Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/

9. ~ ADD ÁT NEKI

-Nos, az EKG rendben van. Vércukor rendben, itt vannak a koponya CT eredményei is.. Nem látok semmiféle elváltozást ami aggodalomra adna okot. -mosolygott a kezelő asztalon fekvő Emmelinera az orvos.

-Remek, akkor biztosan csak a stressz... -ült fel, megigazítva a blúzát, és megkönnyebbülten kicsit kifújva magát.

-Én azért még egy vizsgálatot javasolnék ha beleegyezik. -Ráncolta össze a homlokát.

-Mégpedig?

-Nőgyógyászatilag minden rendben van önnel?

-N-nem tudom. Valószínűleg igen. -felelte bizonytalanul.

-Mikor járt utoljára nőgyógyásznál? A ciklusa rendben van?

-Az éves általános vizsgálaton.. pár hónapja. -nézett rá Emmeline értetlen arccal. -Úgyhiszem, nincs probléma. Néha késlekedik, de ezt is betudtam a stressz hatásának.

-Értem. -bólintott. -Nézze, adok magának egy kis papírt, ezzel tessék átfáradni egy ultrahangra. A biztonság kedvéért. Az eredménnyel jöjjön vissza. Ha még ma vissza tud azt megköszönném, de holnap is megfelel.

-Re-rendben. -dadogott Em feszülten, majd fogta a holmiját, és átsétált az ultrahangra, a szemközti folyosó végére.

Hamarosan szólították is, nem sokat kellett várakoznia. Egy hatalmas pocakos kismama sétált ki a vizsgálóból, kedvesen rámosolyogva Emmelinera, akiben egyre nőtt a frusztráció.

-Oda tegye csak le a táskáját. Üdvözlöm. -szólalt fel az orvos miközben a számítógépét bámulta meredten.

A nő így tett, majd a vizsgáló asztalra feküdt, miközben átnézték a papírjait.

-Ez kicsit hideg lesz. -mondta a férfi, majd nyomott egy kis zselét a hasára. -Ott a monitoron mindent láthat. -mutatott a falra, Em pedig bólintott.

Az orvos diktálni kezdett az asszisztensnek, majd Emre pillantott. -Mikor volt az utolsó menstruációja?

-Khm khm, huszonhatodikán. -köszörülte meg a hangszálait. -Valami baj van? -kérdezte az elcsendesedett orvostól.

-Baj?? Nem, nincs semmi baj. -mosolyodott el. -Gratulálok Mrs. Henderson. Ön terhes. -pillantott kedvesen az arcára.

Em nem akart hinni a fülének, nyomban a monitort kezdte el vizslatni.

-Terhes?? De, de... Az nem lehet!

-Hallgassa csak meg a szívhangot. Már lehet hallani. -mondta a férfi.

Emmeline azonnal könnyezni kezdett, amint meghallotta a heves szívverést kalapálni, miközben az apró kis magzatát is megpillantotta a kijelzőn.

-Mennyi idős lehetek? -kérdezte meg összerezdülten.

-Úgy látom, nyolc, talán kilenc hetes. És véleményem szerint, minden rendben van. Megnyugodhat Mrs. Henderson. Nem kell tovább keresnie a rosszullétek okát. -Mosolygott.

-Hát, ez nagyszerű. -nevette el magát Em is, miközben a könnycseppek csak úgy csordogáltak ki a szemei sarkából. -De hogy lehetséges ez? Hiszen, mi a férjemmel nem terveztünk gyermeket. Ott van a leleteimen a gyógyszer amit szedek... -bámult az orvosra kérdőn.

-Amelyik baba jönni akar, az jönni is fog. Márpedig, ha gyógyszer szedése mellett esett teherbe, ez egy csoda higyje el nekem. A vérzés zavarait viszont valóban okozhatta a stressz. Ez nehezíthette a dolgot. Ritka, de nem lehetetlen. Ez a baba jönni szeretett volna Önökhöz. -folytatta kedvesen.

-Az biztos. -szipogott Emmeline. -De nem baj hogy...?

-Nem lesz baj, de a gyógyszere szedését természetesen hagyja abba. Fáradjon vissza hozzám két héten belül, lesz vérvizsgálat, és újra rápillantunk majd a kicsire. -mondta, miközben megtörölgette a nő hasát. -Végeztünk. Mégegyszer gratulálok!

-Köszönöm Doktor úr. -állt fel Emmeline.

A kezdeti sokk után, Em azonnal rohanni kezdett a lift felé, hogy megnézze mi a helyzet Lizzel.

Archebot és Nick a padon ülve beszélgettek, amikor oda rohant hozzájuk.

-Tudtok már valamit????

-Igen, Liz rendben lesz. Túlélte. -mondta Nick mosolyogva.

-Istenem!! -zokogott Em, majd szorosan átölelte Archebotot. -Annyira bíztam benne hogy minden rendben lesz! Kérlek ne haragudj hogy csak most értem ide!

-Ne szabadkozz kérlek. Veled minden rendben? -mosolygott a már kicsit megkönnyebbült férfi.

-Igen, minden. -bólintott, majd a tekintete Nickre vetődött.

-A rosszullétek? -nézett rá kérdőn a férje.

-Csak a sok idegeskedés. Kaptam egy enyhe kis altatót hogy jobban pihenjek. -Tett egy tincs hajat a füle mögé, próbálva leplezni a stresszt.

-Sajnálom Em. -mondta Archebot, Nick pedig bólintott egyet, majd megveregette Archebot hátát, aztán sétálgatni kezdett a folyosón.

-A lényeg hogy Liz rendbe jön. -mondta Emmeline vidáman.

Pár óra elteltével be is mehettek hozzá, de csak egy kevés időre, sokat kellett pihennie, elvégre nehéz műtéten esett át.

Először Archebottal kettesben beszélgettek, majd Em is csatlakozott. Nick pedig úgy döntött, iszik még egy kávét odalent.
Elizabeth nem sokat tudott beszélni, és nem is túl sokra emlékezett.

Úgy határoztak, hagyják aludni, másnap reggel majd korán benéznek hozzá, ezért haza indultak. Archebot megígérte a kis Neilának, hogy reggel ő is vele mehet az édesanyjához.

Lizhez késő éjjel benézett egy ápolónő, aki ismeretlen volt számára. Biztosan a váltással érkezett, gondolta. Infúziót cserélt, amivel fel is ébresztette őt. Meglehetősen szótlannak tűnt, ám amikor végzett, szembe fordult Lizzel és megszólította.

-Szüksége van még esetleg valamire? -hallatszott a rekedtes vékony hangja a maszk alatt.

-Nincs, köszönöm. -nyögte ki nehezen a nő, ahogy próbált kényelmesen elhelyezkedni, a nagy kötéssel a fején.

-Rendben. Pihenjen. Nagy szerencséje volt.

-Mmmhh... Ezt már sokan mondták a mai napon. -mondta meggyötörten Liz, mire a nővér közelebb sétált hozzá, és a fülébe súgott.

-Valóban csak szerencséd volt. Ő nem akarta hogy túléld.

-Mi-mi????!!! -kérdezett vissza riadtan.

-Ez figyelmeztetés volt, Elizabeth. A férjed ne avatkozzon bele, az Ő dolgaiba. -folytatta, kiemelve az "Ő"-t.

-Te meg miről beszélsz?! -vonta kérdőre, miközben a szemében láthatóan olyan rémület fogta el, mint még talán soha. A pulzusa emelkedni kezdett, a monitor pedig hangosan pittyegett.

-Azt kérte, add át üdvözletét holnap reggel Emmelinenak, amikor benéz hozzád... -mondta pimaszul a nővér. -Most pedig, aludj, Elizabeth. Szükséged lesz rá ha fel akarsz épülni. A kislányodnak szüksége van rád. -távozott a szobából a titokzatos "nővér".