Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/

8.~ A HALÁL ÁRNYÉKA

Archebot kihívta a rendőrséget, amiért Nick nagyon meg is haragudott.

A kihallgatás után a fáradt Emmeline belehuppant egy forró fürdőbe. A férfiak még sokáig tanácskoztak a dolgozó szobában.

A nő aznap este a közös hálójukban feküdt le aludni, a békülésük reményében. Tudta, Archebotnak igaza volt, és szükségük van egymásra.  Sokáig várta Nicket, de nem tudott tovább ébrenmaradni, elnyomta az álom.

Pár órával később Nick is megérkezett. A férfi csöndesen bújt hozzá hogy ne ébressze fel, óvatosan ölelte át amikor mellé bújt a phha paplan alatt. Védelmezőn tette karját Em derekára, aki álmában megszorította Nick kezét, és így aludtak tovább összefonódva.

Azonban pirkadat tájékán, Nicket óriási sikoltozás riasztotta fel.

-NEM AKAROM!! NE!!! ENGEDJ EL!! -üvöltött Emmeline behunyt szemmel, miközben rugdosódott és csapkodott maga körül.

-Szivem! Ébredj! -kiabált rá a férfi, aki valósággal megrémült a látványtól.

-HAGYJ BÉKÉN NE ÉRJ HOZZÁM!!! -folytatta, mikor Nick megragadta, és elkezdte finoman megrázni őt.

-Emmeline itt vagyok!! Kérlek nyugodj meg semmi baj!! -kiabált vele, mire a nő nehezen, de kinyitotta a szemét, és feleszmélt az álomból.

-Nick! Nick segíts! -bújt hozzá riadtan, olyan szorosan ölelve hogy a férfi már alig kapott levegőt.

-Ssssh! Csak álom volt. Semmi baj! -simogatta a hátát, és Em haját, ami csorgott az izzadtságtól. -Soha nem hagyom hogy bántson. Nem történhet meg! Megértetted?

-Igen. -zokogta.

-Megértetted Emmeline?! -ragadta vállon.

-Igen! Igen. -sírt tovább, majd újra a férfi mellkasának dőlt.

Nicknek sokáig tartott megnyugtatni Emet, és már vissza sem tudtak aludni, így csak beszélgettek az ágyban fekve, míg nem így érte őket a reggel.

Aznap délelőtt, Archebot és Liz bementek a városba. A férfi a kocsiban ülve várta a feleségét, aki a túloldalon lévő ékszer boltból sétált kifelé éppen. Ajándékot választott a házvezetőnőjük, Lucinda közelgő születésnapjára, aki már oly sok éve élt velük, és oly nagy becsben tartották.

Liz mosolyogva pillantott a férjére, aki ekkor szállt ki az autóból, hogy kinyissa majd feleségének az ajtót. A lámpa zöldre váltott, és az egyedül ott ácsorgó Liz elindult a zebrán. Ám ebben a pillantban hirtelen egy fekete autó közeledett feléje. Már esélye sem volt menekülni, a sofőr egyenesen felé hajtott. A nő a másodpercek töredéke alatt a motorháztetőre repült, majd ezután a földre zuhant, az autó pedig folytatva a túl magas sebességet, mintha mi sem történt volna elhajtott. Archebot lélegzete egy pillanatra alább hagyott. Hirtelen történt minden, de az idő mintha lelassult volna körülötte.

-ELIZABETH!!!!!! -Üvöltötte a sokkos állapotban lévő férfi, miközben a feleségéhez szaladt, olyan gyorsan ahogy csak tudott. Zihálva emelte kezeibe az eszméletlen Liz fejét, a homlokából dőlt a vér, ami már a szőke haját, és a csinos krémszínű szövetkabátot is eláztatta.

-Elizabeth, kelj fel kicsim! Ébredj!! -zokogta Archebot, közben levegő után kapkodva, mire néhány járókelő gyorsan a segítségükre szaladt, akik látták az esetet.

-Segítség! Kérem segítsenek!! -kiabált a férfi kétségbeesetten, mikor az egyik nő tárcsázni kezdte a mentőket, egy másik idősebb férfi pedig ellenőrizte Liz pulzusát, és megkezdte a helyszínen az újra élesztést. A többiek szájtátva, elszörnyedve álltak felettük, összesúgva egymással hogy a nő biztosan életét vesztette.

Archebot zokogva ült mellette a földön, az Úrhoz fohászkodva hogy Liz életben maradjon.
A mentő percek alatt megérkezett, és a legközelebbi kórházba szállították a súlyosan megsérült nőt.

Az operáció órákon keresztül tartott.
Archebot egy tapottat sem mozdult az ajtó elől, végig egy padon ülve imádkozott, imába foglalt kezeire temetve az arcát.

-Jöttem ahogy tudtam! -rohant oda Nick szélsebesen, amikor meglátta őt a folyosón. Szorosan megölelte barátját, és mindketten mélyeket lélegeztek. Archebot hangján hallatszott, hogy megint elsírta magát.

-K-köszönöm hogy itt vagy. -hebegte a sokkos férfi, mikor alábbagytak a hosszas öleléssel.

-Természetes hogy jöttem! Indultam amint hívtál. Otthagytam az ülést... Csesszék meg! Archebot! Figyelj most ide! Túl fogja élni! -mondta határozottan, de közben az ő szemében is látszott a rémület.

A férfi szemeibe válaszul még több könny szökött, majd hátrált pár lépést, és a szája elé kapott a kezével.

-Mit mondok a lányunknak? Mit mondok ha, ha...

-Ez eszedbe ne jusson! -parancsolt rá Nick. -Figyelj inkább, hozok egy kávét. Az jót fog tenni. -érintette meg a vállát, mire Archebot csak bólintott, és vissza ült a padra.

Nick elindult lefelé a büfébe, de ekkor a liftajtóban döbbenetére megpillantotta Emmelinet, a feleségét. A nő már valószínűleg nem vette észre őt, ő pedig mire utána szólhatott volna, az ajtók bezáródtak. Nick nyomban tárcsázni kezdte a mobilján, de Emmeline nem vette fel, le volt némítva.

A második emeleten foglalt helyet, idegeskedve nyúlt a táskájába egy korty vízért. Pár perc múlva egy kedves, fiatal asszisztens nyitotta ki a rendelő ajtaját, elvéve tőle a már előkészített papírokat.

-Üdvözlöm. -nyújtott mosolyogva kezet, Em pedig próbálta leplezni ijedtségét.

-Emmeline Henderson. Időpontra érkeztem.

-Kontroll vizsgálat? -kérdezte a kedves kis nővér.

-M-minden ott van a papírjaimon. A kezelő orvosom további vizsgálatokat kért, látva a laboreredményemet. -nyögte ki.

Az asszisztens bólintott, majd átfutotta a leleteket.

-Egy perc türelmet kérek. -csukta be maga után az ajtót.

Em éppen nagyokat sóhajtva foglalt újra helyet, amikor hangos és gyors léptek zaja riasztotta meg őt.

Mikor feleszmélt a gondolkodásból, alig akarta elhinni, hogy férjét, Nicket látja sietve felé sétálni.

-Mit keresel itt?! -állt fel Em.

-Te mit keresel itt?! -felelt kérdéssel a kérdésre.

-Én, én orvoshoz jöttem. Mondtam hogy elintéznivalóm lesz ma.

-De azt nem hogy a kórházban! Beteg vagy?! -kérdezte a férfi aggódva.

-Dehogy, csak a doktor szerette volna ha csinálunk még pár vizsgálatot hogy megnyugodjon. A gyakori szédülés miatt... -igyekezett megnyugtatni. -De te miért vagy itt??

-Mondhattad volna... -vetődött Nick goromba tekintete a távolba.

-Ebbe most ne menjünk bele. -fújtatott egyet a nő mérgesen. -Szóval mit keresel itt?? -vette újra kérdőre.

-Lizt éppen műtik. -felelte elcsukló hangon.

-TESSÉK?! -kérdezte Em idegesen.

-Elütötte egy autó, a belvárosan. -Sóhajtott.

-De, de hát miért nem ezzel kezdted?! Azonnal oda kell mennem! Itt van Arcehbot???

-Em, Em, nyugalom. Minden...

-Mrs.Henderson! -szakította félbe őket az asszisztens nő. -Befáradhat a Doktor úrhoz.

-Menj. -mondta Nick.

-De, de... -dadogott Emmeline.

-Nincs de. Menj. Ha végeztél beszélünk. -erősködött a férfi, mire Em vonakodva  besétált a rendelő ajtaján.