ EL!! -üvöltött Emmeline behunyt szemmel, miközben rugdosódott és csapkodott maga körül.

-Szivem! Ébredj! -kiabált rá a férfi.

-HAGYJ BÉKÉN NE ÉRJ HOZZÁM!!! -folytatta, mikor a rémült Nick megragadta és elkezdte finoman megrázni őt.

-Emmeline itt vagyok!! Kérlek nyugodj meg semmi baj!! -kiabált vele, mire a nő kinyitotta a szemét, és feleszmélt az álomból.

-Nick! Nick segíts! -bújt hozzá riadtan, olyan szorosan ölelve hogy a férfi már alig kapott levegőt.

-Ssssh! Csak álom volt. Semmi baj! -simogatta a hátát. -Soha nem hagyom hogy bántson. Nem történhet meg! Megértetted?

-Igen. -zokogta.

-Megértetted Emmeline?! -ragadta vállon.

-Igen! Igen. -sírt tovább, majd újra a férfi mellkasának dőlt.

Nicknek sokáig tartott megnyugtatni Emet, és már vissza sem tudtak aludni, így csak beszélgettek az ágyban fekve, míg nem így érte őket a reggel.

Aznap Archebot és Liz bementek a városba. A férfi a kocsiban ülve várta a feleségét, aki a túloldalon lévő ékszer boltból sétált kifelé éppen. Ajándékot választott a házvezetőnőjük, Lucinda közelgő születésnapjára, aki már oly sok éve élt velük, és oly nagy becsben tartották.

Liz mosolyogva pillantott a férjére, aki ekkor kiszállt az autóból, hogy kinyissa majd feleségének az ajtót. A lámpa zöldre váltott, és az egyedül ott ácsorgó Liz elindult a zebrán. Ám ebben a pillantban hirtelen egy fekete autó közeledett feléje. Már esélye sem volt menekülni, a sofőr egyenesen felé hajtott. A nő a másodpercek töredéke alatt a motorháztetőre repült, majd ezután a földre zuhant, az autó pedig folytatva a túl magas sebességet, mintha mi sem történt volna elhajtott. Archebot lélegzete egy pillanatra alább hagyott.

-ELIZABETH!!!!!! -Üvöltötte a sokkos állapotban lévő férfi, miközben a feleségéhez szaladt. Zihálva emelte kezeibe az eszméletlen Liz fejét, a homlokából dőlt a vér, ami már a szőke haját is eláztatta, és a krémszínű szövetkabátot.

-Elizabeth, kelj fel kicsim! Ébredj!! -zokogta Archebot, mire néhány járókelő azonnal a segítségükre szaladt, akik látták az esetet.

-Segítség! Kérem segítsenek!! -kiabált a férfi kétségbeesetten, mikor az egyik nő tárcsázni kezdte a mentőket, egy másik idősebb férfi pedig ellenőrizte Liz pulzusát, és megkezdte a helyszínen az újra élesztést. A többiek szájtátva, elszörnyedve álltak felettük, összesúgva egymással hogy a nő biztosan életét vesztette.

Archebot zokogva ült mellette a földön, az Úrhoz fohászkodva hogy Liz életben maradjon.
A mentő percek alatt megérkezett, és a legközelebbi kórházba szállították a súlyosan megsérült nőt.

Az operáció órákon keresztül tartott.
Archebot egy tapottat sem mozdult az ajtó elől, végig egy padon ülve imádkozott.

-Jöttem ahogy tudtam! -rohant oda Nick szélsebesen, amikor meglátta őt a folyosón. Szorosan megölelte barátját, és mindketten mélyeket lélegeztek.

-K-köszönöm hogy itt vagy. -hebegte a sokkos Archebot.

-Természetes hogy jöttem! Indultam amint hívtál. Otthagytam az ülést...  Archebot! Figyelj most ide! Túl fogja élni! -mondta határozottan, de közben az ő szemében is látszott a rémület.

A férfi szemeibe válaszul könnyek szöktek, majd hátrált pár lépést, és a szája elé kapott a kezével.

-Mit mondok a lányunknak? Mit mondok ha, ha...

-Ez eszedbe ne jusson! -parancsolt rá Nick. -Figyelj inkább, hozok egy kávét. Az jót fog tenni. -érintette meg a vállát, mire Archebot csak bólintott, és vissza ült a padra.

Nick elindult lefelé a büfébe, de ekkor a liftajtóban döbbenetére megpillantotta Emmelinet, a feleségét. A nő már valószínűleg nem vette észre őt, ő pedig mire utána szólhatott volna, az ajtók bezáródtak. Nick nyomban tárcsázni kezdte a mobilján, de Emmeline nem vette fel, mivel már le volt némítva.

A második emeleten foglalt helyet, idegeskedve nyúlt a táskájába egy korty vízért. Pár perc múlva egy kedves, fiatal asszisztens nyitotta ki a rendelő ajtaját, elvéve tőle a már előkészített papírokat.

-Üdvözlöm. -nyújtott mosolyogva kezet, Em pedig próbálta leplezni ijedtségét.

-Emmeline Henderson. Időpontra érkeztem.

-Kontroll vizsgálat? -kérdezte a kedves kis nővér.

-M-minden ott van a papírjaimon. A kezelő orvosom további vizsgálatokat kért, látva a laboreredményemet. -nyögte ki.

Az asszisztens bólintott, majd átfutotta a leleteket.

-Egy perc türelmet kérek. -csukta be maga után az ajtót.

Em éppen nagyokat sóhajtva foglalt újra helyet, amikor hangos és gyors léptek zaja riasztotta meg őt.

Mikor feleszmélt a gondolkodásból, alig akarta elhinni, hogy férjét, Nicket látja sietve felé sétálni.

-Mit keresel itt?! -állt fel Em.

-Te mit keresel itt?! -felelt kérdéssel a kérdésre.

-Én, én orvoshoz jöttem. Mondtam hogy elintéznivalóm lesz ma.

-De azt nem hogy a kórházban! Beteg vagy?! -kérdezte a férfi aggódva.

-Dehogy, csak a doktor szerette volna ha csinálunk még pár vizsgálatot hogy megnyugodjon. A gyakori szédülés miatt... -igyekezett megnyugtatni. -De te miért vagy itt??

-Mondhattad volna... -vetődött Nick goromba tekintete a távolba.

-Ebbe most ne menjünk bele. -fújtatott egyet a nő mérgesen. -Szóval mit keresel itt?? -vette újra kérdőre.

-Lizt éppen műtik. -felelte elcsukló hangon.

-TESSÉK?! -kérdezte Em idegesen.

-Elütötte egy autó, a belvárosan. -Sóhajtott.

-De, de hát miért nem ezzel kezdted?! Azonnal oda kell mennem! Itt van Arcehbot???

-Em, Em, nyugalom. Minden...

-Mrs.Henderson! -szakította félbe őket az asszisztens nő. -Befáradhat a Doktor úrhoz.

-Menj. -mondta Nick.

-De, de... -dadogott Emmeline.

-Nincs de. Menj. Ha végeztél beszélünk. -erősködött a férfi, Em pedig besétált a rendelő ajtaján.